Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AZ ELTŰNT MUFFIN NYOMÁBAN

Toroczkay András: Napfényvesztés
2011. jan. 19.
A líra klasszikus hatásmechanizmusát figyelve azt gondolhatnánk, az ideális vers olyan, mint a Fermat-sejtés: tétel, pár pimasz, egyszerre nagyot- és semmitmondó, varázslatos sor, majd háromszázötven év szenvedélyes igazságkeresés a szöveg nyitotta térben. SZOLCSÁNYI ÁKOS KRITIKÁJA.
Toroczkay András első kötete, a Napfényvesztés pedig arra bizonyíték, hogy az ideálok nem egy kulcsra járnak.

toroczkay

Legelőször a kötet verseskönyvekben szokatlan vaskossága (146 oldal) és a borító családi fényképmontázsa tűnik szembe – és a kötet első harmada, fele úgy is viselkedik, mint egy családi album. Albummal az ölben a gyerekek és a halottak a legérdekesebbek, és a kötet két fő motívuma is ez. Az a kíváncsiság, amelyre párkapcsolatban, barátságban tartunk igényt, itt alapkövetelmény: „Anya úgy mondta a kalácsot: kácsi (…) Kisüthetek már magamnak bármit / a neve már soha nem lesz ugyanaz // Kácsi.” (Amarcord), vagy „melyikünk nevetett ezen: // «Patnek eleinte nem ment.»” (Szellemfotók) Ez akkor lenne baj, ha – Ayhan Gökhán szavaival – „olvasása mindenkinek kötelező” lenne, de ilyesmiről azért nincs szó. Az olvasó helyzete inkább a kötetlen voyeuré: a nyersen fogyasztandó, mellérendelő szerkezetű, tagolatlan életanyagba mintha lyukas palánkon át láthatnánk be.
A későbbi szövegek az emlékezés-felejtés kettős munkáját (ld. Derrida és Platón pharmakonját) jóval markánsabban végzik el – ez megnyugtató annak, akit a kukkolástól a jólneveltség tartana vissza, mert a lírai én jelzi (jóllehet kicsit későn), hogy a palánk felénk eső oldalán áll, a versek igazi tétje nem a sajnálkozás, hanem az önértés. Ugyanakkor van, akit ilyen helyzetben inkább az érdektelenség feszélyez; az ilyen olvasó az élőnyelvi beszédhelyzet elmozdulásain néha értetlenkedhet: „hajad, / egyre ritkább vendégét fejbőrödnek” (Itt ragadtál), gonoszkodhat, hogy a hús nem elhűl, hanem ki– (A négyesen hárman) – ebből a szempontból a beszélő helyzete, a gyász, sportszerűtlenül ünnepi. Ez az egyik legjellemzőbb hatáseszköz a halmozás működésébe is bezavarhat, „szappan a markából (…) hímvessző üregéből” (Fejezetek a bábok életéből), olvassuk, magunkra hagyva a nyelvvel.
A Napfényvesztés beljebb kezd el működni igazán. A Tréfa sallangmentes, pontos töredéke, a Zenit sajátos hangoltsága, a Nyárvégi mesteri zárlata („néma fekete madarak / elhúzzák fejünk felől a nyarat”) már egy másfajta poétika jegyében beszélnek. A korábban főmotívumnak tűnő anyafigura itt olyan, mint Szijj Kenyércéduláin a hét adott napja; a diszkrét hangnem büszkén partikuláris, a mítoszépítés ellenében dolgozik, az első ránézésre szürkén emlékező gyászmunka felveti a kérdést: túllenni rajta, vagy beleveszni a cél?
Emlékszünk rá, francia sakkban az nyer, akinek előbb fogynak el a bábui, amúgy minden ugyanúgy lép – céljukat tekintve a versek bátran váltogatnak a stratégia színe és fonákja között, ez talán a kötet legizgalmasabb rétege: az élő dilemmája. Ahogy Norman Bates vagy Yerma a távollevő szólamát játssza el, Toroczkay az epartot sajátítja ki, minden elemét a gyászbeszédre szorítva. Ez az a háttér, ahonnan a továbbélés humora igazi erővel tör ki: „nehéz emlékezned arra hogy / halhatatlan vagy / mikor a bőrszínű műlábon / csillogó neonfényt nézed” (Vagy), ahol a száraz tanulságra hús, majd bőr tapad (Isten nem nagymama), innen lesz az elmúlás kollektív tapasztalat: „Testekben fészkelődő rák, / magas vérnyomás” (Erős várunk).
A cím variációjaként is szolgáló versben (Napfogyatkozás) a napkorong mint „eltűnt muffin utáni papír” jelenik meg. Proust óta az emlékezés és a teasütemények közös idegpályán haladnak – a Napfényvesztés ennek a pályának egy kevéssé ismert szeletére mutat rá meglehetős erővel: a jelölő múlékonyságára; vagyis éppannyira a felejtés, mint az emlékezés könyve. Talán az intimitása nem került volna veszélybe attól, ha valamivel tömörebben, karcsúbban jön ki. De versei, mint egy hegymászó szögei, a továbblépésért rögzülnek, megbízhatóan és pontosan.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek