Bemutatkozik a Fele Királyság - a Fringe 2011 Revizor-díjasa
2011.04.24.

Az ifjú tehetségeket bemutató Fringe egyik szakmai különdíját idén a Fele Királyság nevű csapat kapta, mely televíziós mesesorozatok főcímzenéit ötvözi improvizatív jazzel. A bohókásan eredeti stílusról és a növekvő népszerűségről Alpár Balázs zenekarvezetőt kérdeztük. ASZÓDI MÁRK INTERJÚJA.

Revizor: Saját stílusotokat tréfásan esti mashup-ként definiáljátok. Mit takar ez?

Al
Alpár Balázs

Alpár Balázs: A „mashup” elsősorban az elektronikus zenében használt kifejezés, keveréket jelent. Lényege, hogy létező számok különböző sávjait egymás mellé keverik, mondjuk összepárosítanak egy Enya-éneket egy Prodigy dobkísérettel, ezzel adva újfajta hangulatot egy darabnak. A zenénkben mi is hasonlóképpen vegyítjük a legkülönfélébb zenei hatásokat - a klasszikustól a jazzen át egészen a popig. Ez igaz egyébként a Fugato Orchestrára is. (A Fele Királyság három tagja a szimfonikus jazz-rockot játszó Fugato Orchestrában is játszik, amely a meseprojekttel párhuzamosan működik, immár tíz éve – a szerk.). És azért esti mashup, mert régi álmom volt a mostani húsz-harminc éves korosztály gyerekkori meséinek zenéit feldolgozni. Esetünkben azonban nem szimpla feldolgozásokról van szó, hanem olyan komplex saját dalokról, amelyek zenei, szöveges vagy karakterbeli utalásokat, idézeteket, rejtett asszociációkat tartalmaznak ezekre a mese-főcímzenékre.

R: Mégsem pusztán poénkodó garázszenekarról beszélünk, hisz mind a négyen képzett zenészek vagytok, te például a Zeneakadémia zeneszerzés szakát végezted el.

AB: Rajtunk kívül is van néhány olyan csapat, amely ebben az alternatívkodó-ökörködő irányzatban játszik, a műfajt tehát nem nekünk kellett kitalálni. Mi annyiban próbálunk újat hozni, hogy nálunk a nyitottság és a könnyűzene szeretete mellé hangszeres virtuozitás is párosul ebben a „merjünk hülyék lenni” koncepcióban. Az elektromos csellón játszó Simkó Várnagy Mihály például a Fele Királyság mellett a Budafoki Dohnányi Zenekar szólamvezető csellistája, basszusgitáron pedig jazzt tanult. Dobosunk, Nagy Zsolt komolyzenei ütősként végzett és szintén játszik több szimfonikus zenekarban, mindemellett zongorázik is. Farkas Izsák hegedűs, szintén komolyzenészként végzett és szintén számos helyen játszik még, a Vígszínházban például jelenleg ő a hegedűs azon a bizonyos háztetőn. Jómagam pedig elektronikus billentyű mellett hobbiból ütősökön és fúvósokon is próbálkozom. Szerencsére több multiinstrumentalista is van a zenekarban, így jóval változatosabban tudunk hangszerelni. Célunk úgy szórakoztatni, hogy képesek legyünk átadni a közönségnek azt az örömöt, amivel mi zenélünk. Ennek érdekében sok teátrális elemet is használunk a koncerteken; például mesehősök jelennek meg, olykor a mai korra aktualizálva. 

R: Ezt hogyan képzeljük el?

AB: A Süsü-nóta például reggae-be torkollott, ahol az öregedő Süsü azon bánkódik, hogy a mai mesevilág mennyire silány az ő gyerekkorához képest. Másik népszerű darabunk a Ringat a Vízipók, amelyben összekevertük a Vízipók-sztorit a Kis Hableány történetével: Vízipók a kis hableánynak udvarol, de nem jön össze a románc, ám a végkifejletben Vízipók már a keresztespókkal együtt egy musicaljelenetben találja magát. Miközben mesekarakterekkel játszunk, a különböző zenei műfajok legjellegzetesebb pillanatait is próbáljuk kifigurázni. A Mekk Mesteres dalunkban például a Monty Pythonos abszurditás az alapkoncepció, négy ütemenként váltják egymást a könnyed ska ritmusok és a heavy metál. 

R: A sikereket látva a recept, úgy tűnik, működik.

AB: Nekünk is kreatív energiákat ad az, hogy nem fehér papírról indulunk, hanem van egy motívum, amibe bele tud kapaszkodni a hallgató is, mert már ismeri. Így olyanokhoz is szólni tudunk, akik amúgy valószínűleg nem találtak volna ránk. A mai kulturális választék olyan széles, hogy nagyon kevés dolog van, amely egy teljes generációt képes összekapcsolni. A bájos gyerekkori meséink zenéinek retró-flash érzete viszont szinte azonnal közösséget teremt a közös élmények miatt - még ha a mi zenénk picit komplexebb is az általában szokásos bulizenekarokénál.  

R: A mesemotívum tehát egyfajta horog, amire ráharapnak?

AB: Igen, de közben mi is nagyon élvezzük a dolgot, hisz máskülönben sosem játszanánk például tangót, így viszont a Csipet Csapat-dalban megtehetjük. Semmiképp sem szeretnénk eladni a lelkünket, inkább úgy fogalmaznék, hogy saját szeretett műfajunkat játsszuk úgy, hogy könnyen befogadható is legyen.  

R: A saját szeretett műfaj a jazz?

Fele
Fele Királyság: Alpár Balázs, Nagy Zsolt, Simkó Várnagy Mihály és Farkas Izsák

AB: Ha feltétlenül kategorizálni kellene, a fúziós jazzt mondanám, de nem is a műfaji címke fontos igazán. Inkább az improvizáció szabadsága, az intellektuális lazaság, ami a jazzt jellemzi. Hangszerelésben és hangzásban is rengeteget kísérletezünk, gitáreffekteken eresztjük át az elektromos hegedűt például, hogy maibb legyen az összhatás. A könnyűzenei műfajokból pedig az életérzés fontos számunkra. Az X-Akták zenéjének progresszív metál átdolgozásában ugyanúgy kiadjuk a feszültséget, mintha egy metálbanda lennénk. De csak egy szám erejéig, és ez nekünk így elég is. 

R: A megidézett mesékre és sorozatokra visszaemlékezve jól gondolom, hogy a közönség átlagéletkora harminc év körüli?

AB: Igen, ők a közönség egyik fele, de a Disney-rajzfilmek későbbiek, így azok a mostani húsz éveseknek is mondanak már valamit.    

R: A visszajelzésekből hogyan látod, a poént vagy a zenei tudást értékelik inkább?

AB: Szerencsére mindkettőt egyszerre. Sok zenészkolléga dicsért meg minket, mert értékelték azt a pluszt, azt az örömöt, ami a produkciónkban érződik. És a nem zeneértők is érzik, hogy jóval több van ebben, mint egyszerű hülyéskedés. Szerintem azok a zenei produkciók működnek igazán, ahol a zene olyan, mint maguk az előadók. Mi ilyenek vagyunk. Ha kell, tudunk okosak is lenni, amikor meg jólesik és lehet, akkor szeretünk hülyéskedni is. Merünk gyerekek maradni, röviden ez volna a lényeg.  

R: Mi van még a tarsolyban?

AB: Szép sorjában megyünk végig a mesekedvenceken, most készül a Máris szomszédok, avagy a Mézga család és a Szomszédok teleregény ötvözete, a következő koncerteken pedig jön Balu Kapitány is. 

R: Sokat játszotok élőben?

AB: Átlagosan havonta kétszer, de jó lenne gyakrabban is. Körülbelül két éve indultunk, most próbáljuk kiépíteni az ismeretségeket, jelenleg épp menedzsert keresünk. Voltak már hasonló zenekarok, többek között a Belga, az Irigy Hónaljmirigy, a L’art pour L’art, s ha lehet így mondani, ők valamelyest előkészítették a terepet nekünk is. A Fugato Orchestrának stabil közönsége alakult ki az elmúlt évtizedben, közülük sokan eljönnek Fele Királyság-koncertekre, de szerencsére sikerült nyitni a szélesebb közönség felé is. Amikor egy saját szervezésű összművészeti esten legutóbb a Gödörben játszottunk, sok új rajongót sikerült megnyerni. 

R: A csapat internetes jelenléte elég erős, de lesz-e lemez vajon?

AB: Mivel a CD-nek már annyira nincs piaca, és a stúdiózás plusz költsége ritkán térül meg, elsődleges termékünk a koncert. Ott képes megszületni az a hangulat, amely minket is arra inspirál, hogy egyre jobbak legyünk. Ezeket rögzítjük a lehető legjobb minőségben és tesszük fel az internetre. Most abba fektetjük a legtöbb energiát, hogy minél több fellépésünk legyen.  

R: Legközelebb mikor láthatunk benneteket?

AB: Április 29-én este a Nagyvárad téri Ráday Kupolában játszunk, május 8-án pedig újra az Erzsébet téri Gödör Klubban a 42. Magyar Filmszemle keretében.

Szerző: Aszódi Márk