Délutáni álom - kortárs video-est / PIM
2011.05.05.

A Petőfi Irodalmi Múzeum video-estjén vizualitás és narrativitás csapott össze öt-tíz perces kisfilmekben. Az alkotók impressziókból építkező történetekkel és képegyveleggé bomló históriákkal ünnepelték Csáth Gézát és a videoművészetet. FÜRTH ESZTER BESZÁMOLÓJA.

Varga
Vargha Márk Péter alkotásából

Csáth Géza Délutáni álom című novelláskötete idén ünnepli kiadásának századik évfordulóját. Sugár János az alkalomra rendezett video-est köszöntőjében megjegyezte, hogy a filmnyelv (leszámítva az első évtizedek útkereséseit) hozzávetőleg ugyanennyi idős. A PIM, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszéke, a MOME Média Design Tanszéke és a Videospace Galéria összefogásában nyolc videoművész vette górcső alá, hogyan fonódik össze, válik el, felesel egymással, vagy ölelkezik össze e két, egyívású komponens, Csáth irodalma és a film médiuma. A részben meghívott alkotókból, részben pályázat útján bekerült hallgatókból verbuválódott művészcsapat munkáit a PIM dísztermében élvezhette a nagyérdemű.

Csáth, „az őrült író” képe egyáltalán nem lóg ki a századeleji alkotók sorából. Kortársaihoz hasonlóan, saját, kaleidoszkópszerű játékban tündöklő, elmosódó világát vetette papírra, az olvasóra bízva, hogy értse, vagy legalábbis érezze a kusza sorokban rejlő hangulatot. A Délutáni álom novellái hol az ópiumálom, hol a pszichés betegségek, hol a szunyókálás, hol a gyermekkori homályos emlékek opálos képét tárja elénk. A műfaji határokat egyébként is pedzegető irodalom tálcán kínálja magát más művészeti médiumok számára. A most elkészült rövidfilmek a tudattalan elemzését szabadon szárnyaló filmnyelvi logikával párosították, amiből elmosódó, impressziószerű álomképek sora született.

Keserue
Keserue Zsolt: Diagram

Narratív és a történetszerűséget kikerülő kisfilm egyaránt akadt az elkészült munkák közt. Ez egyrészt meglepő, hiszen az irodalmi, ráadásul epikus ihletésre született munkákhoz erősen kapcsolódik a feldolgozott történet, másrészt természetes, hiszen a századelőre és Csáth munkásságára is rányomja a bélyegét a lírai hangulat, és a történetet csak foszlányokban felidéző elbeszélésmód. A történet(szerűség)hez egyik leginkább ragaszkodó etűd Uglár Csaba munkája, amelyet a jól ismert Anyagyilkosság ihletett. A szövegnek megfelelően az anyját megölő férfi (itt csak egy) esete bukkan elő, a végkifejlethez vezető lelki folyamatot azonban szövegről hangra és fényre fordítja a film. Szintén klasszikus, „fordító” utat választott Egely Katalin, aki A Kálvin téren című elbeszélést ültette át filmre. A képek, habár elmosódva és álomszerűen, de pontosan követik az elbeszélést, mintha az egyszerűen csak forgatókönyvként szolgált volna a filmhez.

Szintén narratív Karas Dávid Családi videója, ebben az esetben azonban nem az eredeti novella követése, hanem egy újfajta történet kirajzolódása, illetve ki nem rajzolódása hordozza a kauzalitást. Karas afféle vallomást tár a közönség elé édesapjáról, és ki nem mondott, ki nem mondható bűneiről. Az elbeszélhetetlenség akkor mutatkozik meg, amikor a fiatal fiú újra és újra ugyanazokat a történetfoszlányokat idézi fel, ám mindig egy kicsit másképp, mindig áthúzva, elbizonytalanítva az addig összeállt történetet. A családi história ezáltal szilánkjaira törik, és kicsusszan a narrativitás keretei közül.

Múz
Egely Katalin munkája

Szintén új, szétzilálódó történetet épített fel Rubi Anna. Határ című rövidfilmjét a Kisasszony című elbeszélés ihlette, amelyhez laza szálakkal kapcsolódik a film. A novella tébolyult főszereplője ideális nőt fantáziál magának, aki az óra ketyegésével beszél hozzá, amely jelenséget az orvosok nagy érdeklődéssel vizsgálnak. Rubi filmjében maga az agyvelő kerül górcső alá, és vele az ott elraktározott gondolatok. A szőke szépségről és a gyógyszeres üvegcséről szőtt lidérces impressziók a tudományos vizsgálódás tárgyaként jelennek meg, míg végül a látomás személyesen látogatja meg az orvost, s így már nem tudni, hol a téboly határa.

Keserue Zsolt filmjében szintén történetté állt össze a szövegélmény, ám nála szimbolikus tanulmány formáját öltötte. Két angolvécé egymás iránti (szó szerinti) lángolását tekinthetjük meg, amely mindig fáziseltolódásban következik be. A két lobogó fajansz szenvedélye Csáth elátkozott, be nem teljesülő szerelmespárjait idézi.

Különös, de a Csáth-novellák hangulatvilágára a nem-narratív, pusztán impressziókból felépülő rövidfilmek rímeltek a leginkább. Szabó Eszter A Kálvin téren című, eredetileg is csupán hangulatképekből álló elbeszélést választotta témájául. Szabó animált városkép-szeletkéit élesen elválasztja, így azok zajos, színes képsorrá, nem pedig történetté állnak össze. Vargha Márk Péter a címadó Délutáni álom novellát választotta ihletforrásképp, a filmhez pedig speciális felvevőeszközt használt. A röpke jelenetek egy vagy több folyadékcseppen keresztül válnak láthatóvá. Az optikai torzítás eredményeképp szétfolyó álomképek lebegnek előttünk, amitől egzaktabban talán nem is lehet megfogalmazni az ópiumos csendes pihenőt.

Révész
Révész László László videójából (A képek forrása: Videospace Galéria)

Révész László László nem aprózta el a delíriumot, mivel ő egy egész alternatív valóságot kreált Csáthnak. Ebben a világban Csáth csupán kisebb devianciákkal küzd, sikeres, a Bauhaus művésze és Moholy-Nagy kisfilmjei inspirálják. Révész Csáth rajzaiból állított össze árnyjátékot, és szőtt alternatív életet a művésznek.

A videókat legközelebb a Múzeumok Éjszakáján láthatjuk a PIM-ben, addig viszont a  témához kapcsolódó Ködlovagok – Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón kiállításban gyönyörködhetünk. A lírai, belső rezdülésekre, hangulatokra és elmosódó emlékekre fókuszáló szerzők sok esetben festményeken, grafikákon, sőt zenében is megörökítették belső élményeiket. A kiállítás ezt az összérzékszervi élményt nyújtja szavaló fénypászmákkal, verszongorával és verseket duruzsoló képtárral. Maga a megvalósult szinesztézia. Az embernek szinte kedve támad lila dalra kélni.

Szerző: Fürth Eszter
Esemény:  Délutáni álom - kortárs video-est,  Alkotók:  Egely Katalin, Karas Dávid, Keserue Zsolt, Révész László László, Szabó Eszter, Uglár Csaba, Vargha Márk Péter, Rubi Anna,  Helyszín:  Petőfi Irodalmi Múzeum,  Időpont:  2011. április 29.
Megítélt támogatás: 500 000 Ft
Támogató: Képzőművészeti Kollégium
A kortárs video- és képzőművészeti pályázat megvalósítására és bemutatására (2010)