Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

WORKMATINÉ

Jevgenyij Griskovec: Tél / Figura Stúdió Színház
2010. nov. 22.
Ha nem este hétkor kezdenék, és nem lírai tragédiáként lehetne műfajozni, matinénak tűnne a gyergyószentmiklósi Figura nemrég a Merlinbe is elhozott előadása. Így azonban inkább workshop: előadásokban realizálódó próbafolyamat egyik állomása. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Két, közelebbről meg nem határozott, név nélküli fiatal katona ismeretlen helyen valamivel valamit robbantani fog, élesben vagy gyakorlatozva. A parancs végrehajtására készülődve felfalja őket a förtelmes hideg. Megfagynak a hósivatagban, a létbe vetve. Szenvedésük stációi dilemmákat, emlékeket és víziókat rajzolnak eléjük. Meghalástörténetük valóban mese is, a költői fajtából. Az anya, a szerelmes, a jó tündér képében az orosz (és az európai) folklór Hópelyhecskéje libeg körülöttük. Láthatatlan mosollyal, pilléző simogatással babusgatja őket, de megmondja: segíteni nem tudok, fiúk. 
Vajda Gyöngyvér, Kőmíves Csongor és Kolozsi Borsos Gábor
Vajda Gyöngyvér, Kőmíves Csongor és Kolozsi Borsos Gábor
A színész, rendező, író Jevgenyij Griskovec híre, nimbusza nagyobb, mint e darabjának érdemei. Bizonyára Tompa Andrea igyekezett a szövegbe magyar lelket lehelni (elsők között ő adott hírt 2002-ben a színműről, s az Új Színház épp mostanában esedékes Tél-adaptációjának színlapján az ő neve szerepel fordítóként.) A Figura elég hosszú ideje játssza a három személyes kamaradrámát, a társulat fennállásának huszadik évfordulója alkalmából születésnapi turnéjuk egyik látnivalójaként is ezt utaztatják Aradtól Pécsig (a Bozsik Yvette által színre vitt, kísérleti Játszótér mellett). Még sincsenek készen vele, s attól kell tartanunk: már nem is lesznek.
A közönség teljesen felesleges „dolgoztatása” prológussal helyez nehezéket a pihekönnyű – s legfeljebb itt-ott jégtű-hegyes – jelenetek elé. A balettos tüllruhába öltöztetett, fejékes, illúziókeltő megjelenésű, kecses Vajda Gyöngyvérnek Hópelyhecskeként se mondandója, se zongorázni valója, mégis szánkázik a szavakon és billentyűkön. Párbeszéddel, a nézők szóra bírásával is próbálkozik az előcsarnokban. Odabent, kezdés előtt sajnos folytatódik a szócséplés. Meglehet, e suta indítás kihat Vajda Gyöngyvér kedves, azonban néha külsőségesen negédes játékára.
Az Első katonát alakító Kőmíves Csongorból és a Másodikat formáló Kolozsi Borsos Gáborból is csupán mutáló színészi készségeket csalogatott elő a rendezés. Az alacsony–magas, tétova–dörzsölt szembeállítás ugyan kijött, több alig. Kefehajú bakakülsejükkel jó kiegészítői egymásnak, mai-örök fickók, viszont játékmódban nem jutnak hosszabb labdamenetekig. A példázatos helyzet abszurditása helyett mindössze a még oly embertelen anekdotát érzékeltetik. Griskovec dramaturgiájában igencsak jelentéktelen, a hétköznapinál is hétköznapibb apróságokból (a cigarettázás öröme vagy közönye, ügyetlen első csók, kicsorbult szülői jó szándék) kellene sorsokat fabrikálni. Ettől messze járnak rokonszenves hőseink. Kámzsás, vékony, fehér holdjáró öltözékükbe – egyben mintha színházi próbaruhába – bújva keresgélik realitás és stilizáció lehetőségeit, valahová a kettő közé huppanva. Gimnasztikájukban – test és fagy ütköztetésében – leleményesek. S ahol fiatalok szövetkeznek színházcsinálásra, tárgytól és stílustól függetlenül mindig sarjad humor.
Kolozsi Borsos Gábor. A képek forrása: Figura Stúdió
Kolozsi Borsos Gábor (A képek forrása: Figura Stúdió)
A fehér szín és az üres tér a két legfontosabb impulzus, melyet Béres László – a Hópelyhecske előzetes híradása szerint két évtized alatt nyolc társulatvezetőt elfogyasztó Figura Stúdió Színház jelenlegi igazgatója – alkalmaz. A hószín, kietlen dobozdíszlet tárgyakkal történő bepermetezése egyrészt ügyes, másrészt felületes. Különösen a robbanószert tartalmazó, ám a múlt varázsládáinak bizonyuló fehér táskákról lenne jó bizonyosabbat tudni. Túl evidensen, közhelyes eszközsegítséggel jön létre a szituációk többsége: nem kell értük játékkal megszenvedni. S elég darabosak is a képek: a színészek tanácstalanok a vászonfalak közti pusztaságban, mozgásuk koreográfiája sem a konkrétat, sem az elvontat nem vállalja. A vetített kiegészítések, színek hangulatosak.
A Figura – eddigi munkája alapján, előadásainak összességéért – ünnepi gratulációt érdemel. A három művész – együtt sem számlálnak hetvenöt életévet – további bátorítást, terhelést. Túllépve ezen az erőpróbán: új feladatokban.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek