Titanic Nemzetközi Filmfesztivál / Ez itt Anglia
2008.04.16.

Shane Meadows a Titanic rutinos utasa: 1998 óta ötödször tért vissza a fedélzetre. Ezúttal a díjhalmozó Ez itt Angliát hozta magával; egy elsőrangú filmet a magányról, a felnőtté válásról, a csordaszellemről, a toleranciáról, meg arról, hogy a szkinhedek is emberek. Vagy mégsem? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Ez itt Anglia. Fotó: titanicfilmfest.hu
Ez itt Anglia. Fotó: titanicfilmfest.hu

Mindenestül lenyűgöző, fontos mozi: szikár lényegmondása egyszerűen nem enged teret a mellébeszélésnek. A filmbeli rosszfiú nacionalista sóderét a moziban ugyan végtelenül hosszúnak éreztem, de aztán utólag megvilágosodik az ember: épp ez, az elviselhetetlenül sok volt itt a lényeg. És igen, vannak jók meg rosszak mindkét nemből, bár a fiúk mellé csapódó lányoknak valódi szerep kevés jut; inkább csak árnyalakok, nagy biztonsággal megrajzolt vázlatok ők, mint oly sok más szereplő, s végülis a főhős kissrác életében is „csak” anya- és szeretőpótlékként jelentkeznek. Merthogy ez alapvetően egy klasszikus nevelési (film)regény, a sztori elmesélhető: van eleje, közepe és vége, semmi trükközés, helyette némi érzelmesség és csomó, avíttnak kikiáltott konvenció, de az egész nem egyszerűen működik, hanem mindvégig húsbavágóan izgalmas.

1983 nyara, Anglia, lepukkant vidéki iparváros – nyilván nem ide lehetett körutazást nyerni a tombolán. A vidék elhasználtsága nyomot hagy a porosodó lelkeken és a fáradt testeken (csoda ez, ha reggelente Margaret Thatcher rádiós beszédére ébred az ember?). A 12 éves Shaun, akinek apja a Falkland-szigeteki háborúban esett el, anyjával él kettesben, valójában azonban inkább egyedül: nincsenek barátai, a suliban feltehetőleg kisebb truppok szakosodtak a vegzálására, s amikor egy képregény fiktív világában keresne időleges menedéket, akkor meg a bolt tulaja zavarja el pénztelen kuncsaftját. Teljesen elkámpicsorodva bandukol hazafelé, amikor belebotlik a helyi szkinhedekbe, akik a kötelező biztonsági tapogatózás után gyorsan maguk közé fogadják a hátulgombolós kölyköt.

Ez itt Anglia. Fotó: titanicfilmfest.hu
Ez itt Anglia. Fotó: titanicfilmfest.hu

Ezek a bőrfejűek persze nem azonosak későbbi társaikkal, hogy mást ne mondjak, a mi bőrfejűinkkel. Az angol munkásosztály elszegényedett rétegeit részben felszippantó szkinhedmozgalom politikamentes, a fennálló rend ellen ágáló, anarchista gyökerű csoportok formájában jelentkezett 1969-től. A filmben látható, egyébként meglehetősen rokonszenves csapat is ezeket a korai, anarchisztikus és liberális eszméket képviseli tetteiben és gondolataiban. Kevésbé fennkölten fogalmazva ez annyit tesz, hogy bár szabadidejükben szívesen törik ripityomra elhagyott házak enteriőrjét, alapjában mégsem tesznek semmi mást, csak együtt lógnak, szívnak, buliznak és csajoznak. Hogy mentesek a későbbi fasisztoid elhajlásoktól, mi sem mutatja jobban annál, hogy a banda teljes jogú tagja a Milky becenévre hallgató fekete bőrű, jamaikai fiú – szerepeltetése egyben főhajtás a korai bőrfejűek zenei választása, a ska és reggae iránt is.

Ez itt Anglia. Fotó: titanicfilmfest.hu
Ez itt Anglia. Fotó: titanicfilmfest.hu

Lassan a film felénél járunk, kezdünk belenyugodni abba, hogy a bőrfejűekre vonatkozó undok előítéleteinknek semmilyen alapja nincs, akkor azonban hirtelen váltás: Woody-nak, a visszafogott bandavezérnek az egykori cimborája, az agresszív Combo börtönbeli többéves kényszerpihenő után bukkan fel, tarsolyában a legtaszítóbb, szélsőségesen nacionalista eszmékkel. Igazi vezéregyéniség, a szó minden értelmében az, természetes hát, hogy a fennálló erőviszonyok eltörlését szorgalmazza: a kis, összetartó csapat széthullik, Shaun pedig hirtelen a „rossz oldalon” találja magát.

Természetesen nem azért, mintha bármit is értene az „Ez itt Anglia, Anglia pedig az angoloké” borzongatóan ismerős jelszavából. Kimondatlanul is az apját keresi a nagyhangú, nagyra nőtt gyerekek között, persze hiába. Új családjában ideig-óráig megtalálja, amire oly nagyon vágyott: a határozott hangot. Némán sodródik az egyre sötétebb fordulatokat vevő eseményekkel: a vidéken rendezett szkinhedgyűlésen még csak szemlélődő, a pakisztáni boltos megfélemlítésében és kifosztásában azonban már részt vállal. És mi is vele sodródunk a szükségszerűen bekövetkező tragédia, az emberi élet kioltása felé, ami aztán egyetlen durva rántással hozza vissza őt a valóságba.

Thomas Turgoose a filmben. Fotó: titanicfilmfest.hu
Thomas Turgoose a filmben. Fotó: titanicfilmfest.hu

Talán egy hónap se telik el a nyitókép és a szkinhed eszmékkel végül a tengerparton látványosan leszámoló Shaun életében; és mégis, a magányos kölyökből sokat látott felnőtt lesz ez idő alatt. Thomas Turgoose zsenge kora ellenére lenyűgöző koncentrációval, valódi színészi képességek birtokában teljesíti nem hétköznapi feladatát. A rendező-forgatókönyvíró Shane Meadows pedig egy sebész alaposságával keresi és találja meg a daganatos sejtet. Nem von felelősségre, nem mutogat senkire, „csupán” diagnosztizál. És ez több mint elég.

Kapcsolódó cikkünk:
15. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál (A támogatás adatait ld. ott)