 Miklauzic Bence |
A forgatás különös hangulattal bír, olyan, mintha a színházban egyszerre látnánk a színpadot és a kulisszák mögötti világot. A műszaki apparátus és a stáb együtt mozog a színészekkel, a füstgépet kezelő embert és a film főhősét pedig csak egy képkivágás választja el egymástól. Ebbe a félig technikai, félig művészi világba időnként még a sajtó is becsöppenhet, ahogyan az Éji séták című tévéjáték forgatásán is megesett. Miklauzic Bence ‒ a 2002-es Filmszemlén közönségdíjat nyert Ébrenjárók című film rendezője ‒ Mikszáth rövid tárcanovelláit álmodta képernyőre, amelynek a XIX. és a XX. századot egyesítő forgatására mi is bepillanthattunk.
Az Éji séták esetében a századok találkozása nem kizárólag a modern gépek és a reformkori ruhák együttállásának köszönhető. A rendező szerint ugyanis Mikszáth tárcanovellái olyan aktualitással rendelkeznek, amely meghökkentően sokat tud mondani a mai Magyarország emberének társadalmi problémákról, emberi sorsokról és nem utolsó sorban önmagáról. Mikszáth 1880-as években íródott novellafüzére Pest árnyékos oldalát mutatja be, ahol a nincstelenek nap mint nap megvívják élet-halál harcukat. A társadalmi különbségek konfliktusa, az alvilági figurák tragikus, egyben megmosolyogtató sorsa, az alkotók szerint egyformán működött régen és mostanság, így a történet a mai kor embere számára is jelenvalóként képes működni.
Mikszáth tárcanovellái mind egy-egy hangulatot, érdekes karaktert, meghökkentő esetet tárnak fel, a műfajnak köszönhetően tömören, lehengerlően derűs stílusban, és a legtöbb esetben csattanóval. Az Éji séták, habár a cím egyetlen, két részes írásra utal, Mikszáth több írását is összefogja. A novellák szereplői és történetei egyetlen fő cselekményszálra lettek felfűzve, így a pesti esetek gyűjteménye egy láncot alkotva olvad történetté a filmben. Ez a kész történet a forgatókönyvíró Hegedűs Bálint és Miklauzic Bence műve, de az általa megidézett világ ízig-vérig Mikszáthé. A karaktereket, az eseménydarabkákat és a helyszíneket mind egy-egy tárcanovellából csippentették ki az alkotók, hogy aztán beillesszék az össz-mikszáthi kollázsba.
 Fenyő Iván Rikner Mihály szerepében |
A tévéjáték egyetlen éjszaka történetét meséli el, amikor Rikner Mihály (Fenyő Iván), a Pesti Hírlap szerkesztője összetalálkozik a lap egykori szedőjével, Gimey Jánossal (Székely B. Miklós), aki épp öngyilkosságra készülődik. A szerencsétlen férfit egy veszett kutya harapta meg, emiatt halálra van ítélve, ez az utolsó éjszakája. A sztorira éhes Rikner elkíséri a férfit ezen az éjen, miközben sorra tűnnek fel az alvilági Pest különös alakjai, akik újabb és újabb adalékkal gazdagítják a történetet. A sztoriról nagyvonalakban ennyit tudhatunk, na meg azt, hogy lesz egy csattanó is, amelyre a tévéjáték adásba kerülésekor, december 27-én derül fény.
A történetfoszlányok és a szereplők mind ismerősek lehetnek a Mikszáth-olvasók számára. Az alapsztori az Éji séták és éji alakok történetét ismétli, amelyben egy Hiripi Gáspár nevű nincstelenen esik meg az elbeszélő szíve. Itt Hiripi Gimey Jánosként jelenik meg, aki viszont Az utolsó forint című elbeszélés főhőse. Ez a Mikszáth-figura egykor tehetős volt, de miután elköltötte minden pénzét, az utolsó forintjából mérget vásárol, hogy megölje magát. Az Éji séták és éji alakok központi helyszíne, az alvilági kocsma is felbukkan a filmben („Vörös Kakas” néven), hogy összegyűjtse a sötét órák legérdekesebb alakjait.
Rikner Mihály szintén Mikszáth-hős, aki A nagyapa című elbeszélésben morcos öregemberből hirtelen vajszívű nagyapává változik át. A figura jócskán módosult a filmben, hiszen a Fenyő Iván megformálta karakter az elbeszélő Mikszáth alakját és nézőpontját képviseli. A személyiség fejlődését azonban megörökölte fiktív névrokonától. Fenyő Iván szerint karaktere lényegét az adja, hogy míg eleinte nem mer közelebb lépni az alsóbb osztályok felé, hanem újságíróként inkább távolságtartóan és hidegen viselkedik, Gimey története megragadja és mélyebb érzelmeket vált ki belőle. A filmbeli Rikner így pökhendi alakból fokozatosan érző, szimpatikus figurává fejlődik, hasonlóan A nagyapa szemünk láttára megjuhászkodó főszereplőjéhez.
 Székely B. Miklós (A képek forrása: Film Positive Produktions) |
Az izgalmas karakterek izgalmas arcok után kiáltanak, és a forgatáson megbizonyosodhattunk róla, hogy abban nincs is hiány. Székely B. Miklós arcában úgy láthattuk a sorsot, mintha egy nagy szerző pennája karistolta volna bele a vonásokat, a lányát alakító Bánfalvi Eszterről a kiszolgáltatott riadtság tükröződött a felvételeken, Fenyő Iván pedig hátranyalt hajával és kopogós cipőjével igazi sztorivadász újságíróként festett. A színészekre igencsak nagy hangsúlyt fektet a film, hiszen a szöveg kiemelt jelentőséget élvez. A stúdióban mindössze két díszletet, és ezen kívül csupán egyetlen külső helyszínt használnak az alkotók. Egy tévéjáték persze sosem a grandiózus panorámaképekről ismerszik meg, de mint Miklauzic Bence kiemelte, az Éji séták esetében különösen szöveghangsúlyos alkotásról van szó.
Mikszáth tárcanovelláit olvasgatva nem kétséges, hogy azok aktualitása és érvényessége nem csökkent az évek során. A szerző nemcsak társadalmát, hanem az írásait közlő médiumot, a közönséghajhász, szenzációéhes hírlapokat is kritizálja. Mára a médium változott, de a kritizálni való téma maradt, a tévéképernyőre vándorló novellák pedig reméljük, legalább annyira szórakoztatóan mutatnak tükröt nekünk, mint Mikszáth XIX. századi írásai.
Vö. Bujdosó Bori: Fenyő Iván arcát belenyomják a nyomorba
Tarján Tamás: A holnap esti kiadás