Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JACKPOT COMBO

Strauss: Egy éj Velencében / Budapesti Operettszínház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2011
2011. márc. 31.
1883-ban bemutatott operettjét maga Strauss is többször átdolgozta, így nem meglepő, hogy a műből az Operettszínház is elkészítette a saját verzióját: a cselekmény aktualizálásával a darab kortárs keretet kapott, és e logika jegyében frissítették a szöveget is. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

A cselekmény a nagy nőcsábász hírében álló Guido herceg estélye körül szerveződik. A város szenátorai elővigyázatosak, szeretnék feleségeiket a herceg palotájától minél távolabb tudni. A rafinált Delaqua szenátor még a városból is el akarja vitetni feleségét, Barbarát. A gondolába azonban nem az asszony, hanem annak tejtestvére, Annina, a halászlány ül be, azért, hogy Barbara nyugodtan találkozhasson szerelmesével, Enricóval. Annina viszont a tervekkel ellentétben nem Muranóban köt ki, hanem a herceg palotájában, köszönhetően a herceg bizalmasának, a gondolát eltérítő Caramellónak. Annina és Caramello szintén egy pár, de az álruhák miatt nem ismerik fel egymást. Nagy tehát a kavarodás: szerelmi légyottok, álruhás nők és férfiak, féltékenységi jelenetek. A civakodó szerelmespárok végül természetesen kibékülnek, és előkerül az elveszettnek hitt Barbara is.

A klasszikus komédiai fordulatokból építkező, különféle epizódokkal túlbonyolított, kissé kusza librettó az operettszínházi előadásban erőteljes társadalmi-politikai olvasatot kap. Az alkotók direkt módon mindent bevetettek a produkció jelentésrétegeinek gazdagítása és közérthetősége érdekében. Szó esik többek között a szenátorok mentelmi jogáról, pikkelő főnökökről, a hitelek bedőléséről, egy refrénben pedig a velenceiek levonják a nagy tanulságot: „nyelned kell”. Az előadás kulcsfigurája, a herceg nem pusztán gazdag nőcsábász, hanem gyűlölt politikus és milliomos befektető is. Jelmondata: „Pénz. Munka. Boldogság”. A városba érkező herceget különféle transzparensek („Herceg takarodj” és hasonlók) fogadják, kisebb zavargás támad – s a tömeg elől csak esernyővel védekező emberei segítségével tud megmenekülni –, amikor politikusi frázisokból építkező szónoklatára agresszív tárgydobálással válaszolnak. A herceg bejelenti, hogy a városban kaszinó felépítését tervezi, így a szenátorok különféle vezetői pozíciók reményében küzdenek a bizalmáért, igyekeznek egymáson felülkerekedni és a helyzetet érdekeiknek megfelelően befolyásolni.

B
Peller Károly és Vörös Edit

Az előadásnak van egy alcíme: a golyók háborúja. Máris egy kaszinóban vagyunk, hiszen a rendezői koncepció szerint a produkció egy óriási flipperasztalon játszódik, melynek fémgolyói maguk a szereplők. A játszmát a herceg indítja, a Start gomb megnyomásával. Az ötlet nem új, Kerényi Miklós Gábor az operettet hasonló formában már megrendezte 2007-ben Erfurtban, igaz, a hazai bemutató szempontjából ennek sok jelentősége nincs. A színpadon a velencei épületek makettjei mellett – egyik oldalon a Rialto híd, hátul a Campanile tornya – különféle, flipper-játékokból ismerős feliratokat (Start, Go, Jackpot, Exraball, Multiball stb.) láthatunk, melyek a színpadi események függvényben színesen villognak. A játéktér túlzsúfolt és giccses, de így erősebb a flipper-érzés: óriási terepasztal, ahol a paloták is ide-oda mozgathatóak és nyitogathatóak, mint egy háromdimenziós mesekönyvben. A szereplők pedig úgy válnak golyószerűvé, hogy ruhájuk felett nagy szürke gömböket viselnek a derekukon. A jelmezek a báli fidres-fodros-álarcos toalettek kivételével mainak hatnak, szoknyák, gyöngysorok, mintás harisnyák, baseball-sapkák alkotják, és van ’I love Venice’ feliratú pólót viselő, rasztás hajú, napszemüveges hippink is, hogy véletlenül se feledkezzünk meg az előadás aktualitásáról. A színes ruhakavalkád esztétikumát tekintve ugyan lehetnek fenntartásaink, de ez is magyarázható a koncepcióval.

Az álomszerű flipper-világ ugyanis kiváló ötlet, de még mielőtt mélyebb gondolatok jutnának eszünkbe a szerencsejátékok pszichológiájáról vagy a véletlen hatalmáról, kiderül, hogy mindez pusztán forma. Szórakoztató, ahogyan a szereplők tipegve-topogva közlekednek, a golyók mozgását imitálva pörögnek ide-oda, egymáshoz lökdösődnek, falhoz ütköznek, visszapattannak. Viccesek a díszletek mozgatásában is segédkező, bokszoló-védősapkát viselő, idiótán vigyorgó statiszta-golyók. De a hatás addig tart, amíg van meglepetés: nagyjából az első felvonás közepéig. Hiába próbálja a rendező fallosz formájú piros párnával, tv-műsorokat imitáló főzőshow-val mulatságossá tenni a második részt, a cselekmény csak bonyolódik, a golyók pedig nem akarják abbahagyni a pattogást. A forma nehézkes, üres, és egyre zavaróbb a szereplőket jellemző – nyilván a flipper-koncepcióhoz tartozó – teátrális-modoros játékstílus.

Fotó
Szabó Dávid és Homonnay Zsolt. Fotó: Kállai-Tóth Anett (A képek forrása: Budapesti Tavaszi Fesztivál)

Lehet, hogy a fordítás ötletes, de akadhatnak vele prozódiai nehézségek, mert az áriákban alig-alig lehet érteni a szövegeket. Noha vannak jól sikerült karakterek: Vadász Dániel nagyvonalú és öntetszelgő Guido, hozzá hasonlatos Caramello (Boncsér Gergely), meggyőző figura a rafinált szakács (Peller Károly), nem rossz a szenátori triumvirátus (Földes Tamás, Dézsy Szabó Gábor, Sánta László), és Bordás Barbara hetyke és talpraesett Anninája sem. Barbara (Geszthy Veronika) dörzsölt és rafinált asszony, nagyon is fontoskodó szenátorfeleség, a Delaqua szenátor szobalányát, Cibolettát alakító Vörös Edit pedig bámulatosan tenyeres-talpas, noha kissé túladagolja az ostobaságot.

Be brave. Be a winner. Hirdetik a flipperasztal villogó feliratai. All winners are happy. Olvashatjuk egy másikon. Bár a nőkkel ez este nem volt szerencséje, egyértelműen a herceg a játék győztese. De mindenki más is nyert: Barbara gond nélkül felszarvazta férjét, Pappacoda az épülő kaszinó főszakácsi posztját kapja meg, Caramello ügyvezető lesz. A szenátorok fájdalomdíjként – és a leendő felhőkarcoló és plázák megépülésének reményében – vastag borítékot kaptak a hercegtől. Még a karmester is megkapja a maga borítékját. Mindenki győztes. Mindenki boldog. Mindenki le van fizetve. Aki pedig kevésbé szájbarágós átdolgozást, árnyaltabb formát vagy kifinomultabb mondanivalót szeretett volna látni az Operettszínház premierjén, annak nyelnie kell.

Vö. Kolozsi László: Egy éj a flipperasztalon 
Tarján Tamás: Extraball(aszt) 
László Ferenc: Kigolyózva 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek