A filmek, még ha a nézőben ez nem is mindig tudatosul, egyszerre két dramaturgiát követnek, ti. a történet és a képek más-más dramaturgiával rendelkeznek. Ha a rendező ennek tudatában van és ezt jól használja, akkor a néző öntudatlanul is egy keresztrejtvényt fejt meg, és a helyes megoldás megtalálásának felemelő élményével hagyja el a mozitermet. Pluhár Attila Kiraboltak című kisfilmje első két percének humora éppen abban rejlik, hogy a narrációs szöveg és a képsor között csupán egy, ám annál lényegibb különbség van. Ez az explicite megjelenő különbség hívja fel a néző figyelmét, vagy erősebben fogalmazva: figyelmezteti a nézőt, hogy nem egy szokványos rablástörténetet fog látni.
A film kezdő képsorai tehát alapvetően meghatározhatják a nézői attitűdöt. Ezért nem szerencsés választás Schwechtje Mihály Porcukor című kisjátékfilmjében olyan aprólékosan megmutatni a pók elvándorlását, mert egyértelművé teszi a véget. Hiába magyarázható az aprólékos megmutatás a kisállat-kereskedés helyszínéből fakadó természettudományos megfigyeléssel, ami az egész alkotást is jellemzi, valamint hiába ad új témát, ábrázol egy másfajta pszichológiai folyamatot a film középső részében, a megoldás végig ott van a néző tudatában. Így bármennyire ötletes a téma és a feldolgozása, sokat veszít az erejéből.
Ágh Márton A kutyákat elengedem és Janisch Vera Közel című filmjében még pontosabban megragadható az a szerkesztési elv, amellyel minden rendezőnek meg kell küzdenie. A kutyákat elengedem háromszögtörténetében nincs szöveg, pusztán a képek dramaturgiája segíti a nézőt a megértésben. Mégis mintha kimaradt volna egy képkocka, egy jelenet, ami összerántja és valóban egy történetté fűzi össze ezt a lírai képekkel és zenével elmesélt, három szereplőt mozgató etűdöt. Janisch Vera pszichothrillerében ugyancsak a képek logikájával van a probléma. Bár filmes eszközökkel is nagyon jól érzékelteti, hogy a főszereplő helyszínelő fotós körül problémák vannak, mégsem tudja pusztán a képekkel elmesélni a történetet. Ez főleg azért hat zavarónak, mert a főhős szakmájából fakadóan (fotós) ez nagyon könnyen adná magát. A történet olyannyira hézagos marad, hogy végül a megoldás kulcsmondatait kénytelen a rendező az egyik mellékszereplő szájába adni, ezzel beismerve saját ügyetlenségét.
 Magasfeszültség |
Erdélyi Dániel Magasfeszültség című opusza kiforrott rendezőre utal, aki egy nagyon egyszerű történetet mesél el egy filmes eszköz, a párhuzamos montázs segítségével. A két szálon futó történet két világot mutat be, mely egyben fontos kor- és társadalomrajz is. A tragédiába torkolló történetben pusztán az egyre rövidülő vágások teremtik meg és fokozzák a feszültséget. A feszes és egyszerű képi dramaturgia éppen ezért feleslegessé is teszi a szereplők szövegeit, melyek ráadásul hamisan is csengenek.
Aktuális társadalmi problémára fókuszál Salamon András Nightfall című tízperces filmetűdje is. A botokkal felfegyverkezett szegények és a velük szemben álló motorosok között az a feszültség válik tapinthatóvá, az a pszichés terror lesz megragadható, mely Gyöngyöspata kapcsán a valóságban is megtörtént. Azonban a filmben szereplő kutyák összebarátkozása, valamint a gyerekek játékossága más megoldást enged sejtetni. Azt a reményt kelti a nézőben, hogy valami új megoldást vagy egy lehetséges mintát kapunk a sztereotípiákból táplálkozó gyűlölet megfékezésére, de sajnos nem. A rendező így nem volt képes többre, mint egy aktuális híradás filmes megfogalmazásra.
Csukás Sándor Születésnapja szintén csak képekkel dolgozik. A születésnapi zsúron résztvevő gyerekek hol kíváncsi, hol várakozó, hol örömteli tekintete egy klasszikus és vidám történetet ígérne, ha nem lógna ki annyira a helyzetből a komornyiknak öltözött férfi. Ráadásul a történet kulcsa az asztalon van elrejtve: a sok-sok megkezdett és maradék étel filmetűdös montázsaiban.
 Kemény csajok nem álmodnak |
Nagyon jó történetet talált és ahhoz nagyon izgalmas képi világot teremtett Zsemberi Zsófia és Bagota Béla is. Az előbbi egy szinte science-fictionba oltott szerelmi történetet mesél el a Kemény csajok nem álmodnak című filmben, míg az utóbbi rendező egy nyomasztó és valóban fojtogató thrillert komponált Tiszta kézzel címmel. Mind a két esetben figyelemre méltó alkotással van dolgunk, melyek legnagyobb hibája, hogy nem kapták meg a nagyjátékfilmes keretet. E két film esetében az elnagyoltság (Kemény csajok…) és a történet szürreális sűrűsége (Tiszta kézzel) elsősorban a túl rövid játékidőnek tudható be. Mind a két film nyersanyaga nagyobb lélegzetvételt igényelt volna, hogy a bennük rejlő történet valóban a maga teljességében tudjon kibomlani.
Ugyancsak kiforrott rendezőnek mutatja magát Béres Dániel, a Waiting című „mátrixos zombie” filmjében. Szarajevóban a főszereplő lány nem hús-vér emberekkel találkozik, hanem a megfelelő időpontban „felébredő” zombikkal, akik ugyan nem akarják szétmarcangolni a lányt, de nem képesek csak az utasításként kapott feladatot elvégezni. A könnyedén induló groteszk játék azonban egyre sötétebb tónust kap, s a végén már a lány életéért izgul a néző is. A film remek lezárása pedig újabb csavart rejt.
 Tiki (A képek forrása: Magyar Filmszemle) |
Üdítő élmény volt Túri Bálint Márk Tiki című, cirkuszi környezetbe ágyazott szerelmi története, mely szerencsésen és persze szórakoztatóan kerülte ki a kliséket. Kárpáti György Mór Erdő című filmjének hangulatteremtő ereje volt erős, míg Herpai Sára Teher című alkotása egy létező női problémát vázol fel jól szerkesztetten, de sajnos Salamon Andráshoz hasonlóan a megmutatáson ő sem jut túl.
Az idei kisjátékfilmes termésben két olyan alkotás volt, mely már időbeni terjedelmével feszegette a műfaj határait. Prikler Mátyás Köszönöm, jól című alkotása egy család felbomlását mutatja be a gazdasági válság idején, nem túl sok ötlettel. Politzer Péter Kilenc vágása pedig a fodrászat rejtett titkaiba enged bepillantást egy idős fodrász és kliensei által. A film akár bájos is lehetne az önmagukat alakító szereplők számos bakijától, de hát sehol egy történeti ív, vagy a kamerára való önreflexió tudatosítása. A rendező biztosan érdekesnek találta főszereplőjét és történetét, de ezt a felismerését sajnos semmilyen formában nem osztotta meg a nézőkkel.