SAXON Poliuniverzuma / B55 Galéria
2010.11.07.

Ha van legóból fülbevaló, bakelitlemezből gyümölcsöstál és biztonsági övből táska, miért is ne lehetne logikai játékból falikép? Saxon Szász János saját fejlesztésű kombinatorikai játékával gondolta újra a konstruktivista festészetet és a végtelent. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Saxon
Saxon Szász János és Poliuniverzuma
Aki valaha játszott Babilon golyós építővel, logikai lapokkal, színes rúddal, pálcikákkal és korongokkal, vagy legalább egyszer citromsárga gumival jelölte a szimmetriatengelyt a zöld lyukastáblán, az tudja, hogy a matematikai és kombinatorikai képességfejlesztő játékok nemcsak hasznosak, hanem szépek is. Talán azt is megkockáztathatjuk, hogy a nebulók többsége először az esztétikára figyel fel a matekórán, nem pedig az arányok és egyenesek logikai összefüggéseiben rejlő izgalmakra. Saxon Szász János Poliuniverzumában a kombinatorikai játék és az esztétikai tárgy funkciója egyenértékűvé válik, és egymást kiegészítve vezet el az univerzum legalapvetőbb logikai szabályszerűségeinek feltárásához.

Saxon Szász játékának alapja a fraktálgeometria, vagy ahogyan ő nevezi, a léptékváltásos szimmetria. A három egyszerű síkidom, a kör, a háromszög és a négyzet alakzatán belül egyre kisebb körök, négyzetek és háromszögek helyezkednek el, amelyek felezik nagytestvérük oldalhosszúságát illetve átmérőjét. A különböző méretű alakzatok a kék, piros, sárga és zöld színeket ismétlik, így egymás mellé helyezve sziporkázóan üde ritmust alkotnak. A vidám színű és formájú lapocskákat a játék során valamilyen rend szerint egymás mellé kell helyeznünk. Eddig a szabályok, innentől a játékos szabad kezet kap. Ha akarom szín, ha akarom forma szerint építek fel különböző alakzatokat; ha akarom, teljes síkokat párosítok, ha akarom, elcsúsztatom a felületeket. A szabályt minden esetben a játékos alakítja, a variációs lehetőségek száma pedig elméletileg végtelen, hiszen az összeállított formák újabb és újabb kapcsolódási lehetőségeket kínálva nyitottak maradnak.

Részletek a kiállításból
Részletek a kiállításból
A játék számos oldalról fejleszti az ifjak és az idősek képességeit a kombinatorika, a geometria, az arányok ismerete, a kompozíciós lehetőségek és sok más hasznos területen. Eddig mégsem talált gyártóra, így nem kerülhetett piaci forgalomba a fraktálkirakós. Kérdés azonban, hogy manapság melyik gyerek játszana műanyag lapocskákkal, amikor ott a számítógép, a PlayStation, az Xbox, az iPod és megannyi érintőképernyős, nyomogatható, HD felbontású, mindentudó kütyü. Habár az előzetes felmérések azt igazolták, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek szeretnék, ha lenne ilyen játék a környezetükben, kétséges, hogy valóban használnák-e. Saxon Szász játéka, noha nem ismétel semmilyen korábbi formációt, nem törekszik a műfaj forradalmasítására, hanem elődeihez hasonlóan a minimáldizájnú asztali logikai kirakós ötleténél marad, ami lássuk be, többnyire a nagyanyó sufnijában végzi.

Ugyanakkor nagyon is szükséges, hogy testet öltsön Saxon Poliuniverzuma, ha nem is apró műanyaglapok, hanem nagyobb, falra akasztható konstruktivista festmények formájában. Az alkotó ugyanis nemcsak asztali játékként, hanem esztétikai tárgyként is megalkotta színes kombinációit. Saját bevallása szerint azért fordult a képzőművészethez, mert az őt leginkább foglalkoztató kérdésre nem kapott választ a matematikától, arra tudniillik, hogy mi van a ponton túl. A végtelen ‒ vágja rá a természettudomány, majd ennyiben is hagyja a dolgot. Saxont viszont épp itt kezdi el érdekelni a dolog. Fraktálalakzataiban egy logikai sort mutat fel, amely a nagytól halad az arányosan egyre kisebb felé, vagy a másik irányból nézve, a kicsi halad az arányosan egyre nagyobb felé. Az alakok négy (illetve a négyzet öt) méretet mutatnak meg, és megnyílik a kapu a sor folytatása, vagyis a végtelen felé. A makro- és a mikrovilág közti átjárhatósággal, az univerzum végtelen összefüggéseivel kerülünk tehát szembe, amikor egy Saxon-féle Poliuniverzum modulkombinációját szemléljük.

(A képek forrása: B55 Galéria)
Űrkép (A képek forrása: B55 Galéria)
A B55 Galéria falán elhelyezett kép-tárgyak ezt az üzenetet hordozzák. Nem egyszerű képekről beszélünk, ugyanis a formákat nem rögzíti vászon, a színesre festett faelemek tehát a falon tovább kombinálhatók. Az eredmény minden esetben szép, színes, konstruktivista kompozíció, amely magában hordozza a végtelent.

Ez a filozófia tisztán követhető a Galaxis I-IV. címet viselő táblakép-sorozaton. A fehér közegben elhelyezett, négy méretben látható sárga négyzet a következő képen megismétlődik, ám úgy, hogy az előző kép négyzetei közül a második lép elő legnagyobb alakká. Így folytatódik ez a következő táblákon is, míg a legutolsó elemen már szinte ponttá zsugorodik a kezdetben oly nagy forma. Persze tudjuk, hogy ez a pont is tovább bontható.

Az Űrkép címet viselő képek kilógnak a sorból, hiszen csak egyetlen színt és egyetlen formát használnak. Az egymás mellé illesztett kék négyzetek határai feloldódnak, és csak a sarkukban tátongó hézagok jelzik határaikat. A Poliuniverzumban ugyanis a négyzet egy sarka üresen marad, mivel oda már egy új színnek kéne belépnie. Hogy a harmóniát ne törje meg egy újabb árnyalat, itt egy űrrel találjuk szembe magunkat, amely Saxon Szász János megfogalmazásában a szökési útvonalat jelenti a zárt formák, a konstruktivizmus és a matematika világából.

Saxon Szász János találmánya meglehetősen addiktív holmi (hiszen ha előttünk hever az asztalon, muszáj tologatni és rendezgetni a formákat), ugyanakkor kissé anakronisztikusan hat a mai játékkultúrában. Esztétikai tárgyként azonban a mai kor gyermeke, és ahogyan a lego-fülbevaló az ékszerdobozba, a Poliuniverzum elemei a falra kívánkoznak.

A kiállítás 2010. november 13-ig látogatható.

Szerző: Fürth Eszter
Kiállítás:  SAXON Poliuniverzuma,  Alkotó:  Saxon Szász János,  Helyszín:  B55 Galéria,  Időpont:  2010. október 8 - november 13.,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott