Budapest Art Fair 2010
2010.12.06.

Nehéz a Budapest Art Fair átfogó méltatását végrehajtani. Annyit előzetesen megállapíthatunk, hogy a művészeti vásár fogalma és gyakorlata változóban van. És ez lehet nagyon jó. ZANIN ÉVA KRITIKÁJA.

Képek a Budapest Art Fairről
Képek a Budapest Art Fairről

A kritikának célszerű kerülnie az unalmas, felsorolásszerű beszámolók csapdáját, mely listázná a budapesti művészeti vásáron résztvevő galériákat, kiemelve néhányat a bemutatott műalkotások és a jelentősebb vásárlások közül -ezek nyomon követhetők pl. ide kattintva az esemény honlapján. Ugyanakkor óvatosan kell kezelnie a nemzetközi összehasonlításban fogalmazott vélemények lejegyzését is - mert igaz ugyan, hogy a Budapest Art Fair fennállása óta sokat fejlődött, s jól látszanak stratégiai irányváltásának markáns pontjai, de (egy komparatív) nemzetközi kontextusban még mindig elvérezne. Talán először mégis célszerű e megközelítés óvatos mellőzésének hátterét bővebben kifejteni.

Világosan látható ugyanis, hogy a Budapest Art Fair kapcsán egyelőre felesleges bármiféle összehasonlításba keveredni mondjuk az Art Basel, a FIAC (beszámolónk az idei párizsi vásárról itt olvasható - a szerk.) vagy a London Art Fair eseményeivel. Nem csupán a méltán kanonikus szerepük vagy a megfelelő gazdasági, kulturpolitikai és diplomáciai hátszéllel megtámogatott szakmai eseményeik magas színvonala teszi ezt lehetetlenné, de a kortárs műkereskedelemben, illetve a globális kultúra színterén elfoglalt központi pozíciójuk is. A Budapest Art Fair megítéléséhez ezért nem a nemzetközi versenyhelyzetnek kell kontextust szolgáltatnia, hanem inkább saját történetén belül, önmagához képest érdemes összahasonlításokat végeznünk.


Vagyis: mindennél sokkal lényegesebb, hogy az elmúlt évek alatt - ha lassan és nehezen is, de - a tulajdonos és szervezői kör végre megértette a kortárs művészeti jelenlét valódi fontosságát. Most már csak az a dolga, hogy a nemzetközi trendeknek megfelelő formában prezentálja ezt, és hozzájáruljon a hazai kortárs műkereskedelem nemzetközi áramba kapcsolásához. A vásár a legjobb úton jár ennek megvalósításához, hiszen a hazai kortárs művészet kontextusát az idén egy regionális színtéren belül határozta meg.

A Heroes' Corner elnevezésű projekt azonban hagyott némi kívánni valót maga után, ahogyan úgy tűnik, jelentősségét is hibásan mérték fel. Az elgondolás és a bemutatott munkák is kiválóak voltak, így az egész vásár egyik legerősebb pontját adta az erre a célra egyébként nem túl ügyesen kiakított tér. A Heroes' Corner a vasfüggöny utáni kelet-közép európai kortárs művészetből merített huszonöt galéria anyagából válogatva, a régió összesen kilenc országból, mellettük néhány francia, svájci és egyesült államokbeli galériából is szemezve. Az anyag összeállításában a nemzetközileg elismert, jelenleg Genfben élő művészeti újságíró, Sinom Hewitt működött közre.

Érdekes tendenciát jelez, hogy a legkarizmatikusabb munkák a moszkvai galériák művészeitől származnak. Ilyen például Katya Belkina Petrov-Vodkin részére című önarcképe, amely a moszkvai Winzavod-ban található Fotoloft galéria művésze, Kuzma Petrov-Vodkin 1912-es, Fürdik a vörös ló című képének intim átiratát adja. Az egyik legprogresszívebb moszkvai kiállítótér, a GMG pedig a mindössze huszonöt éves, de annál felkészültebb Alina Gutkina Anyám című 4 perces loop-jával mondott nagyot a moszkvai underground szubkultúrák ironikus szexualitásáról. Ugyanakkor a párizsi orosz galériák is izgalmas felhozatalból nyújtottak ízelítőt. A RussianTeaRoom például Szergej Maximisin borotvaéles Putyin-portréját hozta el, míg a Russkiy Mir Vlagyimir Migacsov T.S. Eliot Waste Land-jét idéző Fekete-tenger című festményét állította ki. 

Ugyanakkor hasznos lett volna nagyobb feneket keríteni a regionális kortárs művészeti szcéna hazai megjelenítésének - akár egy kreatívabb kuratóriumi elv, akár egy látványosabb, több információt szolgáltató reprezentáció mentén. Hasznosak a megjelenő galériák katalógusai, de 2010-ben talán méltán várhatnánk el legalább egy elektronikus, ad absurdum internethasználatot involváló infopontot, ahol a galériák virtuális körbejárása, bemutatkozó videószpotjaik vagy akár művészinterjúk között böngészve lehetne látókört szélesíteni. A regionalitás kurátori szempontja viszont mindenképpen üdvözlendő, amelyet érdemes lenne részletesebben, tudatosabban is végiggondolni. Hiszen a Heroes' Corner egy izgalmas és inspiratív vándorkiállítás formájában az Art Fairek közötti időben akár regionális turnéra is indulhatna, olyan kísérő rendezvényekkel, amelyek gondolatébresztő voltuk mellett nem csekély módon járulhatnának hozzá a Budapest Art Fair pozitív brand-image-ének építéséhez.

 

A képek forrása: budapestartfair.hu
A képek forrása: budapestartfair.hu

Ami a megjelenő galériák felhozatalát illeti, valóban üdítő volt a korábbi évek gyakorlatával szemben érezhető  kortárs dominancia, bár ebben a tekintetben az egy hónappal ezelőtt első ízben megrendezett Art Market Budapest jóval könnyedebb és változatosabb mezőnyt tudott felvonultatni. Az Art Fair ezzel szemben inkább a fokozatosan haladás elvét követve nyit, amely részben érthető stratégia, hiszen elsődleges célját és létrejöttének okát tekintve mégiscsak egy művészeti vásár, ahol a hangsúly a műkereskedelem vásárlói körének megszólításán és aktivizásálán van. Azaz akármennyire is feladata lehetőséget biztosítani a hazai és környező országok galériáinak arra, hogy impozáns kollekcióik legértékesebb darabjaival egy hagyományos kiállításnál sokkal sűrűbb és intenzívebb befogadói élményhez juttassák az értő közönséget – azért a cél mégis az, hogy ezek a munkák gazdát cseréljenek. Ilyenformán pedig tényleges célcsoportja a magyar és az Art Fair idejére ideutazó külföldi műgyűjtőkből áll, akik a kínálatot és a vásár arculatát, a kortárs művészet felé való fordulásának dinamikáját is befolyásolják.

Szerző: Zanin Éva
Esemény:  Budapest Art Fair,  Helyszín:  Műcsarnok,  Időpont:  2010. november 25 - 28.,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott