Kövéren szép az élet
2010.09.15.

A tehetségét már a Sötétkékmajdnemfekete című első nagyjátékfilmjével bizonyító Daniel Sanchez Arévalo ezúttal sem tesz mást, mint azt vizsgálja, hogyan birkóznak meg az élet apró kihívásaival a hétköznapi emberek. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A kövérség manapság (sajnálatos módon) ugyanolyan szégyenletesnek és kirekesztőnek számít, mint mondjuk az alkoholizmus vagy a dohányzás, amit az emberek különböző módszerekkel próbálnak leplezni: ki ruhával, ki diétával, ki - újabb betegséget generálva - bulémiával. A spanyol rendező saját állítása szerint elsőként a film címét – Gordos (Kövérek) – vetette papírra, ennek ellenére az elkészült mű mégsem értelmezhető ilyen szűken. A magyar forgalmazó címadása már jó irányba mutat, talán csak egy „is” szócska hiányzik a tartalom tökéletes lefedéséhez: Kövéren is szép az élet.

A rendező két módon is él a kövérség nyújtotta lehetőségekkel. Egyrészt kihasználja mint frappáns forgatókönyvírói fogást: a terápiás fogyókúra csoport jó alkalmat teremt a számára, hogy mind az öt, nagyon más társadalmi háttérrel rendelkező főszereplőjét összeboronálja. Másrészt jó kiindulópontnak tűnik a filmet meghatározó abszurd, pikáns, különleges jelenetek felépítéséhez.

Számos pillanatban érzi úgy a néző, hogy az adott szituációt már nem lehet tovább csavarni, a rendező mégis képes még húzni rajta. Erre talán az egyik legemlékezetesebb példa, amikor a meleg fogyi-bogyó reklámarc kezét megkéri a volt társa özvegye, méghozzá a koporsó mellett. (Aki nem találja első olvasásra hajmeresztőnek a helyzetet és az emberi kapcsolatok kuszaságát, az fusson neki még egyszer az előző mondatnak!).  Almodóvar óta tudjuk, hogy a spanyol filmekben nagyon jól megfér egymás mellett a homoszexualitás és a kereszténység, sőt elég bizarr kombinációk kialakítására alkalmas. Daniel Sanchez Arévalo azonban e két témát nem furcsa elegy alkotására használja, hanem a hozzájuk tapadó elvárások idejétmúltságát leplezi le groteszk módon. Mi másként lehetne értelmezni azt a giccs határát is súroló jelenetet, amelyben az esküvőjük napjáig szüzességet fogadó fiatal pár a neonzölden felfénylő feszület lábánál szegi meg a fogadalmat. Az pedig ismét a helyzet tovább csavarása, hogy a matracon végig rajta marad a műanyag védőfólia, utalva ezzel a védekezés látszólagosságára és hiábavalóságára. 

A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu

Mint ahogy az előbb említett két jelenet is jól mutatja a Kövéren szép az élet valójában nem a kövérségről és nem súlyproblémákról szól. Ez mind csak kiindulópont. A szereplők szexuális élete sokkal nagyobb hangsúlyt kap a filmben, mint az evés. A szex azonban nem öncélú örömforrásként jelenik meg, hanem mint az önismeret kiindulópontja vagy leghatásosabb eszköze.

 

A film tökéletes formaérzékkel mellőzi az általános happy endet, így a szereplők a saját képességeik és lehetőségeik között folytatják az életüket. Azt sem mondanám, hogy a főhősök a film végére valóban megoldják a nehézségeiket. Azonban az biztos, hogy sikerül pontosan megfogalmazniuk az őket zavaró problémákat. Ahogy a spanyol rendező első filmjében, úgy most is a főszereplők leginkább a saját sorsukkal és szerelmeikkel birkóznak, mintsem a súlyukkal. Sanchez filmje könnyen szerethető, színes-szagos, kaleidoszkópszerű mese a mediterrán végről, meg arról, hogy az élet a maga bonyolultságával együtt szép, és érdemes teljességében megélni. Akár kövéren is.

 

Vö. Békés Bálint: A nagy zabálás 

Cím:  Kövéren szép az élet (Gordos),  Rendező, forgatókönyvíró:  Daniel Sánchez Arévalo,  Operatőr:  Juan Carlso Gómez,  Vágó:  David Pinillos & Nacho Ruiz Capillas,  Zene:  Pascal Gaigne,  Szereplők:  Antonio De La Torre,  Roberto Enríquez,  Verónica Sánchez,  Raúl Arévalo,  Leticia Herrero,  Fernando Albizu,  María Morales