Mert Robert Rodriguez mindig is tudta, mi kell a népnek, s ezen tudás mozijegyekre váltásának kedvéért szívesen adott alább művészi ambícióiból és kivételes formaérzékenységéből. Mentalitásának köszönhető, hogy kiváló debütfilmjét, az El Mariachi, a zenészt, addig forgatta újra és újra, míg teljesen érdektelenné vált (Desperado – Volt egyszer egy Mexikó), vagy hogy a családi sci-fi vígjátékok rendezését nehezen tudta abbahagyni (Kémkölykök I-III, Cápasrác és lávalány kalandjai, Csodakavics). Mégis sokszor a legalantasabbnak titulált műfajokban (akciófilm, horror) okozott kellemes meglepetéseket, ilyen volt a Négy szoba szkeccs ráeső epizódja vagy az Alkonyattól pirkadatig horror show-ja. Miután a Sin City-vel végül nem tudta teljes egészében megmutatni tudásának legjavát – amelyben kétségtelenül eddigi munkásságát szerette volna összegezni -, visszatért szennyes forrásvilágához.
A Machete története három évvel ezelőtt kezdődött: a két mozirajongó rendező, Tarantino és Rodriguez közös nosztalgia őrülete szülte Grindhouse-t különböző, egyébként önálló moziként nem létező filmelőzetesek vezették be. Ezek a megidézni kívánt korszak, azaz a 70-es évek amerikai éjszakai mozijaiban, majd a 80-as évek videókazettáin továbbélő B kategóriájú akciófilmek és exploitation-ök stílusát követték. Ezek közül volt az egyik a Machete trailere, amit Rodriguez annyira eltalált, hogy az egész mozgókép anyagból – beleértve a két főfilmet, a Halálbiztost és a Terror bolygót is – a legjobban sikerült darabként, rövid idő leforgása alatt szédületes karriert futott be. Rodriguez igazi közönségközpontú alkotóként kiválóan találta ki a nézők gondolatát: a trailerhez tartozó filmet ténylegesen is le kell forgatni!
A Machete-nek a Mexikó és Texas között húzódó határvonal nagyon hálás helyszínéül szolgált. A Coen testvérek már a Nem vénnek való vidék forgatása kapcsán felhívták a figyelmünket arra, hogy a szintén Texasban játszódó filmjüknél semmit sem kellett változtatniuk azért, hogy a 80-as évek hangulatát visszaadják, csak a mobiltelefonokat és a laptopokat kellett kihagyniuk. Rodriguez a Machete cselekményét a jelenbe helyezte, hogy még ezzel se kelljen bajlódnia.
 Danny Trejo |
Immár tehát bizonyítást nyert, hogy Texas államban megállt az idő: nemcsak a tárgyak és a ruhák, de a gondolkodásmód tekintetében is. Így a konfliktusok sem újkeletűek: McLaughlin kormányzójelölt (Robert de Niro) kihasználva a mexikói bevándorlókkal szembeni általános ellenszenvet, napközben a határ végleges lezárása és a jöttmentek kitoloncolása mellett kampányol, éjszaka pedig a célcsoport kiirtásával foglalkozik. A szálak a piacait féltő drogbáróhoz, Torrezhez (Steven Segal) vezetnek. Torrez felelős Machete (Danny Trejo) családjának kiirtásáért is, aki azóta magányos hősként, és nem utolsósorban volt szövetségi ügynökként a mindenkori hatalommal szemben mutat alternatívát, különösen a mexikóiak illegális, földalatti mozgalmának. Machete vérbeli western hősként minden esetben fegyverrel szerez érvényt akaratának: bárhol megfordul, porba hullott fejeket hagy maga után.
A film befejező jelenetéig úgy tűnt, hogy a legjobb képsorokat már a Grindhouse-projekt trailere tartalmazta: a templombeli párbeszédet Machete és pap testvére között, vagy a gépfegyveres-motoros ugratást. Rodriguez az anyagot kiegészítette egy látomásos fináléval, de a figurák közötti alapvető viszonyok felvázolásán túl már nem sokat bajlódott a forgatókönyvvel. Alighanem végig az mozgatta, hogyan lehetne összehozni és valamelyest racionalizálni a záró jelenetet, amelyben Lindsay Lohan apácaruhában, hosszú csövű pisztollyal a kezében, Michelle Rodriguez félszemű terminátorként, Jessica Alba pedig gépkarabéllyal irtja a rosszfiúkat Machete szárnysegédjeként, aki közben a jókorára hízott Steven Segallal vív párharcot. Az egész Rodriguez-apparátus azért dolgozik tehát, hogy ez a vízió teljesüljön, és ezúttal a rendező sikerrel elérte a kitűzött célt. Szórakoztató, üresjáratoktól mentes mozit készített egy kedves magyar vonatkozással: Antal Nimród cameo-jában, biztonsági őrként egyszer magyarul próbálja megfélemlíteni a rezzenéstelen arcú mexikói hőst.
 A képek forrása: PORT.hu |
A Machete-t úgy szokás emlegetni, mint a közelmúltban újfent szárba szökkent, a klasszikus akciófilm sémáit követő hullám (pl. Rocky Balboa, Expendables, Ragadozók – amit Rodriguez egyébként producerként, Antal Nimród rendezőként jegyez) egy következő darabját. Rodriguez kivételes műfaji érzékenységét bizonyítja, hogy ezúttal nem illeszkedni akart a trendhez, csak monomániásan visszatért kedvelt témáihoz és motívumaihoz. Ami a western világának, a női figurák különleges felfegyverzésének, brutális fizimiskájú férfi színészek szerepeltetésének, a vérfürdők öncélú bemutatásának és újabban szoft pornót idéző jeleneteknek sajátos egyvelege. Ezúttal ennél többet nem is ígért.