Nem beszélek zöldségeket! / Frankofón Filmnapok 2011
2011.03.02.

A francia filmtermés újabb gyöngyszemével ismerkedhet meg a magyar közönség. A Nem beszélek zöldségeket! című alkotásban Gérard Depardieu és Gisele Casadesus finom, mégis lenyűgöző kettőse egy egyszerű, ám szívet melengető történettel ejti rabul nézőjét. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.

Végre ismét színészi kvalitásaihoz mért szerepet kapott a francia filmsztár Gérard Depardieu, méghozzá Jean Becker rendezőnek köszönhetően, akire a magyar közönség leginkább a Lápvidék gyermekei című 1999-es opusza kapcsán emlékezhet. Ráadásul a szerepet mintha kifejezetten Depardieu-re szabták volna, és nem csak a szó átvitt értelmében. A francia ikon hatalmas, lomha alkatában finom arányérzékkel gyúrja egybe Forrest Gump együgyűségét, Shrek jószívűségét valamint Lennie Small (és itt most elsősorban az 1992-es Egerek és emberekben a John Malkovich által megformált figurára gondolok) ráérős energikusságát. 

Depardieu életre keltett karaktere Germain Chazes – ahogy a francia cím pontosan jelzi – igazi ’tête en friche’, azaz parlagon hagyott elme. Lassúsága tanárát idegesítette, ügyetlensége pedig az anyját, így idővel hozzászokott, hogy az emberi érintkezésben jelen van az élcelődés, melynek ő gyakran céltáblája is. Germain a II. világháborút követő béke-eufóriában fogant gyermek, akit akaratlanul akartak. Kemény, öntudatos anyja a kijózanodást követően az élet nehézségei elől inkább saját álomvilágába menekült. Germain a gyötrelmes gyermekkor ellenére felnőtt, sőt barátokra és szerelemre is talált. Életét a mindennapi rutin határozza meg: a zöldségek ápolása, termesztése, sörözés a barátokkal a kocsmában, civakodások az anyjával, meghitt pillanatok esténként busz sofőrnő szerelmével. Valamint békés ebédidő a parkban, ahol a szendvicsmorzsákra összesereglett galambokat szám és név szerint is számon tartja. 

Gérard Depardieu
Gérard Depardieu
Ebben a parkban találkozik a madárcsontú Margueritte-tel, aki egy könyvvel érkezik, hogy legkedvesebb szenvedélyének, az olvasásnak hódoljon. A Gisele Casadesus megformálta Margueritte mind megjelenésében, mind intellektusában szöges ellentéte Germain-nek. E két „máshonnan” jött figurát nem csak a jószívűség köti össze, hanem a szomjazott odafigyelés is. A kilencven év fölött járó Margueritte, aki rossz helyesíró apjának köszönheti nevében a megkülönböztető két t-t, mintha még egyszer és utoljára át szeretné adni az olvasás szeretetét: saját tudásszomját próbálja átörökíteni valakibe. Germain pedig, az eddig parlagon hagyott elméjével, szinte issza magába az új szavakat és ismereteket. Nem pusztán új világok nyílnak meg előtte a regények által, amelyeket Margueritte olvas fel neki ebédidőben a parkban, hanem a szavak mágiája is rabul ejti. 

A film meghatóan humoros jelenetei éppen azok, amikor a könyvek által kinyíló világban megpróbálja önmagát is újrateremteni: ahogy az újonnan tanult fogalmakat megkísérli beilleszteni és használhatóvá tenni a saját életében, vagy amikor elmegy a könyvtárba, hogy regényt válasszon magának, amelyből felnőtt fejjel újra tanulhat olvasni, vagy amikor a szótárral és annak használatával barátkozik. 

A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
Mintha valami diszkrét báj lengené be az egész filmet. Germain egy helyütt apró üveg őzgida nipphez hasonlítja Margaruitte-t. Éppen ilyen aprócska valami ez a film is. Egyszerre érződik rajta a megformálás műgondja és törékenysége. Könnyen giccsbe, mindennapi bóvliba csúszhatná át a mozi. Mégsem történik meg vele az alkotók precizitásának és mértéktartásának köszönhetően. 

Nagyon finom és minden tekintetben francia alkotás a Nem beszélek zöldségeket! A karakterek, legyen szó a fő- vagy a mellékszereplőkről, pontosan megrajzoltak, és a precíz alakításoknak köszönhetően tovább árnyalják a történetet. A film tempója – talán a legvége izgatottan kereső részét leszámítva – mindvégig megőrzi a parkban ücsörgés lassú, ráérős ritmusát. A Germain és anyja kapcsolatát megalapozó flashbackek csak színvilágban térnek el a film többi részétől, mégis szinte észrevétlenül simulnak bele a film szövetébe. A látványos filmes truvájokat elkerülő alkotás a legtermészetesebb módon mesél el egy szinte már banális történetet, melybe ötletes módon sikerült azért a francia irodalmat is belecsempészni. Így a Marie-Sabine Roger regényéből készült film mintha békejobbot nyújtana az olvasás és a filmnézés mondvacsinált párharcában.

Cím: Nem beszélek zöldségeket! (La tete en friche), Rendező, forgatókönyvíró: Jean Becker, Író: Marie-Sabine Roger, Zeneszerző: Laurent Voulzy, Operatőr: Arthur Cloguet, Vágó: Jacques Witta, Szereplők: Gérard Depardieu, Gisele Casadesus, Rea Mauranen, Patrick Bouchitey, Jean-Francois Stévenin, Francois-Xavier Demaison, Sophie Guillemin, Claire Maurier