 Authentic Quartet |
Különösen Gregor Werner műveinek esetében beszélhetünk kifejezett kulturális kötelezettségről, hiszen Werner, Haydn elődje – illetve egy ideig kollégája – az Esterházy-szolgálatban, évtizedeken át működött az akkori Magyarországon, s oratóriumait is Kismartonban írta. Azokat az oratóriumokat, amelyeknek francia nyitányait Haydn az ő halála után csaknem négy évtizeddel vonósnégyes-átiratban közreadta, nagyvonalú gesztussal mintegy fölülírva konfliktusos kapcsolatuknak – szókimondóbban fogalmazva Werner ellene irányuló kicsinyes áskálódásának – szomorú emlékét.
A kismartoni kismester esetében a vonatkozó teljes oeuvre felvétele készült el, Albrechtsberger esetében viszont válogatásról van szó: az ő hasonló szerkezetű, egy lassú bevezetőből és egy fúgatételből álló, kifejezetten osztrák specialitásnak számító kvartettjei közül egy hatos sorozatot és egy különálló darabot, a műfaj templomi eredetére utaló Pro festo Paschalis melléknevet viselő C-dúr Sonatát vettek most lemezre. Albrechtsberger sohasem működött Magyarországon, de Haydnnal való szoros barátsága és tekintélyes kontrapunktistaként rá gyakorolt hatása révén fontos szereplője a nagy Haydn-narratívának, s így valamennyire magyar ügynek tekinthetjük az ő műveinek első lemezfelvételét is. A repertoár szorgos és hozzáértő kutatójának számító Authentic Quartet választása azért is gesztus értékű, mert a műfaj, valljuk be, kissé száraz, és változatosságban, vonzerőben meg sem közelíti, mondjuk a korabeli kismesterek vonósnégyes-termését (amely anyagnak a kvartett ugyancsak avatott ismerője és interpretátora). A feladat tehát nem különösebben hálás, mégis – szögezzük le ismét – előbb-utóbb illett elvégezni.
A lemez iróniája, hogy jóllehet a Werner-sorozat az, amelyet magyar vonatkozása magyar lemezfelvételre predesztinált, ám miután összidejük (ezen a felvételen) mindössze 22 és fél perc, valami mást is fel kellett venni mellé, s ez a valami más a lemez valódi zenei nyeresége. Albrechtsberger ugyanis minden konzervativizmusa ellenére egy nagyságrenddel jobb zeneszerző Wernernél. (Nagy feltűnést keltett néhány évvel ezelőtt, amikor Rovátkay Lajos bebizonyította, hogy eddig kiemelkedően legjobb művének tartott miséjét Werner Caldara-kompozíciókból ollózta össze.)
Az Authentic Quartet előadóként is kiváló teljesítményt nyújtva ellensúlyozni tudja az anyag mérsékelt változatosságát. (Persze a CD ilyen rövid és egy kaptafára menő kompozíciók esetében különösen életszerűtlen műfaj: annak idején senkinek sem jutott volna eszébe ilyenekből akár a templomban, akár házimuzsika keretében egyvégtében tizenhármat előadni.) Ám a miniatűr forma kellően differenciált, választékos és főleg a karakterek finomságai iránt érzékeny előadásban, kisebb mennyiségben azért nagyon is élvezhető. Kalló Zsolték előadása pedig éppen ilyen volt: ha tetszik, akár a vonósnégyes demólemezeként is hallgatható, olyan demólemezként, amelyen a viszonylag semleges anyag nem vonja el a figyelmünket attól, hogy teljes mértékben magának a játéknak a mesteri csiszoltságára és összehangoltságára összpontosítsunk. És abban a néhány, főleg Albrechtsberger által írt, többnyire moll hangnemű lassú tételben, amely szubjektívebb hangot üt meg, az előadók azt is megmutatják: jóval többek zenei mesterembereknél.
A kísérőfüzet tartja magát az utóbbi években kialakított színvonalhoz, így többek között támogatóként egy „Nemzeti Kulturális Alapprogram” nevű intézményt nevez meg, amilyen hosszú évek óta nem létezik. Nem hagyja magát befolyásolni attól a közismert ténytől sem, hogy nemzeti könyvtárunk magát angolul „National Széchényi Library”-nak nevezi. Semmilyen nyelven nem tudja helyesen leírni a „Haydn Eszterházán” fesztivál nevét, valamint összekeveri a Christ ist erstanden korált a Christus ist erstanden korállal, és míg Albrechtsberger hat kvartettjének (helyesen) két korabeli opuszszámát is megadja, a Sonata pro festo Paschaliséról (11a) ismeretlen okból mélyen hallgat.