Tovább is van… / HOPPart Társulat a Nemzeti Színházban
2008.12.25.

A HOPPart társulat első produkciója nem egy, hanem legalább három előadás – annyi munkával, ötlettel, könnyed és virtuóz szerephalmozással tömték tele. Dolgozik a csapatban a bizonyítási kényszer rendesen: bárcsak ilyenek maradnának. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Jelenet az előadásból. Fotó: Sándor Katalin
Jelenet az előadásból

A Színművészeti Egyetemen tavaly végzett Ascher-Novák osztályból verbuválódott HOPPart Társulat gyerekdarabja heroikus vállalkozás: mintha a résztvevők egyetlen előadásba szerették volna sűríteni mindazt, amire képesek. Orbán Eszter dramaturg és Harangi Mária rendező keze nyomán egy több mint két és fél órás zenés-táncos, áradó és gazdag mesefolyamot kapunk, fausti történetekből összemixelve. A Hauff- és Hoffmann-művekből összeállított darabban tükörképüket, árnyékukat, szívüket adják a mesehősök a boldogulásukért, és általában (kicsit szelídítve az eredeti meséken) az őrület határáról táncolnak vissza a kötelező happy endhez. Átalakítva, újravágva, legömbölyítve kerülnek a mesék a gyerekek elé, ami szerencsés, mert Hoffmann A homokember és Az elvesztett tükörkép története illetve Haufftól A gólyakalifa és A hideg szív igazán nem tartozik a könnyen fogyasztható művek közé. Mégis, Harangi Mária rendezésében ezek a mesék inkább a szorongások, rossz álmok, babonák okozta félelmek feloldásában segítenek: kinevethetővé válik a gonosz.

Jelenet az előadásból. Fotó: Sándor Katalin
Kiss Diána Magdolna és Friedentahl Zoltán

Aki persze több irányból támad, és talán nem is a mesékben kell keresni elsősorban. A felvilágosulás nevében az épp csak megkezdődő színdarabot (és Romvári Gergely variálható, színes építőkockákra emlékeztető díszletét) szétcsapja néhány, tetőtől-talpig feketébe öltözött kommandós, majd egy kivetítőn megjelenik a cenzori ukáz: a meséket márpedig be kell tiltani. Menekül a vasorrú bába (Mucsi Zoltán), a Csizmás kandúr (Cserhalmi György), Piroska (Balla Eszter) pedig pályát módosít.

Jelenet az előadásból. Fotó: Sándor Katalin

Roszik Hella, az Idegen gyermek (eredetileg szintén Hoffmann-hős) görgeti az előadást, jobbára egy háromkerekű biciklin tekerve, ő az, aki a meseirtó hatalommal szembeszállva belekezd a Tovább is van… mondókába is. Bevonja a nézőket, visszahívja az elbújdokolt szereplőket, mozgásba hozza a cselekményt. Beindul hát a nagystílű, zenés mesegépezet, történetek kacskaringóznak szerteszét, dalok csendülnek, a színészek ki-be ugrálnak egyik szerepből a másikba, többen három-négy alakot is öltenek egymás után.

Jelenet az előadásból. Fotó: Sándor Katalin
Jelenet az előadásból (Fotó: Sándor Katalin)

A számos, nagyszerű szerephalmozásból egy-két villanás biztosan megmarad: Friedenthal Zoltán Nathanaelként odaadó naivitással és vehemenciával esik szerelembe a hús-vér nőnek hitt (de voltaképpen csupán tökéletes robot) Olympiába, miközben körülötte mindenki kacagva gúnyolódik választásán. Bánfalvi Eszter Üvegmanójának védjegye a groteszk gesztikuláció, az eltorzított test, a biggyeszkedő nejlonzacskó-sisak, a nevetésre ingerlő, fülsértő sipítás. Gólyaassszonyként érzéki és vicces, hastánccal ötvözött madártáncban villog. Mátyássy Bence Tánckirályként a legmókásabb; olyan, mint egy nárcisztikus hoppmester, ahogy lifegő parókában, szűk lasztexnadrágban ropja megállíthatatlanul. Bár ez utóbbi jelző azért túlzás, Tóth Simon Ferenc a mokányul csapásoló Munk Péter szerepében legyőzi a végén. Kiss Diána Magdolna Olympiaként a legjobb: éteri, törékeny, merev és élettelen, éneke viszont fényes és szárnyaló. Radnay Csilla apukabűvölő, kísértő Giuliettája bájos angyalarccal kéri el szerelme tükörképét, rutinosan zsonglőrködve a férfilelkekkel. Herczeg Tamás kikapta a főgonoszok szerepeit, mint Dappertutto vagy Hollandiás Miska, egyszer tükörképeket, másszor emberi szíveket gyűjt: elszánt, harcias idomár, Vári-Kovács Péter ferde arcú Coppeliusa rafináltabb és sejtelmesebb, olykor valóban kifejezetten nyomasztó jelenség.

Az ágas-bogas meseszövés után a gyerekekre közös játék vár, a játszók a színpadra invitálják a nézőket, mindent kipróbálhatnak, ami csak érdekli őket. Az általam látott előadáson a nagyobb, 11-12 éves, nagyszájú gyerekek voltak többségben: nevettek a kommandósokon, amikor a Gólyakalifa történetében ki kellett találni a jelszót, fesztelenül bekiabálták: „Hülye vagy!”, az előadást végig fennhangon kommentálták. Még szerencse, hiszen ez csupán annyit jelent, hogy valóban izgatta őket, mi történik. Az, hogy több tucat besózott gyereket sikerült az előadóknak lekötni, jó mérce, ahogy az is, hogy az előadás végén – némi tétovázás után – az összes hangadó ott viháncol az Idegen gyermek háromkerekű biciklijét tekerve vagy a spontán kialakított ugratón szökellve.
Cím:  Tovább is van...,  Rendező:  Harangi Mária,  Dramaturg:  Orbán Eszter,  Díszlet:  Romvári Gergely,  Jelmez:  Őry Katalin,  Szereplők:  Bánfalvi Eszter, Friedenthal Zoltán, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna, Mátyássy Bence, Polgár Csaba, Radnay Csilla, Roszik Hella, Szabó Kimmel Tamás, Szilágyi Katalin, Takács Nóra Diána, Tarjányi Tamás, Tóth Simon Ferenc, Vári-Kovács Péter
Megítélt támogatás: 1 800 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
A produkció létrehozására (2007)