Budapest holnap, holnapután – A főváros fejlesztési koncepciója
2011.07.10.

Évtizedek óta ismételgetjük, hogy Budapestnek nincs olyan fejlesztési stratégiája, amely kordában tudná tartani a vérszomjas ingatlanfejlesztőket a keleti végeken, s esélyt adna a városnak a túlélésre az európai városok között folyó versengésben. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

E stratégia kialakításának érdekében jött létre a Budapest holnap, holnapután – A Duna kulturális fővárosa című összeállítás, melyet a Szőcs Géza államtitkár által létrehozott szellemi műhely állított össze, és dr. Juharos Róbert, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa – Stratégiai Fejlesztő Központ Alapítvány igazgatója szerkesztett kötetbe. 

Minden nagyváros hasonló gondokkal küzd: a fenntarthatóság, az élhetőség, a „zöld város”, az építészet és politika kapcsolata nem hungarikum, még ha néha mostohagyereknek érezzük is magunkat a közép-európai városok között. Egy Brüsszelben megtartott nemzetközi konferencia adatai szerint miközben a világ lakosságának 50%-a hajléktalan, a másik oldalon giga-méretűre duzzadt városokkal és elnéptelenedő vidékkel kell számolni. Az ingatlanfejlesztés ürügyén megvalósuló gagyi épületállomány is mindenütt gondot jelent - építeni ma erkölcsi kérdés, a városok problémája tehát ugyanúgy globális probléma, mint az energiaválság vagy a környezetszennyezés. 

A statisztikák érdekes módon nem ítélik Budapestet olyan mértékben lakhatatlannak, mint akár a lakók, akár a városgazdák. A Roland Berger nemzetközi stratégiai tanácsadó cég 2009-ben kiadott kutatása Bécstől Moszkváig tíz, térségünkben lévő ország fővárosát rangsorolja. A lista élén Bécs áll, amit Prága és Budapest követ. A magyar főváros legfőbb erényeként az innovativitást és a kreatív munkahelyek nagy számát nevezték meg. Biztonság szempontjából viszont Budapest csak a nem túl előkelő 8. helyet szerezte meg (erről bővebben l. itt).

A Budapest holnap, holnapután című tanulmány (rövidített változata itt elérhető) a világban mindenütt érvényes nagyvárosi problémákra igyekszik helyspecifikus választ találni. Az előszó szerint vitairatot olvashatunk, bár az egyelőre nem világos, hogy az illusztrációk tanúsága szerint néhol már az előkészítés fázisában járó projektekről hol és kivel lehet vitatkozni. 

A bevezető szerint „Budapest legyen több mint egy város. A Nemzet szíve, fővárosa, nemzetstratégiánk vezérfonala, az öreg kontinens közép-európai központja – ahogy annak idején a Monarchiában is felnőtt Bécs mellett (…), a térség kulturális fővárosa.” A tanulmány megalkotásában részt vevő építészek közül az interneten olvasható változatban csak Finta József gondolati szerepelnek: „meggyőződésem, hogy a kormánynak, a főváros új vezetésének, új főpolgármesterének nem lehet kevesebb célja, mint e közép-európai centrum, Fontos Hely megteremtése!”

Abban minden szakember egyetért, hogy a város intenzitását kell növelni, akkor is, ha az egyszerű városlakó fülében a városi sűrűség növelése szitokszónak hangzik. A tanulmány településtervezési stratégiákat ismertető részében Dr. Nagy Béla állításával nehéz lenne vitatkozni: „A fenntartás költsége és a települések sűrűsége szorosan összefügg: minél kisebb a fenntartandó terület, annál jobban kihasználható a drágán megépíthető és fenntartható infrastruktúra.” Az adatok szerint Párizs például hatszor hatékonyabban tud gazdálkodni, s ha ehhez hozzávesszük, hogy ott az egy főre jutó GDP a budapesti 6,7-szerese, tüstént megkapjuk a meglepő végeredményt: 1 Párizsban befektetett euróval 43,5 euró képes Budapesten egyensúlyt tartani. Az anyagi fedezetet illetően viszont a tanulmány egyértelműen kijelenti: „A magasabb szintű közérdek megjelenítése (…) a környezettudatos fenntartható fejlődés, a kreatív miliő (…) fontosabb szempont kell, hogy legyen, mint hogy a megvalósításhoz való források a döntés előkészítésekor rendelkezésre állnak-e.” 

A fejlesztés sarokpontjai: a Duna bekapcsolása a város életébe, a Gellérthegytől a Városligetig terjedő Zöld Vonal kialakítása, az agglomeráció működőképes rákötése a városra, ami magában foglalja a közlekedés újragondolását – csupa ésszerű, szükséges, üdvözlendő gondolat. A konkrét épületjavaslatok esetében azonban már felmerülhet az ezekre vonatkozó nyilvános szakmai vita, pályázatok szükségessége – egyelőre csak a Finta Stúdió javaslataiból láthatunk válogatást. A tanulmány egészen kis léptékű projekteket is javasol, például Árpád vezér feltételezett sírjának méltó megjelölését. Szőcs Géza bevezetőjében azt is megígéri: „ha majd eljutunk egyszer a részletekig, akkor szeretném kifejteni azt is, miért javasolnám, hogy az új főváros egy nagyobb negyedének – pl. mondjuk Csepelnek – a tervezését bízzuk rá teljes egészében Makovecz Imrére.”

Tarlós István főpolgármester szerényebb célokat határozott meg az elkövetkezendő évekre (l. itt: a Baross Gábor Társaság rendezvénye Budapest jövőjéről | EuroAstra Internet Magazin). A sikerre számító rövidtávú beruházások:  az Ybl Bazár felújítása, a budai fonódó villamosok kérdésének megoldása, a Lágymányosi hídon az 1-es villamos átvezetése, illetve a város zászlajának esetleges változtatása (fehér mezőben lesz a város címere, nemzetiszínű szegéllyel). A főpolgármester a fonódó villamos vonalak kérdésében máris kemény ellenfélre számíthat Láng Zsoltban, a második kerület polgármesterében. A gyakorlat szintjén az összes koncepciót eddig is alapjaiban zúzta porrá a kerületi önkormányzatok túlzott autonómiája, ami megbénítja és lehetetlenné teszi a fővárosi kezdeményezések egységes végrehajtását. A stratégiai tanulmány ezt figyelembe véve törvényi módosításokat is javasol, valamint a Közmunkák Tanácsának újbóli felállítását. A koncepció elemeit, a projektekről szóló széleskörű tájékoztatást egy, a Lánchíd mellett horgonyzó uszályon felállított információs pont szolgálná, amely egyben építészeti jelként is funkcionálna – ahogy az a világ sok más helyén is történik.

Régi hiányosságot pótló kezdeményezés a vitairat összeállítása, de az ad hoc szellemi műhely javaslatán kívül gyaníthatóan még sok meghallgatásra érdemes vélemény létezik. Összehasonlításul: Párizs fejlesztése kapcsán tavaly tíz építészirodát hívtak meg nemzetközi pályázatra. A pályázat anyagát bemutató digitális vándorkiállítás tavasszal Budapesten időzött (kritikánk itt olvasható - a szerk.), a FUGA Építészeti Központban. A kiállítás apropóján a FUGÁ-ban egy estébe nyúló délutánt szenteltek a Budapesttel foglalkozó eddigi projektek számba vételének. A Budapest stratégiák/LELTÁR című rendezvény summázata lehangoló: az elmúlt húsz évben számtalan komoly szellemi befektetéssel létrehozott tanulmány, javaslat készült, amely számtalan szempontból elemezte a stratégiai fejlesztés lehetőségeit. És egy sem volt közülük, amelyik beépült volna bármiféle, politikusok vagy városvezetők által támogatott projektbe. A beszámolók tanúsága szerint a probléma-leltár teljes. A megoldásokra is van elképzelés bőven, a közigazgatás szükséges átszervezésétől a fejlesztéseket koordináló, független intézményrendszer kiépítésén át a konkrét területekre és irányokra vonatkozó javaslatokig. Van, aki a fejlődést generáló projektekben látja az üdvözítő megoldást, van, aki a bevezető, és kis túlzással Európát átszelő közlekedési tengelyek mentén kialakuló területek fejlesztésében, van, aki látványosságokban és tabáni szőlőskertben.
 
Ahogy a problémák, úgy a kitörési pontok leltára is úgyszólván teljes: a Duna, a hidak, a tájképi látvány, a zöldterületek sokasága, a belváros épített öröksége, a gyógyvizek, és nem utolsó sorban Budapest Európán belüli földrajzi pozíciója egyenként is sokkal előkelőbb helyre pozicionálják a fővárost, mint amelyet jelenleg képes tartani. Ha ehhez hozzávesszük az említett statisztika által is nagyra értékelt helyi kreativitást, kiderül, hogy pusztán a politikai és közigazgatási mizéria gátolja a konszenzusos döntések meghozatalát és következetes végrehajtását. A szomorú leltár legfőbb tanulsága: sokszereplős, nyílt értelmiségi párbeszédre van szükség ahhoz, hogy a döntéshozás felé egységes véleményt tudjon a szakma képviselni.

A százhárom éves világhírű építésztől, Oscar Niemeyertől származik az idézet: „Az építész feladata, hogy harcoljon egy jobb világért.” A vitára invitáló, és elolvasása után valóban vitára ingerlő Budapest stratégia kétségkívül egy szebb világról álmodik. Sok további közös gondolkodásra van még szükség ahhoz, hogy a szebb egyben mindenki számára jobb is legyen.
Szerző: Zöldi Anna