A zöld sárkány gyermekei / 42. Magyar Filmszemle
2011.04.06.

Életünk különböző kisebb-nagyobb, kényelmes-kényelmetlen dobozokban telik el, és ami tárgyi értelemben fontos az életünkben, az belefér egynéhány dobozba. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.

Rátóti Zoltán
Rátóti Zoltán
Kiégett, elvált negyvenöt éves férfi. Mindennapi vacsorája konzervétel, melyet lábosban forral ehetőre. Lakása udvarra néző szuterén. Munkája idegtépő, nyomasztó és stresszes. Kiszolgáltatott. Ingatlanokat kell eladnia: koszos földszinti lakásokat, használhatatlan, gazzal felvert ipari létesítményeket. Van egy raktárház, amit sürgősen el kell adnia. (Minden mellé van egy világválság is.) A raktárházat kínaiak bérlik, több ezer dobozt tárolnak benne. Ellentétben a hatvanas évek kabarészlogenjével („az albérlőt nem lehet kitenni”), amint akad vevő, a kínaiaknak menniük kell. A kínaiak azonban nem akarnak menni. Még egy pár hónapig kell nekik a bázis és kész. A raktárra vevőt kell találnia Máté Jánosnak (Rátóti Zoltán). Ha nem adja el záros időn belül, akkor nem lesz többé idegtépő, nyomasztó és stresszes munkája, utolsó értelemfoszlányát is elveszíti konzervált élete.

Harmincvalahány éves férfi, arca alapján nehéz a korát megtippelni. Mindennapi vacsorája zacskós tésztaleves, amelyet forró vízzel önt fel. Lakhelye egy raktárház egyik sarka. Munkája monoton, nyugodt, talán túlzottan is nyugodt. Kiszolgáltatott. A raktárt kell őriznie éjjel-nappal. A raktárt főnökei csak bérlik, és most a tulajdonos tovább akar adni rajta. A kínaiak azonban nem akarnak menni. Még egy pár hónapig kell nekik a bázis és kész. Mindenféleképpen meg kell akadályoznia a raktáros Wunak (Yu Debin), hogy eladják a raktárt. Ha ez nem sikerül, még egy évig nem kaphatja meg az útlevelét, amelyet egy fogadásos balhé utáni tartozás ellenáraként vettek el tőle, és nem mehet vissza Kínába. Ezzel tartják őt sakkban és a raktárban főnökei.  

Bánfalvi Eszter
Bánfalvi Eszter
Máté János és Wu élete és élettörténete ezen a ponton keresztezi egymást. A dramaturgiai pontosság már Miklauzic Bence első nagyjátékfilmjének is sajátja volt. Az Ébrenjárók bolyongó, kereső-menekülő hősei váratlanul-fatálisan futottak össze az ezredvégi Budapest szomorú vidékein. A végeredmény sorspolaroid lett, párhuzamos élettörténetek épphogy elmosódó, épphogy kivehető, kontúrszerű pillanatfelvételek egymás melletti egymásutánja. A zöld sárkány gyermekei letisztultabb, higgadtabb dramaturgiája egy, pontosabban másfél emberi kapcsolat kibontására és árnyalására-derítésére vállalkozik. 

A raktárépületben egészen otthonosan élő kínai és a saját kispolgári életében otthontalanul mocorgó magyar elkezd egymással beszélgetni. Ehhez közös nyelvet találnak, melyben a magyar szavakat kézzel-lábbal előadott mozdulatok és a Tesz-vesz város ábrái egészítik ki. A dobozokkal feltöltött hodálytér játékhelyzetek garmadáját teszi lehetővé. Wu meglepetés gyanánt üres dobozokból kis irodát rendez be Máté Jánosnak. Dobozból lesz a szék, az asztal, a szekrény. A kultúrák közötti párbeszéd részeként versenyt isznak, hogy a tea vagy a kávé-e az ártalmasabb: a csészék a dobozokon sorakoznak. Magukat dobozba zárva próbálják legyőzni a pókiszonyt, melytől Wu tart, és a klausztrofóbiát, melytől János szenved. Dobozokra ugranak a tetőről. Hovatovább a Tóték őrnagyának dobozfilozófiáját se tartanánk abszurdnak: világom határai, dobozom határai. 

Tucatnyi olyan jelenet van a filmben, amely hol kifejezetten színpadi eszközökkel, másutt pedig filmes játékokkal ábrázolja, hogyan születik a barátság. A színpadi találatokat a megkapóan szellemes párbeszédek mellett, melyekben a magyar nyelv kínai ejtése nem lesz idegesítően túlfűszerezett, elsősorban az intenzív színészi jelenlét szavatolja. A remek formában lévő Rátóti Zoltán és a teljesen amatőr Yu Debin annyira érzi a játék szabályait és a jelenetek belső határpontjait, amennyire csak egy profi és egy amatőr hangolódhat egymásra. A filmes gegeknél, a jól kidolgozott helyzettréfáknál, sűrítő klipeknél sokat segít Hammer Zsolt és Jávorka Ádám zenéje, mely a történet humorához is illeszkedő, és a keleti hangulatra, hangzásvilágra is rezonál.

Máté Jánosban az idegenkedés és a feszélyezettség érzetét fokozatosan felváltja a kedélyes érdeklődés. Ezt a filmben kiválóan elhelyezett ismétlésszekvenciák apró elmozdulásai mutatják meg. Többször is látjuk, ahogy Máté hazatér a körfolyosóra, leroskad a konyhába, odahajol a konzerv fölé, és így tovább. Aztán kilazul ebből a verkliből. Élvezni kezdi minimális létezésszabadságát, a dobozok közötti szabad négyzetmétereket. Emiatt sokáig nem is veszi észre, hogy a háttérben, néhány dobozsorral arrébb Wu folyamatosan szabotálja voltaképpeni munkáját. 

Forrás: port.hu
A képek forrása: PORT.hu
A konfliktus, az összeütközés ugyan halogatható, de nem kerülhető el. Wu és Máté barátkozását a kínaiak gyanakvással és értetlenséggel szemlélik, mondván Wunak miért lenne bárki is a barátja. Mátét migrénes főnöke (Lengyel Ferenc) szekálja. És ha ez még önmagában nem lenne elég: megjelenik a színen az ipartelep angyala, Regina, a pizzafutár személyében (Bánfalvi Eszter). A dacos és lázadó lány után Wu már régóta epekedik. Epekedése egy ponton kukkolásba fordul át. A szürke alapszínű Máté János pedig, hála Wu létezéstréningjeinek és a teáknak, újra felfedezi magában a férfit. Regina, aki hat darab közúti balesetének sebeit büszkén viseli és Hatosként mutatkozik be, hamar érzékeli a két férfi közötti feszültség forrását és tétjét. Dinamikus személye, elesett vagánysága földeli és élezi a konfliktust.

Amikor az utolsó közös jelenetükben Regina elköszön, „jó árulást” kíván. Árulni, mint eladni a raktárt, és árulni, mint elárulni a barátságot. És ha megtörténik az árulás, akkor hogyan lehetséges még bárminek is a visszavétele? A film válasza, anélkül, hogy kikotyognánk, kicsinykét banális, de talán emiatt életszerű. Életünk különböző kisebb-nagyobb, kényelmes-kényelmetlen dobozokban telik el, és ami tárgyi értelemben fontos az életünkben, az belefér egynéhány dobozba.

A zöld sárkány gyermekeit sokféleképpen el lehetett volna rontani. A kiinduló helyzetből lehetett volna 1.) atlétatrikós-naturális fekete-fehér drámát süllyeszteni, 2.) a máshogy ejtett szavakkal és a tavaszi tekerccsel olcsón dobálózó vígjátékot eszkábálni, 3.) a külvárosi-alvilági miliő brutális betyártörvényeit sulykoló bűnhistóriát kalapálni. Mindezek helyett a végeredmény egy melankolikusan szellemes film, amely a külföldi fesztiválsikerek után itthon is számíthat – a ma már szükségszerű médiatámogatást megkapva – arra, hogy a nézők szeretni fogják.
 
Szerző: Szegő János
Rendező:  Miklauzic Bence,  Forgatókönyvíró:  Miklauzic Bence,  Zeneszerző:  Hammer Zsolt, Jávorka Ádám,  Operatőr:  Vecsernyés János,  Jelmeztervező:  Ferencz Zsófia,  Látványtervező:  Hujber Balázs,  Producer:  Berger József,  Társ-producer:  Poós András,  Szereplők:  Rátóti Zoltán,  Bánfalvi Eszter,  Yu Debin,  Lengyel Ferenc,  Egyed Attila,  Thuróczy Szabolcs,  Shan Yu Tio,  Uwe Lauer
Megítélt támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
A film szelektív forgalmazására (2010)