Láng Annamária – Nagy Fruzsina: SYD / MU Színház, Trafó
2010.09.23.

Önmagunkról dédelgetett képünkhöz tartozik álmaink utazási célpontja. De vajon mi alapján gondoljuk, hogy Afrikában (vagy bárhol a világon) közelebb kerülhetünk önmagunkhoz? S mi az, amit az utazás során tényleg megtudhatunk és magunkévá tehetünk? RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Láng Annamária
Láng Annamária

Láng Annamária és Nagy Fruzsina közös produkciója, a SYD, rendhagyó színházi koncert(sorozat), melynek első részét a nézők a MU Színházban hallgathatták meg, s a „turné” október végén a Trafóban folytatódik. A SYD tulajdonképpen egy Nagy Találkozás története: Láng Annamária afrikai utazásai során ismerkedett meg és kötött barátságot Sydonie Raawiya Koumbával, a hetvenes évek nagy sztárjával. Az idős énekesnő évtizedek óta visszavonultan él Zanzibárban: lemezeket nem készít, koncerteket nem ad, és impresszáriók ragyogóbbnál ragyogóbb ajánlatait utasítja vissza. Ki tudja miért – talán a színésznő lényében, rokon lelkében fogta meg valami –, Láng Annamária meghívását mégis elfogadta.

Sajnos azonban a koncert előtt kiújult a már egyébként is idős, gyönge Syd maláriája, így a MU Színházban nem tudott személyesen fellépni. Ott volt viszont szelleme, melyet Láng Annamária rajongása idézett meg. A színésznő elénekelte Syd néhány magyarra fordított dalát, és elmesélte életének jelentős epizódjait. Fotókat, videófelvételeket láthattunk Syd fiatal koráról, s néhány részletet a new yorki Gloria Chomsky talk showjában készült interjúból.

 

Az előadás egésze azonban kétsége ébreszt a nézőben afelől, hogy mindössze hommage-ról van szó. A SYD történetében és a színpadi helyzetekben tetten érhető ellentmondások, az egyszerre megadóan és önironikusan kezelt Afrika-kép, Láng Annamária előadói stílusa és az előadás humora a kultúrák közötti átjárhatatlanságról szól. Arról, hogy az egyébként nélkülözhetetlen és kitörölhetetlen sztereotípiák hogyan befolyásolják és lehetetlenítik el a másik (s a másikon keresztül önmagunk) megismerését. Arról, hogy milyen ellentét feszül példaképünk bennünk élő verziója, az önmagunk különlegességéről dédelgetett kép és a valóság között. S hogy ennek ellenére mi lehet közös két, korban és földrajzilag távol eső sorsban.

 

Mert az az Afrika, amit az előadás bemutat, (csak) olyan (lehet), ahogy azt sztereotípiáink alapján elképzeljük. Syd csak homokban, mezítláb lenne hajlandó fellépni. Nincs szavannák-inspirálta szám mambózás és jambózás nélkül. A webkamerában Syd helyett megjelenő hatalmas néger a második mondatában utal a kötöttségektől mentes szexre. Az afrikai utazásokról szóló történetek elengedhetetlen része az elefántcsordának ütközött, lerobbant dzsip és az elapadó ivóvízkészlet. Syd életrajza is rájátszik ezekre a sztereotípiákra: amikor például az afro-amerikai énekesnő először látogatja meg „őseit” Afrikában, a nyugati oltóközpontok listáján levő összes betegséget egyszerre kapja el. Gloria Chomsyknak arról is beszámol, hogy amikor elájul a színpadon, valójában rossz démonok teperik le. Ugyanígy sztereotípiák működtetik azt a képet, amelyet Sydről mint a hetvenes évek sztárjáról kapunk – röviden: öntörvényűség, szex, drog és botrányok.

Láng Annamária és SYD. Fotó: Nagy Gergő (A kéepk forrása: trafo.hu)
Láng Annamária és Syd. Fotó: Nagy Gergő (A képek forrása: trafo.hu)

Láng Annamária színpadi énje tiszteli és lenyűgözve csodálja az énekesnőt: lemásolja Syd jelmezét és frizuráját, hangját a dalok közben négeressé öblösíti, s maga is hanyatt vágódik a színpadon: szeretne azonosulni, eggyé válni példaképével. Ám hiába igyekszik afrikaira forrósítani a hangulatot, kétségbeesett próbálkozásai folyamatosan kudarcba fulladnak. Hiszen Syd végül el sem jött, s ki tudja, jönni fog-e, egyáltalán megéri-e a következő koncertet. Az énekesnőt eleinte Skype-on sem lehet elérni, helyette Sanyitól, a csekély mértékben romantikus avagy egzotikus élettárstól érkezik hívás. Aki a maga keresetlen módján egyszerű, ám annál tanulságosabb igazságot fogalmaz meg: „nem vagy néger, bazdmeg!” S amikor Syd végre feltűnik a webkamerán, kiderül, hogy az énekesnő és a színésznő nincs annyira egy hullámhosszon, ahogy azt a Nagy Találkozás folytatására való várakozás feszültségéből elképzeltük: viszonyuk sokkal hűvösebb és egyenlőtlenebb. S a színésznő mintha tudná, hogy amit látott, elképzelt és akart, elérhetetlen – magyarul könyörög, hogy énekeljenek együtt valamit. Aztán a többszörös életnagyságúra vetített SYD szája elé tartja a mikrofont, mely – Lánggal együtt – törpeként ficánkol a lányra már nem is figyelő, nagy Syd árnyékában. Végül mindketten hanyatt vágódnak: Syd a fülhallgatóján keresztül jövő zene extázisától, a magyar színésznő a kétségbeeséstől. Mindketten, egyszerre.

A legfontosabbat még nem is említettem. De nem is fogom, mert én is szeretek játszani.

Szerző: Rádai Andrea
Cím:  SYD,  Szöveg, gitár:  Vinnai András,  Zene, billentyű:  Szesztay Dávid,  Basszusgitár:  Szerető Dániel,  Dob:  Németh Csaba,  Ének:  Láng Annamária,  Közreműködik:  Sárosdi Lilla, Larry Ahmed,  Koreográfus:  Dékány Edit,  Jelmez:  Nagy Fruzsina,  Jelmezasszisztens:  Pirityi Emese,  Díszlet:  Izsák Lili,  Videó:  Juhász András,  Fotó:  Nagy Gergő,  Dramaturg:  Róbert Júlia,  Fénytervező:  Bányai Tamás,  Munkatárs:  Bíró Dénes,  Műszaki vezető:  Éltető András,  Hang:  Belényesi Zoltán,  Smink:  Tauz Nóra,  Produkciós vezető:  Erős Balázs,  ... és...:  SYD
Megítélt támogatás: 1 100 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás megvalósítására (2009)