Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GRAMOFON DIADAL

Szeret együttes és Oana Cătălina Chiţu / Vidor Fesztivál 2010
2010. szept. 14.
Szeptember második napján Nyíregyházán még túl hűvös szelek jártak a szabadtéri zenéléshez, így aztán a koncertek aznap is fedett terepen, az érdeklődők létszámához képest sajnos túlságosan nagy sportcsarnokban kaptak helyet. A hétköznap, úgy látszik, hétköznap. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Egy fiatal prímás, Vizeli Balázs, aki koncertjük közben elárulta, évekig nyíregyházi diák volt, és bandája, a Szeret együttes kezdte a műsort. A Bartók, Kodály és Lajtha László népzenei gyűjtésére épülő muzsikájukban nem volt hiba, a recenzensnek mégis a jólneveltség szó ugrott be róla. A hazai népzenei élet kiemelkedő alakjai, akik között láthattuk a nemrég szólólemezt kiadott, szép hangú Bognár Szilviát is, a magyar mellett román, szlovák, szerb-horvát és cigány dallamokkal nyerték el végül a közönség szimpátiáját. 
Szeret
Szeret
Tény: a siker megérdemelt volt, a zenészek valóban egytől egyig ügyesen bántak hangszerükkel, a visszatapsból pedig utólag arra következtethetünk, hogy igazán nagy baj azért nem lehetett. Meglehet, hogy a decens benyomást inkább a hely ridegsége, hangulattalansága keltette, s a zenészek természetes közegben, mondjuk egy táncházban, minden bizonnyal felszabadultabban muzsikálnak. De talán annyi is elég lett volna, hogy valami természetes atmoszféra kialakuljon, ha többen fel mertek volna kelni a székükből. Munkájukat ugyanis tánccal egyedül egy bátor, jó kedélyű srác jutalmazta, aki szűnni nem akaró elánnal ropta a verbunkost, csárdást, mikor mi jött. Távol álljon tőlem az irónia, valóban szívet melengető volt látni a csarnok egyedüli táncosát, de magányossága egyben szívfacsaró is volt. 
 
A Szeret sikerét csak a fő műsorszám homályosította el kissé, hiszen az nyilvánvaló volt, hogy a román Oana Cătălina Chiţu és társai vitték aznap a pálmát. Ők világzenei sikerlemezüket, a Bucharest Tango-t mutatták be Nyíregyházán. A múlt század 30-as éveiben Bukarestet afféle mini Párizsként kell elképzelni, ahol a különféle bárokban és mulatókban virágzó élet lüktetett, az urak és hölgyek meg persze tangóztak. Az akkor óriási sikerű dalokat eleveníti fel a világ különféle pontjáról származó muzsikustársaival az amúgy Berlinben élő énekesnő, aki már több sikeres koncertet adott Magyarországon. (A júniusi fellépéséről írásunk itt olvasható – a szerk.) Ha gonoszak akarunk lenni, azt mondhatnánk, hogy a produkcióban körülbelül annyi eredetiség van, mint mondjuk a hazai Hot Jazz Bandben vagy a Budapest bárban, mégis nyilvánvalóan működik az egész. Sőt. 
 
Oana Cătălina Chiţu. A képek forrása: Vidor Fesztivál
Oana Cătălina Chiţu (A képek forrása: Vidor Fesztivál)
Hiába bukdácsolt a már kinézetében is szuggesztív (erős sminkű, afféle roma vamp kinézetű) Chiţu az angol nyelvű konferálásokkal, mikor énekelni kezdett, a csarnokban figyelő csend született, a nézők pedig bizonyosan többször megborzongtak. Senki nem táncolt, csak megbabonázva hallgattuk a muzsikát. Az elhangzott dalok között akadt jócskán jazz, swing, különféle bizánci népzenei hatás, flamenco, de még foxtrott is, alapvetően mind szomorkásak voltak. Vagy arról szóltak, hogy a lány szerelmes a fiúba, vagy fordítva, és hát általában a szerelem olyan fájdalmasan reménytelen, hogy kitépi az ember lelkét. Meg is jegyezte az énekesnő, hogy nem akarja, hogy a publikum szomorú legyen, egy viszonylag pattogósabb szám előtt. Megkapó a törekvése, de újfent igaznak bizonyult a mondás: egy fecske nem csinál nyarat, ez az este alapvetően nem a vidorságról szólt, ráadásul az énekesnő szerencsére ragyogóan tudta közvetíteni a dalok fájdalmát. A két háború közti gramofon-nosztalgiát csak erősítette, hogy a ruházatán túl gesztusaiban, és ami a lényeg, énekhangjában is felidézte nagy elődje, Maria Tănase modorát, miközben egy pillanatra sem vált modorossá. Nem véletlenül érdemelte ki – Tănaséhoz hasonlóan – a „román Edith Piaf” elnevezést.
 
Miután mind a szerb tangóharmonikás, mind a magyar cimbalmos, mind az orosz gitáros, mind pedig a görög dobos és aztán a többiek is sorra megmutatták, hogy mesterei hangszerüknek, a nyíregyháziak őszinte vastapssal búcsúztatták a láthatóan boldog zenészeket, a színpad mellett pedig aznap jól fogyott az aktuális album. Ki tudja, hány nyíregyházi háztartásban búg épp most is egy-egy bús román dal, a Zaraza, a Mara Birjar, netán a Vrei sa ne-ntalnim sambata seara…

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek