Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NEMZETI LÓERŐ

OTP Bank Lovas Világkupa / Papp László Budapest Sportaréna
2010. dec. 11.
Negyedszerre rendezték meg Budapesten a Lovas Világkupát, ahol 20 ország 70 sportolója versengett. A rendezvény során számtalan bemutató, show, világcsúcskísérlet, ünnepélyes díjátadó tagolta a sportág hivatalos versenyszámait – naná, alig van már magában eladható sportesemény. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Jerry Smith, a díjugrató verseny győztese
Jerry Smith, a díjugrató nagydíj győztese

Kár lenne amiatt keseregni, hogy azoknak a sportágaknak a csúcsrendezvényei, amelyeket még nem szabályoztak át látványeseményekké, eladhatatlanok esztétikai élményként. Ez többek közt az újkori olimpiai mozgalom sara, amely a sok haszonleső sportvezető lelkén szárad. De csapjunk inkább a lovak közé: ebben a helyzetben kell megkeresni az életben maradás módját. A magyar lovassport nem adta meg magát, aminek szívből örülünk.

A kupa rendezői – tekintettel a nemes lólábakra – a küzdőteret homokkal szórták fel, az egyik hosszanti oldali lelátót pedig berendezték VIP-szektornak, ahol a meghívottakat és a versenyzőket terített asztalok várták. A legnagyobb ideiglenes díszelem a bemelegítőpálya előtti rövid oldali lelátó sarkában elhelyezett hatalmas papír Szent Korona volt, amely nem passzolt a többször kilovagló huszárok keltette üde polgári forradalmi hangulathoz – ráadásul, ahogy az ember egy süteményrecept alapján hiába vesz pontosan tízszeres mennyiséget mindenből, a végeredmény nem a megszokott minőséget hozta.

A lelátókon szinte végig közel teltház volt, s az aktuális műsorvezetői kérésre, mi szerint tapsoljanak az emberek, mindig készséges cselekvés volt a válasz. A tökéletes komfortérzetből azonban hibádzott az elvárható büfékínálat, például a vasárnapi jegyet hatezer forintért megvásárlók a körfolyosó összes büféjében ugyanaz vásárolhatták: egyféle fóliás szendvics, néhány péksütemény, pár csokoládé, csipsz, üdítőitalok és sör. Ilyen elegáns eseményhez ez igen gyatra, s bár feltehetőleg a rendezőknek nem volt lehetősége az Aréna által üzemeltetett büfékben megváltoztatni a kínálatot az esemény három napjára, ám ettől még a probléma probléma marad.

Pataki Attila és Stohl András
A bakon: Pataki Attila és Stohl András

A Lovas Világkupához hasonló show jellegű rendezvényeket megszokta a hagyományait ápoló magyarság, és már el sem tudna képzelni egy ilyen eseményt hosszú lábú hostessek és celebek nélkül. Talán nem felesleges egy ilyen rangos esemény kapcsán azon kocolódni, hogy az értékelvű, hagyománytisztelő rendezők – a magyar lovasvilág krémje, akiknek lobbija elérte a politikát: egy hónapja nyújtottak be a kormánynak egy szakmai javaslatcsomagot az ágazat felvirágoztatására – ne a habos szórakoztatás felé mutassanak utat a tömegeknek. Vagány önazonosság lett volna például a díjátadók alkalmával a homokba tűsarkon kibillegő fekete miniruhás hostessek helyett egy talpig népviseletbe öltözött segítő (annyi karakán néptáncos van, akik még tartalommal is megtöltötték volna ezt a kis feladatot). Hasznos lenne a későbbiekben az előadóművészetekhez alaposan értő szakemberekkel is együttműködni, akik markánsan tudják alakítani az ilyen típusú rendezvények arculatát, hogy ne csak a közhelyek kerüljenek elő, hanem legyen mélyebb tartalom az események mögött. A három nap alatt majdnem végig hallható zene kínálatában például semmi tudatosság nem volt, így nem tudtuk mire vélni a funky lötyögés párosítását Kassai Lajos messzire sugárzó, eltökélt ősmagyar virtuóz ügyességéhez. A versenyeken kívüli legkultiváltabb program, a hírességek versengése pedig (amelynek nyertese Pataky Attila lett), akkor lett volna tényleg rangot adó, ha a meghívottak közt nemcsak elvétve van a szakterületén belül méltán ismert és elismert ember az egyébként híg celebtársaságban.

A rendezvénynek nem titkolt célja a lovaskultúra hagyományainak felelevenítése, megújítása – amire meggyőző mutatványokat is láthatott a közönség. A jegyzett versenyszámok mellett szuggesztív programpont volt, amikor a mezőhegyesi ménes Furioso-North Star (mezőhegyesi félvér) fajtabemutatójának első jelenetében kifutott egy pej ló az üres porondra és galoppozott pár jókedvű kört, vagy amikor a voltizsálók akrobatikus ügyességét nézhettük. Aki még nem látott ilyet, annak hiába bizonygatom, hogy három-négyszáz kilónyi kecs és könnyedség mögött sokféle személyiség lehet – ajánlom mindenkinek, hogy ellenőrizze személyesen.

A képek forrása: lovasvilagkupa.hu
A képek forrása: lovasvilagkupa.hu

Szembeötlő volt az idei rendezvényen, hogy többen viseltek nagy-Magyarország térképpel díszített bőrmellényt vagy egyéb felsőruházatot – nem tudom, észrevették-e a szomszédos országokból érkezett versenyzők, s ha észrevették, vajon tudták-e, mit látnak. Feltehetően senki nem problémázott ezen, ahogy újabban mi sem szoktunk az előnyös adózás céljából szlovák telephelyű, tehát szlovák rendszámú autókon látható méretes matricákon – de egy ilyen szép szándékú rendezvényen ez mégis kínos.

Egyebek mellett azért fogalmazzuk meg a kritikánkat, hogy ezzel is segítsük a szövetséget, amely a közeljövőben pályázni fog a világbajnokság megrendezéséért. Jó lenne nyerni, és egy igazán színvonalas eseményt rendezni. Az ismét lovas nemzetté válás vágya az ágazatban igyekvőkben régóta dolgozik: időközben a Szent István Egyetem Testnevelési Karán külön képzés indult, amely ugyancsak erősíti a szakmaiságot, és egyre erősebb a lovasokat támogatók köre, így a rendezvénynek is rengeteg szponzora volt: az OTP és a CBA-hálózat (a rendező Lázár család jóvoltából) mellett a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve a NEFMI, és számos magáncég. A Lázár-testvérek egyébként nemcsak szponzoráltak, szerveztek, versenyeztek, hanem minden pillanatban jelen voltak, s fáradhatatlanul igazították a rendezvényt. Jaj, nemzedékem, olyan jó, hogy boldogulni látlak, sikerüljön minden, mint a Pataky Attilának – tehetjük hozzá szorongva, izgatottan.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek