Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZITTYA FIKCIÓK

Nemes Csaba – Katarina Šević: Érzelmi tér / Knoll Galéria
2011. ápr. 8.
A kiállítás üres terekre fókuszál, amelyeket az ember ösztönszerűen tölt meg kreatív, fiktív alakzatokkal. Legyen szó akár egy bánya tárnáiról, akár a nemzeti múlt tátongó, romantikára csábító hiátusairól, mesék élednek, hogy aztán valósággá kövüljenek. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

A kiállítás két anyagot, Nemes Csaba és Katarina Šević munkáit igyekszik összeházasítani. A frigy létrejöttéhez igen aktív értelmezői kreativitás szükséges, hiszen a két alkotáscsoport összeolvasása első ránézésre csak néhány interpretációs tripla leszúrt rittberger után sikerülhet. Míg Nemes Csaba harsányan aktuális festményei uralják a kiállítást, Katarina Šević storyboardja csendben várja az érdeklődő tekintetek kalandozását. Šević munkájának háttérbe szorulását már maga a műfaj is determinálja, hiszen mint storyboard nem önálló, hanem valamihez alapanyagot szolgáltató alkotásként jelenik meg. Šević Tehnika Schweiz-cel közösen készülő projektjének vázlatai egy előadássorozathoz készültek, amely a közeljövőben lesz megtekinthető a Műcsarnokban A tárna hősei címmel. Mielőtt azonban ezt megismerhetnénk, Šević rajzsorozata előtt leginkább azon töprenghet a Knoll Galéria látogatója, hogy mindez hogyan olvasható össze a jóval közönségbarátabb formában elénk táruló Nemes-festményekkel.

Katarina Šević
Katarina Šević: Mesék a bányából (Tűzember, Tüntető kesztyűk, jelmezek), 2011

A kiállítás bevezető szövege részben fogódzót kínál a feladathoz, amennyiben kiemeli, hogy mind Šević, mind Nemes munkái a nemzeti és személyes identitáskeresés lehetséges módjairól gondolkoznak. Nemes Csaba festményein jó adag iróniával nyakon öntött, ősmagyarozós táborképek formájában jelenik meg ez a téma, Šević rajzain pedig a tárnában rekedt bányászok képzeletfoszlányain zajlik a közös múlt- és kultúraépítés. A kétféle folyamatot a fikció valóságépítő mechanizmusa fogja össze. Mindkét művész olyan jeleneteket tár elénk, amelyek a fantázia termékét képesek valóságként feltüntetni.

Šević storyboardja egy tárnában rekedt bányászcsapat történeteit meséli el. Az alkalmi társulat a rendelkezésre álló teret tölti meg különböző jelenetekkel, amelyekben egyaránt megjelenik a külvilág és az egyén belső harcai, a közösség és az elszigeteltség gondolata. A közeljövőben megvalósuló előadáson az itt felvázolt jelenetek élő tablók és szoborcsoportok formájában fognak megjelenni egy mobil színpadon. Šević rajzsorozata a felvázolt szituációnak megfelelően egyetlen tér megtöltésére kínál variációkat. A félkör alakú alkalmi színpadon hol lángoló ember, hol afrikai pálmafás szcéna, hol egy szónok, hol pedig a gépkezű ember után lépkedő baromfisor jelenik meg. Az elemek ismétlődnek, ám mindig más kombinációban, így az újramesélt történet mindig másképp, újabb megvilágításban, új értelmezésben jelenik meg. A leírásból megtudhatjuk, hogy a történetek valós eseményeken alapulnak, ám a vázlatos alakok alapján csak tippelhetünk az eredetre. Az elemeket nekünk, magunknak kell megtölteni narratívával, a befogadó szubjektív döntéseitől függ a „valós esemény” rekonstruálása.

A történetelemek tetszőleges összekötésének folyamata köti össze Šević munkáját Nemes Csaba festményeivel. Nemes a nemzeti múlt megkonstruált jellegét hangsúlyozza festményein – legalábbis, ha Šević storyboardjával együtt értelmezzük munkáit. A befogadó ugyanis könnyedén elkalandozhat a képeket tanulmányozva, és esetleg elhomályosíthatják éleslátását személyes sérelmei vagy politikai érzelmei.

Nemes Csaba már korábban is szívesen nyúlt érzékeny aktuálpolitikai témákhoz. Remake című tízrészes animációs filmjében a 2006-os őszi zavargásokat fogalmazta meg fanyar humorral. A túrórudit majszoló, tv-ostromló „forradalmárok”, a tömegben kacsázó, elszabadult tank vagy a holdról érkezett lovasrendőr a mostani sorozathoz hasonló, érzékeny tabutémát érint.

Nemes csaba
Nemes Csaba: Kurultáj (01), 130 x 210 cm, 2011 (A képek forrása: PORT.hu)

Nemes képeit fotók alapján festette, a festmények közt sétálva pedig úgy érezhetjük magunkat, mintha egy hírportál képes beszámolójába csöppentünk volna. A festményeken árpádsávos lobogóval dekorált jurták sorakoznak, körülöttük magyaros jelmezbe bújt, szélsőjobbos szittya ifjak kószálnak. Az ősmagyar virtus persze bizarr eklektikába hajlik: a furulyázó betyárlegény Tesco-gazdaságos, összecsukható horgászszékben pihenget, egy másik, etelközi dizájnt követő sátor mellett pedig IKEÁ-s sámli hirdeti a globalizációt. „Ingyenes gyógyítás” és „friss tej” feliratok árulkodnak a táborokban megjelenő vásárhangulatról, a XIX. századi népi virágmintás ajtó, a betyárszerelés, az árpádsávos zászló és a honfoglaló jurta összeházasítása pedig a „mindent bele” történelemképről.

Nemes ugyanis ezt az általa „Nagymagyar-Disneyland”-nek nevezett romantikus eklektikát, na meg az ezen élősködő „ragacsos mázat” állítja elénk. A megnyitón felolvasott kiáltványa továbbfűzi a hagyományőrzés e kiforgatott módjának végiggondolását: a hagyomány eleve halott relikviájának feltámasztása ellentmondásos feladat, amelyből jelen esetben csupán groteszk „hagyományőrzés” maradt. Ez azonban nem több egy romantikus múltba révedésnél, amelynek során a legtarkább elemeket összeválogatva építenek sosemvolt kompozíciókat, disney-színekben pompázó nemzeti múltat a résztvevők. Minderre ráadásul szélsőséges politikai ideológia épül, ami végképp ellehetetleníti a közös múlttal való együttes szembenézést.

Katarina Šević és Nemes Csaba egyaránt a múltépítés mint fikcióteremtő folyamat egy-egy lehetőségét mutatják fel. Šević rajzai kiemelik Nemes festményeinek múltépítésre, identitáskeresésre vonatkozó tartalmait, így túllendítik a képeket aktuálpolitikai vonatkozásaikon.

A kiállítás 2011. május 21-ig látogatható.

Vö. Mélyi József: Színház és valóság 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek