Design az élhető jövőért

A Design Esztétikum úrhölgy és Mr. Praktikum nászából született. A szép, formás csecsemő sokáig harmonikusan fejlődött, idővel azonban kivagyi kamasszá serdült, aki nem volt mentes az öncélú magamutogatástól sem. Ám az élet gondoskodott arról, hogy levesse léhaságát: lépten-nyomon súlyos, mondhatni globális gondokkal találta szemben magát. Lassacskán ráébredt, hogy a tetszetős vonások, melyeket kellemdús édesanyjától örökölt, apja szikár tartása híján üresnek tetszenek. Érett fejjel talált rá valódi hivatására: nem kisebb feladat előtt áll, mint hogy megmentse a pusztulásra ítélt emberiséget.

Azzal már az óvodások is tisztában vannak, hogy valami baj történt a világgal: élhetőbbé kell tenni. Számukra ugyan még elég élhetőnek tűnik: a szelektív szemétgyűjtés kimondottan élvezetes, hiszen hangos csörömpöléssel lehet az üvegeket a konténerbe hajigálni, a biorépát ugyanúgy utálják, mint a vegyszereset, és zöld mozgalom ide, vagy oda, apuka kocsival viszi őket suliba, akár a szomszéd sarokra is. A felnőttek persze az élhetőséget ennél komolyabban veszik, újrahasznosított papírra nyomtatnak, vályogból építkeznek, és pet-palackból szabott ruhában állnak az oltár elé. Zacskós tejet és nejlonzacskót száműznek a háztartásból, de a mindennapi kényelemről már nem szívesen mondanak le: a civilizáció megszokott színvonalát mindenki igényli.

A designerek pedig igyekeznek megfelelni a kihívásnak, és olyan tárgyi környezet kimunkálásán törik a fejüket, amely megfelel civilizációs elvárásainknak, de nem terheli túl a már végsőkig kizsigerelt természetet, sőt, inkább visszajuttat, mint elvesz. A formalizmus csapdájából kikeveredve így a kreativitás vált a design legfőbb erényévé, és – amint azt az idei Design Hét vezető programjai bizonyítják – az emberi találékonyság, szemben az erőforrásokkal, kimeríthetetlen.

Az év nagy részében még mindig üresen szomorkodó Design Terminál ad otthont a Hét eseményeit szervező Design Terminál Nonprofit Kft. saját kiállításának, mely a Design az élhető jövőért címet viseli. Sárossy Zsuzsanna, a kiállítás kurátora az élhetőség, a zöld design ismeretlen területeit igyekezett a közönség elé tárni. Válogatásával szándékosan azt igyekszik nyomatékosítani: az újrahasznosítás, a környezetkímélő megoldások nem szükségszerűen vezetnek a buherálás, a sufni-tuning irányába. A kiállításon csupa olyan munkát láthatunk, ahol a formatervezés legnemesebb hagyományai állnak a környezetkímélő termékek és megoldások kimunkálásának szolgálatába. Az élhető jövő jegyében tervezett tárgyak a design professzionális szintjét képviselik, és arra adnak példát, hogy a környezettudatos gondolkodás nem csak háztáji léptékben alkalmazható, sőt! Azzal szembesíti a tervezőket és gyártókat, hogy a zöld designra fordított energia hosszú távon költségkímélő a vállalkozás egészére nézve, és ilyen módon akár kiutat jelenthet  a gazdasági válságból.

A kurátor az anyaggyűjtés során maga is meglepetten szembesült azzal, milyen gazdag a kínálat. Az eredetileg kiválasztott 550 projektből további szűrés után 235 látható a nagyon ügyesen tematizált és témagazdagsága ellenére könnyen fogyasztható kiállításon. A termékek nem csak fotókon, hanem sok esetben élőben is tanulmányozhatóak, a magyarázó szövegek rövidek és lényegre törőek, a grafika tetszetős – egyszóval a kiállítás küllemében maga is azt a szellemet képviseli, amit sugallni igyekszik.

A kínálat pedig valóban pazar és néhol meghökkentő: a már ismert és megszokottnak mondható anyagok és technológiák mellett valóban kreatív és szellemes újdonságokkal találkozhat a látogató. Elgyönyörködhet a falra felfutó, napelemként funkcionáló mű-borostyán látványában – Romeók azonban csak óvatosan induljanak erkélyt mászni. A szokásos eldobható papír étkészlet japán változata az egyszerűségével hódító formavilág érdemeit mutatja: akárhány csillagos szállodában is megállja a helyét. Igazi aha-élménnyel szolgál a mozgási energia hasznosításával üzemelő kis és nagy kütyük bemutatása: a hintaszék ringatásával működő lámpa, a sportolás közbeni mozgásra töltődő MP3-lejátszó, a „minél tovább tologatod, annál gyorsabban mozog” kisautó, az esőre világító esernyő versenyében nálam a cipősarkok topogásával üzemelő diszkó viszi el a pálmát – amely nem csak a saját energiaigényét termeli meg, de egy teltházas hétvége az egész környéket ellátja. Táncolva környezettudatosulni, az élhetőség jegyében ennél több már igazán nem várható. Talán csak a paradicsom növekedését hasznosító lámpa tud ennél is jobban elkápráztatni.

Design Börze

A kreatív megoldások kvintesszenciája természetesen az építészet terén hozza a leglátványosabb eredményeket – itt aztán van mesterséges hegy csipkearchitektúrával, függőleges farm, amely szinte már nem is ház, hanem önálló élőlény, esővíz-gyűjtő felhőkarcoló, mely voltaképpen egy óriási lefolyó, és még ezer más csoda, amelyért érdemes ellátogatni a Design Terminálba. Ami az építészetben talán újdonság lehet: a nagyméretű energiahasznosító szerkezetek mellett megjelentek az emberi bőr felületének analógiájára működő, apró elemekből álló struktúrák, amelyek a mesterséges konstrukciókat a biológiai működés felé közelítik – de ez már a sci-fi és a filozófia tárgykörébe tartozik. 

Nem hallgatható el, hogy sajnálatosan kevés magyar példával találkozhatunk a teremben. Míg a külföldi tervezők Japántól Ausztráliáig készségesen és azonnal reagáltak a kurátor felhívására, és küldték postafordultával ingyenesen a termékeiket, addig a megkeresett magyar tervezőknek csak a fele válaszolt. Ez annál inkább érthetetlen, mert míg külföldön, pl. a Mercedes vagy a Philips magyar formatervezőkkel dolgoztat, addig itthon korántsem kapkod utánuk a gazdaság, inkább külföldi tervezők nevével próbálnak piaci sikereket elérni. Érdekük lenne tehát a bemutatkozás, és a Design Terminál vállalt célja is ez: összehozni gyártót és tervezőt.

Az erre irányuló erőfeszítés a Gödörbe került: a Terasz Galéria ad otthont a Design Börze elnevezésű tárlatnak, ahol olyan termékképes hazai ötletek mutatkoznak be, amelyek gyártóra várnak és magukban hordozzák a piaci siker lehetőségét. Meglepetésben itt sincs hiány, Pais Panni TrustMe ülőkéje a kezdeményezés szlogenje is lehetne. Aki egy egylábú székben megbízik, az már mindenre képes, az előtt nyitva áll a jövő.

IKEA – design a mindennapokra (A képek forrása: designhet.hu)

A Gödör Klub egy harmadik kiállítással árnyalja a jövőképet: a „nagy testvér”, az IKEA mutatja be, hogy ő ezt az egészet mindig is tudta. Az első kelet-európai IKEA áruház húsz éve, 1990. március 21-én, Budapesten, az Örs vezér téren fogadta az első vásárlókat. A Gödörben azok az ikonikus darabok fogadnak, amelyek láttán húsz éve feltámad bennünk a vágy, hogy gyorsan rendezzük át a lakást. Az IKEA kiállítása még egy szempontból tanulságos: profi rendezésével jól illusztrálja, hogyan lehet a vizualitás dömpingje ellenére kevés, de jól megválasztott képi mondattal sokat közölni. És ha szeretnénk a saját avagy csemetéink fotójával illusztrált IKEA-katalógust, feltétlenül keressük fel a Gödör hátsó kiállítóhelyiségét. Jól jöhet az elkövetkezendő húsz évben, az élhetőbb jövőben.

A Design Börze 2010. október 17-ig, az IKEA-kiállítás október 20-ig, a Design az élhető jövőért október 31-ig látogatható.