Crossing Europe Filmfesztivál 2011, Linz
2011.05.04.

Linz nemzetközi filmfesztiválja, a társadalomkritikai irányultságú Crossing Europe az európai fesztiválpaletta különleges színfoltja immár nyolcadik éve. Az idei év közönségdíjas alkotása a magyar-holland-osztrák-francia koprodukcióban készült Pál Adrienn. BUGLYA ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA.

Kocsis Ágnes második nagyjátékfilmjének feltétlenül ott volt a helye Linzben. Nem csak azért, mert négy évvel ezelőtt előző munkája, a Friss levegő is meghívást nyert a fesztivál első- és második filmeket bemutató versenyprogramjába. A Pál Adrienn (a filmről szóló kritikánkat l. itta szerk.) túlsúlyos ápolónőjének története – noha nem társadalmi dráma vagy szociológiai tanulmány – érzékenyen rímel kortárs élményvilágunkra, s ilyen értelemben tökéletesen elegyíti magában a Crossing Europe által képviselt értékeket: egyéni hangvételű, szerzői mű, amely Európa, avagy a nyugati társadalom lényegi problémáihoz intézett kérdésként is értelmezhető. Linzben a versenybe juttatott filmek többsége idén is mindennapi élethelyzeteink, konfliktusaink megragadására, a hétköznapiság filmszerűvé tételére tett kísérletet, de látszatvilágokban – néhány műfaji kuriózumtól eltekintve – a többi százötven játék-, dokumentum- és rövidfilm sem bővelkedett.

A művészi igényesség és a problémaérzékeny látásmód elvárásain túl a Crossing Europe szervezőinek nyilvánvaló törekvése, hogy a program stiláris és kulturális értelemben is változatos legyen. Ennek hátterében az az előfeltevés áll, hogy az európaiság vagy az európai film nem egységes entitás: csak sokféleségében értelmezhető. A filmek eredetét tekintve a válogatás igyekszik lefedni a kontinens egészét, nagy hangsúlyt fektetve a kisebb filmiparral rendelkező országok és az Unión kívüli Európa filmművészetének bemutatására. Itt érdemes megemlíteni, hogy a programot minden évben tribute szekció egészíti ki, amely egy szakmailag már jegyzett, de széles körben kevéssé ismert műhely vagy alkotó előtt tiszteleg. Idén a holland Nanouk Leopold és Stienette Bosklopper rendező-producer páros finom ecsettel megfestett kapcsolati drámáira, az általuk képviselt elliptikus, az információk szélsőséges redukciójával dolgozó elbeszélésmódra irányult a figyelem. 

Nagyvonalakban tehát ez az, amit a fesztivál a Linzbe látogatók számára elérhetővé tesz. De legalább ilyen fontos, ahogyan ezt teszi, vagyis az, ahogy – közvetítő szerepét komolyan véve – összeköti egymással a nézőket és a filmeket. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az alapvetően nem üzleti befektetésként elgondolt fesztiválfilmek vagy a kis költségvetésű midcult produkciók – a forgalmazói háttér és a mozihálózat hiányosságai, a televíziók egyre óvatosabb vásárláspolitikája és a nyelvi korlátok mellett – nehezen jutnak el a közönséghez. Ahogy az is látványos, hogyan veszik el egymástól a levegőt az elékészült művek a túlkínálat és a gyakran elhibázott forgalmazói stratégia miatt. Hogy hogyan lehet mindezek ellenére nézőket toborozni, s ezáltal érveket szolgáltatni az ilyen típusú filmek létjogosultsága (támogatása) mellett – egy fesztiválnak tulajdonképpen ezt is mérlegelnie kell. Vagyis gondolnia kell arra, hogyan tud közönséget nevelni önmaga és az általa értékesnek gondolt filmkínálat számára, s erre a Crossing Europe több stratégiát is alkalmaz. 

Az ügyes válogatáson túl igyekszik közvetlenül is megszólítani és megnyerni a potenciális érdeklődőket. Például a felső-ausztriai művészeket: film- és videómunkáiknak külön szekciót szentelve éri el, hogy magukénak érezzék a fesztivált, és ha veszélybe kerülne, vegyék a védelmükbe, tegyenek érte. További kapcsolódási pontokat nyitnak a fiatal közönségre szabott kísérőprogramok – az esti koncertektől a horrorfilmeket kínáló éjszakai vetítésekig –, valamint a szakpolitikusokat is felvonultató EU XXL konferencia, amely idén a nemzetközi koprodukciók ügyét, a szerzői jogvédelem kérdéseit és a filmszakmában dolgozók jogait érintő kerekasztal-beszélgetéseket tartott Linzben, jelentős magyar részvétellel. Jellemző az is, hogy a Crossing Europe nem konkurálni próbál a hozzá hasonló rendezvényekkel, hanem partnerkapcsolatokra törekszik velük – műsorblokkokat vesz át, illetve hoz létre azok kurátoraival közösen. Így társult be idén a Rotterdami Filmfesztivál Red Westerns – A kommunista válasz az amerikai westernre címet viselő programjának előkészítésébe. A szovjet és kelet-európai indián-, partizán- és polgárháborús „westerneket” bemutató válogatás apropóján gyermekkorunk Csingacsgukja, Gojko Mitic is ellátogatott Linzbe – a kelet-európai újságírók nagy örömére.

A Crossing Europe stratégiája tehát az, hogy komoly hálózatot épít maga köré – gazdasági értelemben is. A fesztivál működését mintegy nyolcvan támogató és szponzor, ezen belül tíz nagyobb és hetven kisebb partner teszi lehetővé, akiknek köre szerencsére évről évre bővül (habár különösebb adókedvezményt a kultúra támogatása a szponzoroknak nem jelent). Érdekes tény, hogy a fesztivál, amelyet 2004-ben a „Linz – Európa Kulturális Fővárosa 2009” eseménysorozat lázában hoztak létre, máig élvezi a kulturális évad utódszervezetének támogatását, amely olyan hatékonyan gazdálkodott, hogy még mindig rendelkezik tartalékokkal. Így, habár hosszú távú ígérvényekkel nem rendelkezik, a Crossing Europe bízhat abban, hogy évről évre mozgósítani tudja kapcsolatrendszerét és támogatói körét.

Az elmúlt években a fesztivál programjában viszonylag kevés magyar film kapott helyet (2004-ben Fliegauf Benedek Dealerét válogatták be a versenyprogramba). Idén a Pál Adrienn mellett a kortárs trendeket bemutató Európa-panoráma válogatásban Mundruczó Kornél Szelíd teremtésével (a filmről szóló kritikánkat ld. itta szerk.) is megismerkedhetett a linzi közönség. Mindkét film osztrák koprodukciós részvétellel készült, s hamarosan mindkettő látható lesz az osztrák mozikban.
Esemény:  Crossing Europe Filmfesztivál 2011,  Helyszín:  Linz, Ausztria,  Időpont:  2011. április 12 - 17.