 Dmitri Hvorostovsky és Sondra Radvanovsky |
A fenti megállapításhoz a New Yorktól távol rezideáló operabarátoknak elsősorban a Metropolitan Opera örömtelien hagyományossá vált világközvetítései kínálják az újabb és újabb bizonyságokat. HD-ben és azonos időben, az operai élmény testmelegét a mozivászonra telepítve, a kulisszák mögé is betekintést engedve, s hozzá valamely szavakész nemzetközi operacsillag műsorvezetésével gazdagítottan. Pár olyan hozzáadott értékkel tehát, amely a helyszíni jegytulajdonosok számára nem elérhető, s ez a plusz, ha nem is írja felül az operaházi jelenlét és a vetített közvetítés szemlélésének értelemszerű esztétikai erősorrendjét, azért a lehetőségig gyarapítja a dalszínházi mozizás élvezeti értékét. S valóban, ki ne lelkesedne föl, ha a közvetítés műsorvezetőjének szerepében az éppen Pestre várt Renée Fleminget pillantja meg, aki a múlt hétvégi Trubadúr alkalmával csakúgy bizonyította televíziós perfekcióját, mint eddig minden alkalommal. S ami a fő, ki ne értékelné a közeli rátekintés lehetőségét a világ legprofibb operaházának működésére.
Így volt ez április 30-án is, amikor a MET újfent megbámultatta velünk anyagi erejének és művészi tartalékainak bőségét, s az ezúttal a temperamentumos Marco Armiliato által igazított zenekar kifogástalan produkcióját. Bámultatta bizony még azzal együtt is, hogy ez alkalommal olyan előadást láthattunk a MűPa Fesztiválszínházában helyet foglalva, amelynek mi tagadás, voltak gyenge pontjai. Úgy lehet, e gyenge pontokat részint éppenséggel a közvetítés ténye nagyította fel, miután David McVicar rendezése A trubadúr négy, közel egyenrangú főalakjának érzelmi és indulati szélsőségességét az őrületig vitte, s ennek látványa nyilván egész más hatást kelt premier plánban, mint 10-20-30 méterről a színpadra rátekintve. McVicar mintha a muzeális tradíció és a modernizálás praxisa helyett egy harmadik utat keresett volna: a fölvállaltan és kétely nélkül vadromantikus, a széles operai gesztusokat bátorító, s jószerint iróniamentes előadás megteremtését. Sokszor gusztusos, s esetenként igen hatásos koncepcióját a közeli kameraállások sajna nem igazolták, jóllehet az operai őszintétlenség mértéke még így is a nemzetközileg is tapasztalható, itthon pedig rég elfogadott szint alatt maradt.
 Dolora Zajick |
A címszerepben a jó formát mutató Marcelo Álvarez olykor ugyan tagadhatatlanul a tradicionális tenorjelenlét paródiáját mutatta (a beállások, a gesztikuláció és a szemmeresztgetés ismert elegyével), énekszava azonban mindvégig őszintének tetszett, s élményszerűen olaszos fénnyel szólt még a Stretta kiküzdött záróhangján is. Mindössze a kívánatos formátum nem vált érzékletessé az argentin tenor működésében, ám Verdi-tenorhősök esetén nem is igen könnyű mainapság nemes és környezetükből kimagasló operai nagyságokkal találkozni. Álvarez oldalán a helyszínen rendkívüli lelkesedést kiváltó amerikai szoprán, Sondra Radvanovsky formálta Leonóra szólamát: nem a legbiztosabb muzikalitással, s inkább csak erőfeszítéseinek áldozatosságában, mint kikezdhetetlen hangszépsége által megdicsőülve.
Luna gróf szerepében a minden szempontból imponáló hatást keltő, hófehér hajával valóságos férfiúi nagyvadként figuráló Dmitri Hvorostovsky diadalmaskodott. Hangjának ereje és magvassága, szólamformálásának idiomatikus szépsége – néhány kevésbé meggyőző szerep után – most tőrőlmetszett Verdi-baritonnak mutatta, aki mi tagadás, jóval izgalmasabb alaknak tűnt szerelmi riválisánál. Hvorostovsky játéka majd’ mindvégig a közelképekben is hiteles maradt, akárcsak az őserejű Azucenaként diadalmaskodó Dolora Zajick produkciója. Az amerikai mezzo 1988 óta énekli a MET-ben a Verdi életművében egyedül álló anyaszerepet, a révület határán egyensúlyozó cigányasszony szólamát, s hangja ma éppoly intakt, mint huszonhárom évvel ezelőtt. Akkori alakítását – Pavarotti, Marton Éva és Sherill Milnes oldalán – videofelvétel őrzi: fékezhetetlen indulata mára az asszonyi kiteljesedés, az anyai hitel eltörölhetetlen ismertetőjegyével gyarapodott, az eredendően jeles rendű Azucena-alakítást a friss előadás legmegrendítőbb emlékévé nemesítve.
A MűPa Metropolitan-közvetítéseinek kiemelt támogatója az ERSTE Bank.
Vö. Szilgyo: Vetítés ("Liveblog" a MET Trubadúr-közvetítéséről)