Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÖRDÖG A RÉSZLETEKBEN

Bulgakov: A Mester és Margarita / Schauspielhaus Graz
2011. ápr. 11.
Van-e szíve, joga és oka panaszkodni a kritikusnak, ha pénzt, időt és energiát nem kímélve megengedheti magának, hogy újra elutazzon Grazba, hogy nyomon követhesse a magyar rendező és társulata munkáját? MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a grazi Schauspielhaus meghívására Bodó Viktor a negyedik évadban is folytatja vendégrendezői „sorozatát”. A megállapodás értelmében az évi egy bemutató színpadra állításában Bodó közeli munkatársain (jelmeztervező, dramaturg-fordító, fénytervező) kívül 2008-as megalakulása óta saját társulata, a Szputnyik Hajózási Társaság tagjai is lehetőséghez jutnak, ami a független színházak honi működési feltételei között felbecsülhetetlen jelentőségű. Sőt, egyre összecsiszoltabb a hazaiak és a vendégek közötti együttműködés, s azt is a maximális bizalom és szabadság jelének tekinthetjük, hogy Bodó úgy választ darabot, és úgy oszt szerepet, hogy fokozatosan emeli a tétet. Ezáltal jól látható az az út, amelyen színészei járnak, még akkor is, ha a teljesítmény a növekvő elvárásokhoz képest esetenként ingadozó.

Az idei anyag szintén klasszikus mű, amely viszont úgy tűnhet, különbözik a rendező eddigi „repertoárdarabjaitól”. Az idézőjelezést egyrészt az indokolja, hogy a Kamrában tíz éve teltházas Kafka-adaptációt leszámítva, kőszínházi előadásai Grazban sincsenek repertoárszinten évekig vagy nagy előadásszámmal műsoron. Ennek okait a marketingcélú tervezhetőség mellett a társulat kétlakiságából adódó egyeztetési nehézségekben kell keresnünk. Hiszen a díjakra való rendszeres nominálás illetve azok elnyerése nemcsak a német nyelvterületű (és a magyar) színházi szakma figyelmét irányította a grazi színházra, hanem a szűkebb közönségét is, amely tapasztalataink szerint kitartó rajongással ünnepli s érzi a sajátjának Bodó színházát. Nincs ez másképp a Szputnyik itthon létrehozott, s a bázis szobányi méretű játszóhelyén életben tartott előadásainál sem, amelyek azonban nem „darabok” a szó klasszikus értelmében, hanem improvizációs jelenetezésből született és írt műhelymunkák, mint pl. a Bérháztörténetek, illetve ugyanezzel a work in progress technikával kibontott prózaadaptációk, mint pl. a Kockavető. Kivételt képez a Csehov Cseresznyéskertjéből rendezett idei fél-előadás, amely egy hosszabb munkafolyamat első állomásaként irányaiban igen, egészében viszont még nem megítélhető (kritikáink az előadások címére kattintva olvashatók – a szerk.).

S
Franz Solar

Mielőtt azonban követhetetlenné válna a gondolatmenet: A Mester és Margarita abból a szempontból tekinthető különleges választásnak a rendező pályáján, hogy egyrészt a XX. század egyik legismertebb és legnépszerűbb regénye, másrészt jelentős játszási és feldolgozási hagyományokkal rendelkező mű. S noha e sorok írója Bodó előző rendezése, a Tavaszi Fesztivál keretében nemrég Budapesten is vendégeskedő Liliom kapcsán egyenesen Wolandot és kísérőit vizionálta a színpadra, a Bulgakov-regény polifonikus szerkezetének bonyolultsága illetve a dramatizációra vonatkozó kanonizált minták mégis várakozással teli kihívásként tüntetik fel az előadást. (Különösen igaz ez annak fényében, hogy mivel nincs más szerző feltüntetve, ezúttal nem egy ismert mű apropóján született előadásról van szó, mint pl. a Don Juan-történet parafrázisaként Vinnai Andrással közösen írt Nagy Sganarelle… című katonás előadás esetében, nem is reciklált újraírásról, mint Az óra, amikor… című Handke-feldolgozásnál, de nem is meglévő adaptációról, mint a Roland Schimmelpfenig dráma-verziója mentén építkező szintén grazi Alice-nál. Az előadás „szimplán” a Bulgakov-szöveget és annak színházi hagyományát jelöli ki referenciapontként, mint tette azt legutóbb Molnár Ferenc klasszikusával is.) A regény szürreális-misztikus világa ugyanis jól passzol Bodó színházához. De vajon mi érdekelheti a rendezőt a több szálon és több rétegben futó cselekményből? Egyáltalán el akarja-e mesélni a történetet, vagy annak apropóján valami egészen másról beszél? A regény korszakának atmoszféráját ragadja meg inkább, vagy az abszurd-groteszk szituációk és figurák jelenidejűségét illetve humorát? Mit kezd a szöveg önmagára reflektáló vonatkozásaival? Milyen nyelvet választ, hogyan oldja meg a kulcsjeleneteket, mennyire engedi szabadjára a fantáziáját, egyszóval: hogyan viszonyul a hagyományhoz és az annak ismeretéből eredeztethető elvárásokhoz?

És innentől a recenzens lehetetlen helyzetben van. Mert miközben világosan érzékelhetőek az előadás irányvonalai és „szándékai”, akárhonnan is próbálja megválaszolni a fenti kérdéseket, félutas megoldásokkal találja magát szemben. Hiszen eleve elképzelhetetlen az a nézőpont, amely előismeretek nélkül közelíthetne a látottakhoz – az előadás maga is evidenciaként kezel számos szövegrészletet, így a mesélés módjára fókuszálja a figyelmet. Egyetlen példa rögtön az elejéről, amikor a kezdő jelenet kódolása – de legalábbis humora – múlik azon, hogy „tudjuk”, a kezében kannával útnak induló nő nem más, mint Annuska, aki olajat önt ki a sínekre, amelyen majd azt követően, hogy a külföldi diplomata alakjában megjelenő sátán megjövendöli számára, Berlioz elcsúszik, s a közeledő villamos levágja a fejét. Ebből sem a síneket, sem az olajat, sem a villamost nem látjuk, a padon elmesélt jóslat „képletesen” teljesedik be a kisiklás hangjára a szereplő fejére húzott csuklyával, a saját halálára „kívülről” rákérdező figurával (Én most halott vagyok?) és egy bedobott fej káposztával.

Jan
Jan Thümer és Birgit Stöger. Fotó: Peter Manninger (A képek forrása: Schauspielhaus Graz)

Az is nehezíti a helyzetet, hogy Bodó mintegy mellékesen siklatja át a tekintetünket a kulcsfontosságú jeleneteken, azt a hatást keltve, hogy noha tisztában van a tradícióval, amelyet ő maga is követ, mást hangsúlyoz a történetből – így eleve az elvárásokból eredő hiányérzetre építkezve nem direktben megy szembe a hagyománnyal, hanem igyekszik finoman áthangolni azt. Kérdés persze, hogy a cselekmény logikájában ily módon bekövetkező hiátusokat mennyiben kívánja és tudja a rendezés jelentésképző elemként visszaírni a színpadi történések rendjébe, illetve hogy hogyan tudja aktivizálni a nézői (elő)képzeletet. Jó példája ennek a varieté, amelynek éppen a lényege nem zajlik le a színen, ám a következő jelenet kötéseként a rádióból hírként hallunk a történésekről; kevésbé jó példája a sátán bálja, amely csupán árnyjáték-technikai bravúrként és esztétikai minőségében értékelhető. Ebben az összefüggésben tehát semmiképp nem lenne ildomos, ha többet árulnánk el annál, minthogy jobbára nem úgy valósulnak meg az események a grazi A Mester és Margaritában, ahogyan azt várnánk. S mivel senkit nem szeretnék megfosztani az egyéni felfedezés élményétől, a továbbiakban kifejtés nélküli kulcsszavakat sorjázok. A következő bekezdésen tehát ajánlott gyors olvasásban átsiklani, különösen a lehetséges értelmezői kódok szubjektív, önkényes, szelektált és rendszerbe nem állított voltára való tekintettel!

Diktatúra-múzeum, internacionálé, osztott köz- és magánéletek, átláthatóság és áthallásosság, kutyafejes sétapálca, KGB, falon vándorló képek, postáskisasszony, aki nem kétszer csenget, fenn-fennakadó tű, forgó rendszerek, valuta a vécében, mindennapi abszurd, hivatal és rítus, filmes akciójelenetek, lépcsők és tűzlépcsők, magyar akcentusos idegenek, füstös-ködös háztetők, piros fényben égő tűz, szerelem nélküli szerelem, vérbosszúálló Margarita, csillámeső-ernyő, letolt gatyás Mester, hontalanság-ária, Sztálin, mesélhetetlen történelem…

S hogy mi marad meg a végére az egészből? A részletek gazdagsága és kidolgozottsága, a majdnem tökéletes összehangoltság és a működőképes profizmus. A lassan védjeggyé váló, Bodó-féle „ötletbörze”, a szórakoztató meta-színház, amely számomra most 70%-ban működik, de amelynek  „teszteléséért” a világ másik felére is elmennék. Hogy önöknek mindez mennyit ér meg, azt csak akkor tudják meg, ha kipróbálják. Graz nincs is olyan messze Moszkvától, meglátják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek