Budapest Fringe Fesztivál 2008
2008.04.03.

Egy kis hevimetál a teraszon, szusszanásnyi performance a pincében, egy adag kortárs tánc a padláson, majd csipetnyi énekes-zenés versmondás a félemeleten. Megint Fringe Fesztivál volt a Millenárison és környékén. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Fotók: budapestfringe.com
Fotók: budapestfringe.com

Van, aki pusztán a fellépés öröme miatt van itt, más előadók inkább a buli kedvéért jönnek ki az egykori Ganz telepre. Akadnak profik, akik céltudatosan, nézőközönségük szélesítése miatt hozzák el a bevált bázisaikon sikerrel futó darabjaikat, és ügybuzgó amatőrök, akiket a bennük égő lelkesedés ragadtat arra, hogy végre megmutatkozzanak – ne csak a tükör előtt. Más csapatoknak se pénzük, se energiájuk arra, hogy reklámozzák magukat, így aztán próba-szerencse alapon arra bazíroznak, hogy az igencsak vegyes összetételű publikumból hátha valaki felfigyel rájuk és munkájukra. És persze bőven vannak olyanok, akiknél szó szerint a lét a tét. Mert például a pályázati rendszer kiszámíthatatlansága miatt nem kapták meg a működésükhöz szükséges összeget, és a szakmai zsűri józanságában bízva innen akarnak dobbantani – a legjobbak az idei Őszi vagy a jövő évi Tavaszi Fesztivál programját gazdagítják majd, de a lánchídi nyári rendezvényeken is találkozhatunk majd néhánnyal az itt fellépők közül. A március utolsó hétvégéjén, három nap alatt ránkzúduló több mint háromszáz programot áttekinteni is szinte lehetetlenség, a zsűrit alkotó kilencven szakember – köztük újságírók, kritikusok, rendezők, producerek, dramaturgok, zenészek és még sokan mások – éjjel-nappal az értékelőlapokat rejtő átlátszó mappával a hóna alatt száguld egyik helyszínről a másikra.

Fotók: budapestfringe.com
Fotók: budapestfringe.com

Zsűritagként ha nem is töltött el örömmel, de megelégedetten nyugtáztam, hogy a Fringe mechanizmusa megegyezik bármely más fesztivál működési elvével: az általam látott előadások többsége a tisztes középszer környékén mozog, és természetesen akadnak kilengések mindkét szélső irányba, vagyis a zseniális és a vállalhatatlan felé is. A zsürortársakkal folytatott magánbeszélgetések nyomán úgy tűnik, mintha utóbbiból túltermelés lenne idén, ezzel függ össze, hogy menetrendszerűen érkezik az előzetes válogatás évről évre felemlegetett ideája is. És bár igaz, nem egy olyan produkció került az utamba, amit még ellenségemnek se kívánnék, a produkciójukkal színre lépők bátorságát és elszántságát csak elismerés illetheti. Éppen ezért kár lenne előzetesen szelektálni, hiszen a Fringe leglényege, hogy bárki bármit előadhat.

Fotók: budapestfringe.com
Fotók: budapestfringe.com

Nincs mese, itt tényleg bárki és valóban bármit. A Millenáris tavának partján például élő Buddha-szoborral találkozunk. „A pénz mozgatja a világot!” – mondja az egyik sajtómunkás, hiszen a megvilágosodott férfiú (pontosan úgy, mint nyugat-európai nagyvárosokban letelepedett társai) az elé helyezett dobozkába hajított bankó vagy érme hatására szolidan produkálja magát. Ez legalább tiszta képlet, máskor abban sem vagyunk biztosak, hogy már elkezdődött-e a meghirdetett performance: a három zsűritag bizonytalanul kérdezgeti egymástól, hogy jól látjuk-e, amit látunk – alacsony dobogón körbe-körbe sétál egy férfi sárga védősisakkal a fején, a hangfalakból üvölt a zene, a háttérben érdektelen videó fut, állítólag a vége felé egy addig nézőként azonosított lány is csatlakozik a férfihoz. Idegrendszerem kímélése érdekében ezt már nem látom, inkább a Fogadó Pódiumán fellépő, berezelt arcú kölyökrockereken csodálkozom: tényleg csak azok a Villon-, Ady- és József Attila-versek léteznek, amik a középiskolás szöveggyűjteményekben szerepelnek? Ha én egyszer rászánnám magam, hogy közszemlére tegyem előadói tehetségemet, biztosan igyekeznék a közhelyen túllátni, ha mást nem, hát legalább valami truvájt produkálni.

Fotók: budapestfringe.com
Fotók: budapestfringe.com

Ez utóbbi leginkább azoknak sikerül, akik egyébként is vérprofik, és csak a friss levegő miatt ruccantak ki a Millenárisra. A Fogadó Padlásán például Ladjánszki Márta és Hód Adrienn kettőse ilyen: a shelter_menedék című darabban a két, karakteres női szereplő előbb külön-külön, aztán együtt enged bepillantást intim magánvilágába, a háttérben Varga Zsolt és Jávorka Ádám szintetizátoron követi-irányítja az eseményeket. Még mindig a Fogadó: Hámor József és Nagy Csilla megejtő könnyedségű, a számtalan túlkomolykodott kortárs táncelőadás közül bájával és egyszerűségével kiragyogó Gangaray mesét hozta most el. S bár távol álljon tőlem, hogy két alkotót egymás ellen játsszak ki, mégis úgy tűnik, hogy a közönség a legjobb kritikus: alig egy órával korábban ugyanitt Mészöly Andrea Imprinting című, Sőrés Zsolt zajzenéjével kísért egyszemélyes, jóval személyesebb tér után kiáltó koreográfiájáról tömött sorokban távoztak a nézők, míg Hámorék produkcióját ámulva nézte felnőtt és gyerek.

Fotók: budapestfringe.com
Fotók: budapestfringe.com
A fesztiválon ott nyüzsgő rengeteg gyerek külön öröm. Egyrészt őszinteségük miatt (amikor egy alaposan elszúrt gyerekelőadás közben ereim lassú felvágását fontolgatom, szerencsére mindig közbekiabál egy csipogó gyerekhang: Apu, mikor lesz már vége?), másrészt azért, mert azáltal, hogy világzenei koncerttől színházi előadáson át kortárs táncelőadásig mindenütt rendre feltűnnek az apróságok, talán kijelenthetjük: van remény. Talán lesz utánpótlás, talán felnő majd az a generáció, melynek tagjai számára teljesen természetes, hogy koncertre, kiállításra és színházba jár. Hogy ez reményből valósággá váljon, ahhoz önmagában nem elég a Fringe, de kiindulásnak nem rossz. Sőt.

Kapcsolódó cikkünk:
Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008 (A támogatás részleteit ld. ott)
Helyszín:  Millenáris Park, Marczibányi tér,  Időpont:  Március 28-30.