Az idén százharminc éves Moholy-Nagy Művészeti Egyetem évek óta biztosít bemutatkozási lehetőséget fiatal animátoroknak a Kiskakas fesztiválon. A nemzetközi mezőnyt a világ legfontosabb, animációval foglalkozó egyetemei, tanszékei és független stúdiói képviselték: olyan műhelyek vettek részt a mustrán, mint az Olasz Filmakadémia, a Baden-Württembergi iskola animációs filmesei, komputeres látványtervezői és technikai rendezői, a professzionális párizsi Gobelins iskola vagy az angol nemzeti filmiskola animációs csoportja.
 Samsa – Hommage a Franz Kafka |
A széles és valóban színes palettával, az eltérő országok legkülönfélébb stílusú és technikai háttérrel rendelkező alkotóinak felsorakoztatásával a szervezőknek kettős célja volt. Egyrészt rálátást biztosítani a filmezés eme egyébként is kevéssé ismert területére. Másrészt – köszönhetően annak, hogy ma már a technika rengeteg kisebb műhely és alkotói közösség számára is hozzáférhető – alternatívát kínálni a nagy, hagyományos stúdiók „piaci és üzleti nyomás” szülte, híres animációs filmjeivel szemben; bemutatva, hogy az animációs film technikája, ha kreatív, illetve alkotói szabadsággal párosul, komoly tartalmakat képes közvetíteni. Így a filmnapok laikus nagyközönsége is bepillantást nyerhetett egy-egy műhely munkájába, emellett akár szakmai szimpóziumokon is részt vehetett.
A programban több szürreális montázs kapott helyet, amelyekre a mély filozofikusság volt jellemző, legalábbis az alkotók szándékát illetően. Ilyen volt a Bicikliút, ami Dr. Albert Hofmann kémikus professzor LSD-vel kapcsolatos felfedezéséről szólt, természetesen teret engedve a drog hatását illusztráló vizuális megoldásoknak. Az én kis fotelem két és fél percese különféle álmokat kevert össze, a Samsa – Hommage Á Franz Kafka című filmben pedig az írózsenit láthattuk alkotás közben, nem hétköznapi díszletek között.
A The End kreatívan vegyítette az élőszereplős filmet, ebben az esetben egy klasszikus film noir-t, a rajzfilmes megoldásokkal. A film noir színész, miután kilép a vászonból, papírmasé alakban, fellegekbe burkoltan kénytelen menekülni hüllőszerű üldözői elől. A The End szimbólumaival érdekes témát jár körbe, és az animáció eredendő frusztrációjáról beszél. Az animációt mint művészeti formát valóban sokáig lebecsülték az egyéb médiumokhoz – elsősorban az élőszereplős filmhez – képest. Manapság azonban ez kezd megváltozni, és a józan érdeklődő éppen ellentétes folyamatra lehet figyelmes. Egyfelől kevésbé ismert a műfajban rejlő potenciál, ugyanakkor túl is van reprezentálva: aki érdeklődik a mozgókép iránt, rengeteg lehetőséget találhatott már eddig is, hogy megismerkedhessen a médium nyújtotta plusz élménnyel. A filmfesztiválok animációs blokkjai mellett elég a tévét bekapcsolni. A forma rehabilitálásának ugyanakkor része lett egy túlkompenzáló törekvés, amely egyfajta szupermédiumként dicsőíti a műfajt, olyan kifejező eszköztárat tulajdonítva neki, amelynek tényleg csak az alkotó képzelete szabhat határt.
 Benigni |
Ennek a felfogásnak a bizonyítékai azok a kisfilmek, amelyek elképesztő pontossággal igyekeznek a valóság egy apró, az emberi szem számára egyáltalán nem is látható szeletét bemutatni. Jó példa erre a Szövőszék (Loom), amelyben egy pókhálóba ragadt molylepke sikertelen harcát követhetjük nyomon, digitális technikával megjelenítve. A program tematikus felosztásában egyébként is túlsúlyba kerültek az állatokat szerepeltető darabok. Megannyi vicces párperces gondoskodott a szórakoztatásról: a menyétről szóló Jelző őr, a kutyáról szóló Az én happy end-em vagy A kecske és a kút. Érdekes adalék, hogy a legtöbb kisfilm felhasználta a repülés motívumát: ezek közül a legreprezentatívabb opusz a Mobile volt, amelyben egy levegőben lógó libikókán különböző színű állatok zsonglőrködtek az egyensúly megtalálása érdekében, és nem utolsósorban azért, hogy ki-ki megtalálja párját. Az állatmesék közül a legsikerültebb Az egér farka volt, amiben az alkotók a klasszikus mitologémát variálták, miszerint ravaszsággal a kisebb fél fölül tud kerekedni a nagyvadon – mindezt páratlan vizuális terítékkel. A vörös háttér előtti fekete alakos rajzok nyomatékosabbá tették az oroszlán és az egér párharcát.
A program java része, az ötletesebbeket is ideértve – főleg azért, mert a résztvevők nagy része szervezetten egy-egy iskola keretein belül mutatta be munkáját –, sokszor valóban egy jól sikerült iskolai gyakorlatnak tűnt. A technikai tudás olykor csak a látvány szolgálatában állt – nem véletlen az állatmesék és a repülés témájának gyakori előfordulása. A kifejezést illetően a célok világosak, de a filmek világába nehezen lehetett bekerülni. A felsorolt zsengék stílusa nem sokat bíbelődött a hitelesség megteremtésével, a figurák átélhető alakításai és a hiteles jellemrajz elmaradt. Azzal, hogy nem a valóságból vagy a valósághoz fűződő viszony felvázolásából indulunk ki, nem tudjuk beleélni magunkat egy teljesen új világ szabályaiba, így a látottak érdektelenné és téttelenné váltak.
Az egy-két kivétel rácáfolt azokra, akik szerint kisformában mindez eleve nem is lehetséges. Ilyen volt a hazánkban a Busho fesztiválon díjazott Benigni szívszorító hétperces drámája a magányról és a betegséggel bekövetkező új életről. A kisfilm egy xilofonjátékos és a testén kialakult tumor kapcsolatáról szól, gyurma animációval elmesélve. Szintén kiemelkedő volt a Játékról játékra, amely klasszikus rajzfilmes stílusban mondta el egy színpadi próba történetét. A rendező utasítása szerint a két színésznek meg kellene pofozni egymást, de erre egyikük képtelen, az előadásban végül az arcul csapás helyett megöleli kollégáját, osztatlan sikert aratva ezzel a közönség körében.
A legkiforrottabb munka, Danien Ferri dolgozata, a Túlóra (Overtime), amely a legendás Muppet Show ötletgazdája, Jim Henson előtt tisztelgett. A Muppet Brekik minduntalan azzal próbálkoznak, hogy gazdájuk holttestébe új életet leheljenek, majd a kudarcot belátva végső nyugalomra helyezik. Jim Hensonnal egy egész filozófia száll a sírba. Hagyományos bábfilmmel legalábbis nem találkozhattunk a három nap alatt. Azzal, hogy a Túlóra is digitális animációval készült, egy új korszak beköszöntét jelzik az alkotók. A Kiskakassal ebből az újból kaphattunk most kimerítő ízelítőt.