Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A RENESZÁNSZ LONDON BÉDEKKERE

Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból
2011. ápr. 28.
Richard Tames szórakoztató történelemkönyve az Erzsébet-kori London túlélési kalauza, egyben alapmű a mai kor Londonjába látogató számára is. ZANIN ÉVA KRITIKÁJA.

shakespearelondonjaA Scolar Kiadó történelmi útikiönyv-sorozatának Londonnal foglalkozó epizódját egy olyan tapasztalt szakembernek köszönhetjük, aki nem csupán számos ifjúsági és ismeretterjesztő kötet megalkotója, de populáris történelmi munkássága mellett a londoni Institute of Tourist Guiding intézetének előadója is, ahol a híres londoni kékjelvényes idegenvezetőket képzik. Tames tehát pontosan tudja, hogy a történelmet mely megközelítésből lehet a leginkább ‘eladható’ módon elmesélni. Az eredmény pedig egy valóban szórakoztató és nem utolsó sorban rendkívül hasznos kiadvány, amelyhez már csak a kedvezményesen váltott időgép-jegy hiányzik.

Noha arra sajnos pontosan nem derül fény, hogy hogyan is lehet mindössze napi öt garasból megélni a XVI. század végi angol fővárosban, találgatni mégis tudunk, és a bőséges információk alapján szívesen is tesszük. Mivel a korabeli London a különböző pénznemek és mindennemű mértékegységek kusza Bábele, ezért mindenekelőtt hasznos a kötet ezen adatokra vonatkozó passzusaival tisztába kerülni. Így például már az Előkészületek című első fejezetben megtudjuk, hogy egy garas négy penny-t ér, innen viszont kezdődhet a hátizsákos turistákra jellemző kalkuláció. A húsz penny-t, azaz közel két shillinget érő napidíjunkból futja például egy fogadó egyszerű menüjére (hús, sajt, kenyér és sör), amelyet már négy pennyért magunkévá tehetünk, a maradékot pedig eltehetjük reggelire. A legújabb könyvekre azonban már csak nagy megszorítások árán juthat pénzünk, hiszen még a legolcsóbbnak számító könyv, Shakespeare Vénusz és Adonisza is egy shillingbe kerül. A magára csupán napi öt garast szánó utazó mindemellett a londoniak folyamatos megvetésének is ki van téve, amennyiben nem képes felzárkózni a városban igen komoly figyelmet érdemlő divatos öltözködés szabályaihoz. Ha azonban napokon át nem eszik, összespórolhat magának akár nyolc shillinget, amiből rendesen felöltözhet, hiszen ez az összeg már egy pár csizmára, ingre, kabátra és két nadrágra is elegendőnek bizonyulhat.

A kötet további részei még számtalan esélylatolgatásra és pénztárcaforgatásra adnak lehetőséget, de ezeknél talán sokkal érdekesebbek azok a mintegy mellékesen megjegyzett utalások, amelyeket különösen a mai kor Londonjában sétálva érthetünk meg igazán. A korabeli utazó számára ajánlott látnivalók közül jó néhány például még ma is áll. Nem ez a helyzet a maga korában páratlan építészeti csodának számító, épületekkel zsúfolásig tömött London Bridge-dzsel. A több mint száz lakóházat és boltot befogadó lakóhíd egy külön városnegyedet képez, melynek déli végénél a nemesi származású hazaárulók karóba húzott fejeit (általában húszat-harmincat) teszik közszemlére. Érdekes adalék a korabeli turizmus elképzeléséhez, hogy a ma is méltán népszerű London Towerben például a helyőrség tagjai már akkoriban is rendszeresen vezettek körbe látogatókat, amikor az egész épület még rendeltetésszerűen üzemelt. Vagyis a korabeli látogatók, helyszínenként gazdag borravalót csengetve, megtekinthették az éppen nem használt kínzókamrákat, ahogyan a királynő tanácstermeit is ülésidőszakon kívül, de a fegyverterembe, vagy a szintén a Towerben székelő arany- és ezüstpénz verdébe is szívesen látogattak el.

John
John Banister anatómiai előadása a borbélyok céhének – részlet a könyvből

A XVI. század második felének Londonja az egyik legpezsgőbb, legpörgősebb város (volt) a világon, nem csoda tehát, ha a mai kor érdeklődése szinte mindent megtalál a korabeli világ kalauzában. Az odautazás, az étkezés, a vásárlás, a kikapcsolódás és a korabeli jet set kis tükre a lehető legrészletesebben tárgyalja azokat a lényeges apróságokat, amelyek ismerete nélkül minden bizonnyal átvernének, kirabolnának bennünket, vagy legalábbis súlyos betegségben és kínok között haláloznánk el. Tájékoztat a legmodernebb gyógymódokról, tudományos és gasztronómiai nézetekről, ugyanakkor a londoni családok meghívását elfogadó utazókat is életbevágó tanácsokkal látja elé arra nézvést, hogy hogyan festenek az otthonok és melyek a betartandó szokások.

Az ünnepek és szórakozási formák részletes leírása mellett képet kapunk arról is, hogy az akkori világ egyik legmodernebb városában milyen sporttevékenységeknek hódolnak a legszívesebben – a labdarúgást például betiltották, mert a leginkább a brutális tömegverekedésre hasonlító meccsek során az életveszélyes sérülések, sőt az emberhalál sem ritka jelenség. Ugyanakkor az angolok valamiért élnek-halnak ezért a sportért, és semmilyen tiltó rendelkezés kedvéért sem adnák fel. Ismerős, nem?

Vö. Kovács Bálint recenziója 
Dömötör Ági: Hol vécézz az antik Rómában? 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek