Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TEST-TÉR-KÉP

William Forsythe installációk / Budapest Táncfesztivál 2011
2011. máj. 1.
Merre van a lent és fent? Mitől függ, aki lóg? Mi a tánc tere? Mikortól számít táncnak egy mozgás? Hogyan lehet új mozdulatokat teremteni? Bár személyesen nem volt jelen, három kisfilmje és egy installációja által betekintést nyerhetettünk William Forsythe gondolkodásmódjába. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
A City of Abstracts című interaktív installáció az előtte elsétálókat kamerával rögzítve és a képet kivetítve invitál játékra. A járókelők a kivetítőn furcsán hullámzó, ide-oda kunkorodó lényekként látják magukat viszont, hétköznapi jövés-menésükből a technikának köszönhetően vicces, varázslatos mozdulatok válnak. Az eredmény: a kamera előtt mozgáskísérleteket végző emberek olyanok, mintha egy kortárs táncelőadás szereplői lennének. Míg a City of Abstracts a közönséget „táncoltatta meg” május elsejéig a Magyar Nemzeti Galéria Aulájában, addig a Nemzeti Táncszínházban William Forsythe-ot láthatjuk táncolni; igaz, nem élőben, hanem rövidfilmeken. 

A táncszínház Refektóriumába lépve egyszerre négy nagy kivetítőn láthatjuk a táncot ámulatba ejtően új aspektusokból vizsgáló neves koreográfus alakját. A négy kivetítőn összesen három filmet nézhetünk meg egymás után: a 2008-ban készült Suspense, a 2006-ban felvett Antipodes I / II című munkákat, valamint az 1997-es Solót. A Suspense-ben egyszerre két különböző szögből – szemből és fölülről – felvéve, osztott képernyőn láthatjuk, amint egy csupa fehér, steril térben egy felül rögzített kötéllel Forsythe először körültekeri, majd a himbálózó ember-kötél gombolyagból kiszabadítja magát. A két szögből mutatott események részleteit közelről, sőt több oldalról is figyelemmel kísérhetjük, de a szűk képkivágások miatt az egész akcióra csak következtetni tudunk. 
A Suspense a mozgás korlátairól, a test függéséről szól, az Antipodes két egymással szemközt vetített filmje viszont a mozgás teljes szabadságának illúzióját mutatja. Ugyanakkor ráébreszti a nézőt agyműködése korlátozottságára. Fejünket jobbra-balra forgatva, a két filmet felváltva követve, pár másodperc után zavartan észleljük, hogy a táncosra nem hat a gravitáció, a plafonról lóg lefelé vagy asztronautaként lebeg a levegőben. Nincs szó digitális trükkről, csupán agyunkat csapják be. Rá kell jönnünk, hogy attól, ha egy felületen falinaptárat látunk, korántsem biztos, hogy az a szoba fala, és a laminált parkettás kiterjedés sem feltétlenül a padló, még ha úgy is tűnik, hogy két asztal áll rajta. A nézőnek folyamatosan koncentrálnia kell, hogy kikapcsolja agyában a sémák szerinti gondolkodást, és mozdulatról mozdulatra kell tudatosítania, hogy amit függőlegesnek lát, az valójában vízszintes, s ha egy mozdulatról úgy gondolja, felfelé irányul, attól még lehetséges, hogy a test éppen lefelé lóg. A mozgás és a tér kapcsolatát pályája kezdetétől vizsgáló művész zseniálisan alakítja a táncot a speciális terekhez, elég csak a frankfurti egykori remíz, a Bockhenheimer Depot épületéhez tervezett koreográfiákra (Endless House; Kamer, Kamerre; One Flat Thing, reproduced stb.) gondolni. Ezúttal az ellenkezőjét láthatjuk: a tánccal alakítja át az ismert valóság elemeit, speciális teret teremt.

A Solo című filmben látszólag nem az előzőekhez hasonló test-kísérletet látunk, hanem Forsythe sajátos mozdulatokból álló, elmélyült, önfeledt improvizációs táncát. Valójában azonban ez a hét percnyi tánc szintézise annak a módszernek, amelyet Improvisation Technologies címmel 1994-ben rögzítettek először, és amely az új mozdulatok alkotásához adott receptet, megújítva ezzel az improvizáció oktatási módját.
A módszer lényege, hogy a táncos geometrikus alakzatokat vizualizál, az oktatóvideókon animáció segítségével meg is jelenik, hogy milyen mozdulattal, milyen képzeletbeli formát rajzol. A Nemzeti Táncszínházban vetített filmen végigkövethetjük, hogyan formál Forsythe például alkarjával, könyökével vagy derékban egyenesen meghajló törzsével váratlan, apró, a teret felszabdaló, bekebelező mozdulataival kört, téglatestet, vonalat, s hogy görgeti ezeket tovább a testén, vagy épp bújik beléjük, tér ki előlük. Ha megfeledkezünk a képzeletbeli alakzatokról, mozgása egyedi, ösztönös önkifejezésnek tűnik, ha bekapcsoljuk fejünkben a „mutasd az objektumokat” gombot, akkor máris tudatosan irányított fantáziajátékot látunk. 

Forsythe-ot azóta sem hagyta nyugodni a téma, ma már nemcsak a mozdulatok létrehozásának módszere, de a tánc befogadását segítő, a koreográfiák struktúráját felfedő modern eszközök és módszerek is érdeklik, s az, hogy mindez hogyan jelenhet meg az interneten. Tudósok és művészek közreműködésével a One Flat Thing, reproduced című előadáshoz készült is egy lenyűgöző prezentációs rendszer, ahol a koreográfiát szinte partitúrává dekódolják, melyben minden táncos olyan, mint egy külön hangsáv, és minden mozdulat egy hangjegy. A Synchronous Objects elnevezésű kutatás részleteit április elején egy workshop keretében a Budapest Kortárstánc Főiskolán is bemutatták a projekt munkatársai, de az eredményét bárki megnézheti itt is: roppant szórakoztató és tanulságos kirándulás. A 97-es szólótánc felvételén még nekünk kellett kapcsolgatni az agyunkban a gombokat, ezúttal azonban már elég a képernyőn a megfelelő pöcökre kattintanunk, hogy lássuk a táncosok kar- és láblendítései által a levegőben kirajzolódó ábrákat, vagy azokat a szövevényes erővonalakat, amelyek egy táncos apró rezdülése hatására a többi táncosig futnak, mozgásba hozva őket is. 
Mára a Synchronous Objects nyomán Forsythe „megalapította”a mozdulatbankot is: Motion Bank néven több éves, egyelőre 2013-ig folytatni tervezett interdiszciplináris projektet kezdeményezett, amelybe több koreográfust is bevont, és amelynek célja a koreográfiák kutatását és oktatását segítő adatbázis létrehozása. Így aztán, miközben a Ballet Frankfurtnak készített több évtizedes koreográfiáit is repertoáron tartják a legnívósabb társulatok (l. kritikánkat a Royal Ballet of Flanders Impressing the Czar című előadásáról itt – a szerk.), Forsythe a mai napig elkápráztatja új ötleteivel népes rajongótáborát.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek