Shakespeare: Ahogy tetszik / Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
2011.03.08.

Laza bohémek kergetőznek Ardennes erdejében. Világból kivonult szerelemittas hedonisták. Néha hangszert kapnak a kezükbe, zenélnek egy sort vagy bandába verődve caplatnak rendületlenül a kacatokkal zsúfolt varázsos vadonban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Shakespeare híres erdeje limlomokkal teleszórt teraszos építmény a temesvári színház tágas terében, kibelezett autóronccsal, selejtes tévédobozzal, roskadt fotellel, olajoshordókból tákolt bárpulttal, mindent beborító avarral s az elnyúló szintek között csordogáló patakkal. Vékony deszkapallókon, építési állványzaton egyensúlyoznak, szökellnek a játékosok akrobatikus ügyességgel, van, aki a lábát lógatja a vízbe vagy fogat mos a parton (Rosalinda egy szépen koreografált artisztikus jelenetben meztelen fürdőzést is bemutat). A rendező, Koltai M. Gábor és a díszlettervező, Kalmár Bence erős atmoszférát teremtenek a játékhoz: a szerteszórt ócska tárgyak poétikus roncstemetője nemcsak a pusztulás vízióját, hanem valamiképpen a könnyed felelőtlenség érzetét is odavarázsolják a mozgalmas epizódok köré. (A színpadfenék magasba nyúló zárófüggönyét – barokk festmény bukolikus életképpel, rengeteggel, vadállatokkal – néha elhúzzák, ha onnét lép színre valamelyik szereplő.) 

A jelenetek füzérét rendre zenés betétek tagolják: a kulcsszereplők zeneszerszámot ragadva rocknótákat játszanak, együttesbe verődve vagy magányosan szólózva. A száműzött herceg és udvartartása, s az egymás nyomában iramló szerelmesek úgy vonulgatnak színről színre, jelenetről jelenetre, mint afféle hippikolónia tagjai: amikor zenélni kezdenek, mintha csak Milos Forman Hair-jének lebegő vízióit idéznék. De Koltai alkotótársaival együtt nemcsak atmoszférát teremt, hanem egyfajta markáns feelinget is hozzáad a Shakespeare-játékhoz: a vadonba űzöttek, számkivetettek szerelmi kergetőzése nemcsak az urbánus létből való kivonulás manifesztuma, hanem alkalom a meditációra, önvizsgálatra, meg persze az önfeledt játszadozásra. Így aztán hol fáradhatatlanul vándorolnak és helyet, teret keresnek maguknak a drámai szereplők, hol magukba roskadtan mozdulatlanul töprengenek sorsukról s a világ dolgairól.

Jelenetkép
Jelenetkép
Koltai M. Gábor, aki nem először rugaszkodik neki valamely monstruózus és népszerű Shakespeare-színműnek, plasztikusan rajzolja fel a dráma fontosabb erővonalait, s jeleníti meg színészeivel az Ahogy tetszik csillámló humorát, dupla fenekű erotikáját, a szerelmi szenvedély csapongó hullámmozgásait. Az előadás Szabó Lőrinc klasszikus és ma is hibátlanul mondható fordítását veszi alapul; csak apró – igaz, hangsúlyos helyeken elhangzó – betoldások történtek a szövegben (a dramaturg a rendező régi munkatársa: Sediánszky Nóra). 

Mit nekem, te zordon Ardenneknek fenyvesekkel vadregényes tája” – hangzik föl Próbakő (Bandi András Zsolt) ajkán a picit elemelt Petőfi-verssor: az idegenség, az elvágyódás, az otthontalanság érzetét vizionálják a szereplők, prózában és dalban, harsány muzsikálásban és halk monológokban. A szerteágazó cselekményből a főbb szereplők viszonyrendszerére, konfliktusaira koncentrál a rendezés, a mellékszálak rajzolata elnagyoltabb, a mellékszereplők arcéle elmosódottabb. Precízen megformált ugyanakkor az egymásba tükröződő, egymásba fonódó szerelmi kapcsolatok finom erotikája s a lehetséges homoerotikus vonzódások szüntelen vibrációja. 

Magyari Etelka és Tasnádi-Sáhy Noémi
Magyari Etelka és Tasnádi-Sáhy Noémi
A fiúruhás Rosalinda (Magyari Etelka) beleremeg a pásztorlány Phoebe (Borbély B. Emília) érzéki felajánlkozásába, ahogy a férfinak öltözött ál-Rosalinda szerelmesével, Orlandóval váltott csókjai is tág asszociációs mezőt nyitnak. Így aztán hitelesnek és igazán megéltnek tűnik, mikor Magyari Rosalindája bevallja húgocskájának, Céliának, hogy milyen mélyen is van ő a szerelemben. Ama kusza és sokszorosan összegabalyodott szerelmi háló, amelyet gyakran csak vidám hancúrozásként visznek színre egynémely Ahogy tetszik-előadásokban, árnyaltan bomlik ki a temesváriak játékában.

A népes szereplőgárda élén Magyari Etelka erőteljes és sugallatos Rosalindája pompázik. Eszményi szerelmes: hamvas és dörzsölt, játékosan megfontolt, virgoncan kihívó. Könnyed virtuozitással, hajlékonyan hozza színre a szerelmi csatatéren erejét próbálgató, de már jócskán megperzselődött, a párjával és minden férfival (meg nővel) játszadozó lányt. Érett, vérbő és szenzibilis alakot formál. „A szerelem tiszta őrület”, áll a textusban, s eme őrület dimenzióit bontogatja újra meg újra érzékletesen Magyari Rosalindája. Az előadás (s a rendezés) komoly dilemmája, hogy a kedvesét megformáló Kiss Attila Orlandója színtelenebb, egydimenziósabb s szenvedélytől kevéssé átitatott figura. Becsületszóra kéne elhinni neki, hogy a feje búbjáig bele van esve a lányba, és ki se látszik a szerelemből. 

Balázs Attila. A képek forrása: Temesvári Csiky Gergely Színház
Balázs Attila (A képek forrása: Temesvári Csiky Gergely Színház)
Nem úgy, mint a parasztlány és imádója. Juci (Lőrincz Rita) és Próbakő (Bandi András Zsolt) szertelenül viháncolva, ruháikat magasba hajigálva üldözik egymást, alsóneműre vetkőzve. Humorba áztatott, önfeledt, elrajzolt lubickolásukban súlyos és gyötrelmes szerelmek ironikus visszfénye csillámlik. A zabolátlanul komédiázó s a szerelmi körtáncba alámerült társaság súlyos ellenpontja a meditatív magányába visszavonuló filozofikus Jaques: Balázs Attila nemese nemcsak sztoikus nyugalommal, hanem kaján derűvel és élénk malíciával szemléli és kommentálja az ifjak érzelmi viharzásait. Borbély B. Emília örökké akciózó, szerelemvágytól űzött Phoebéje rámenősen nyomulós leányzó, László Pecka Péter Silviusa mélaságában is elszánt, végtelen türelmű szerető (ugyanő Frigyes herceg udvarmestereként szögletes mozgású gunyoros szolga). Rosalinda hűséges kísérőjét, Céliát empatikusan és odaadóan játssza Tasnádi-Sáhy Noémi, míg Orlando bátyjaként Molnos András Csaba határozottságában is visszafogott. A kisemmizett szegény Vili (Páll Gecse Ákos) biciklin érkezik, s megalázva kullog el, Kardos M. Róbert száműzött hercege vidoran éli a hazátlanok felelőtlen, boldog életét.

Miközben valamennyien szökdécselnek, bandáznak, vadul csábítanak, s könnyen elcsábulnak, aligha veszik észre, hogy mint szűkölnek: „mintha kutyák üvöltenének a holdra”. Magyari Rosalindája jut el közülük leghamarabb a csömörig, s vet véget játszadozásaiknak. S bár az előadás gondolati íve szépen megrajzolt, a darabzárlat (és a drámai szövedékről néha leváló zenei betétek) túlcsorduló édessége nekem picit sok volt. Feszesebb szerkesztéssel tán a kompozíció hangsúlyai is jobban érvényesültek volna. A sok pontján egyenetlen, ám tehetséges előadás – hosszú este, némi üdítő előjátékkal – mégis eleven élmény marad. 
 
Szerző:  William Shakespeare,  Cím:  Ahogy tetszik,  Rendező:  Koltai M. Gábor,  Dramaturg:  Sediánszky Nóra,  Díszlet- és jelmeztervező:  Kalmár Bence,  Szereplők:  Kardos M. Róbert, Kiss Attila, Molnos András Csaba, Magyari Etelka, Tasnádi-Sáhy Noémi, Balázs Attila, Asztalos Géza, Bandi András Zsolt, Mátray László, Borbély B. Emília, László Pecka Péter, Lőrincz Rita, Páll Gecse Ákos, Nagy Sándor, Vass Richárd, Albuţiu Dan Mihail ,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott