 A KREA bemutatja |
Így ha valakinek a Design Hét kapcsán támad kedve megnézni a KREA Művészeti Iskola és a Werk Akadémia kiállításait (s ha nem a megnyitó keretében teszi ezt), nemcsak a képzés szerkezetébe és a különböző szakok típusfeladatiba, hanem az iskolák életébe is bepillantást nyerhet.
A KREA-t végző jövendő designerek vizsgamunkái magában az iskolában: az előtérben, a folyosón és a termekben vannak kiállítva. A látogató kénytelen iskolapadokat kerülgetni és flipchartok mögé bújkálni, ha látni akarja a falra akasztott fotókat vagy a sarokba állított, próbababára húzott ruhákat. Mindez persze otthonossá teszi a kiállítást és cseppet sem von le az alkotások értékéből, a légkör barátságos, de professzionális. A válogatás a mennyiségre és az összes szak bemutatására törekszik, de mivel a minőséget is szem előtt tartja, nehéz – és talán a megszokottnál is inkább a pillanat szülte döntés eredménye – egy-egy nevet kiemelni az alkotók közül.
Minden terem vagy folyósórész egy-egy szaknak vagy feladattípusnak ad otthont, így össze lehet vetni, hogy például a tervezőgrafikusok mire jutottak a CD-borítók tervezésével, a Mediawave Fesztivál vagy a Csabai Kolbászfesztivál plakátjával, szórólapjaival és belépőjegyével. Az utóbbi témában Seidl Miklós komolytalanul komolykodó tervezete tűnik a legínycsiklandóbbnak és legegységesebb stílusúnak. A lakberendezők is változatos és izgalmas feladatokat kapnak: például projektmunka keretében dolgozhatnak együtt fotós és divatstylist társaikkal. Egy másik sorozat a kint és a bent, az otthon és a külvilág ellentéteit, átfedéseit és átmeneteit ábrázoló kollázsokból áll: ötletességével tűnik ki Újvári Anna Luca munkája, egy flippergép, mely rendeltetése szerint egy önmagába zárt világot tartalmaz, de a kollázson áttörik a határokat a kaotikusan burjánzó felhőkarolók, autpályacsomópontok és városrészletek. Az enteriőr-tervezők konyhákat és irodaházakat rendeztek be, környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve.
 WERK and WORK |
A fotósok Filmjelenet című sorozata a fotó kedvéért megrendezett, kvázi filmképeket ábrázol. A KREÁs diákok számára mintha az akciójelenetek – zegzugos raktárhelyiségek falára vetülő pisztolyárnyék, megkötözött nők – lennének a mozi sine qua non-ja; épp ezért emelkednek ki Nagy Viktória filmjelenetei: például a zebránál álló, egymás mellett elnéző fiú és lány. A divatstylistok a divattervezőkkel vagy kész ruhákkal dolgoznak – Eugenia Zsenya Bulah használja ki a legemlékezetesebben modelljének kisugárzását.
A Werk Akadémiából még jobban árad a fészek melege, s inkább az az érzésünk, hogy legfeljebb közeli hozzátartózóink iránt érzett büszkeségből vagy kötelességtudatból lehetne keresnivalónk az iskolásan faliújságszerű kiállításon. A válogatás szerény méretű, így a szakok általános színvonaláról nehéz képet kapni. A rendezőelvről csak találgathatjuk, hogy a kiemelkedő, esetleg már megbízásokat kapó hallgatók munkáira hívták fel a figyelmet, azonban az alkotások – például a gót vagy emós ízlésnek is megfeleltethető, Szent Lucia életéről szóló, fiktív fotósorozat, a női magazinok kilógatott példányainak divatfotói, a kártyalapokból összevarrt ruha, a „megrendelhető”, hippi-stílusú esküvőt fényképekkel illusztráló tervek – így is meglehetősen vegyes színvonalúak.
A Ponton Galériában látható AV Movements egy téma köré csoportosítható alkotásai illeszkednek leginkább a Design Hét fő vonulatába, melynek 2010-es témája a design „társadalmi és gazdasági hasznossága és problémamegoldó szerepe”. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem volt és jelenlegi Média Design szakos hallgatói olyan interaktív installációkat készítettek, melyek fizikai térbeli mozgásokat alakítanak át képpé illetve hanggá.
A Light by Night (Karcis Gábor, Székács Dániel, Sánta Balázs, Sipos Ádám) két, egymással szembeállított vászonra vetített, valóságos utcarészletekből összerakott kollázsa a látogató lépteivel együtt mozog: mintha egyszerre járnánk a művészi és a virtuális valóságban és egy valódi utcában. Az Easy című installációban (Breznai Tamás) a városi lét örökké jelen levő, általában észrevétlen, olykor bosszantó részvevőire, a galambokra csodálkozhat rá a látogató. A furcsán viselkedő – tintapacnikat eregető és emberfejet növesztő – madarak felröppennek, ha lépteinkkel a monitor felé közelítünk.
 AV Movements – Restoring the Entity (A képek forrása: designhet.hu) |
A Mandala (Binaura: Nagy Ágoston és Samu Bence) valamint a Restoring the Entity (Bodóczky Antal) a tömegkommunikációs eszközök érzékelésében egyeduralomra törő hallás és látás mellett a tapintást emeli ki. Az utóbbiban egy tál vízbe kell belenyúlnunk, hogy a tévé képernyőjén látható víz csobogása felhangosodjon. A Public Painting (Bajkó Péter, Cziner Máté, Kiss Benedek Kristóf) alapötlete kevésbé eredeti, ám a kidolgozás figyelemre méltó: a látogatók és az alkotók által létrehozott festmény koncepciója ismerős, az együttes alkotásnak azonban csak egy része maradandó: az vászon, melyet a képzőművészek készítettek. A „digitális ecsetvonások” ugyanis a látogatók mozgása nyomán vetülnek a vászonra, de el is tűnnek hamarosan.
Az installációk egytől egyig részvevő vagy közbelépő látogatót feltételeznek, azaz olyan cselekvő embert, aki – legalábbis ideig-óráig – képes megváltoztatni környezetét.
A KREA kiállítása 2010. november végéig látható, az AV Movements a Ponton Galériában 2010. október 30-ig.