Érdemes e szerkezetet – haszid reggae énekes – szétszálazni. Éppen a célból, hogy érthetőbb legyen, miért is lehet igaza Matthew Paul Millernek, művésznevén Matisyahunak, aki szerint reggae-vel is szolgálható az Isten.
A haszid közösségek Galícia területén alakultak ki a XVIII. században, a felvilágosodás korában. A közösségek legfontosabb – ha olykor nem is a legelső – embere a caddik, a jámbor bölcs: a róla közszájon forgó történetek legalább annyira fontos közösségalkotó elemek, mint a szent iratok. Az egyik ilyen történet szerint egy buzgó fiatal tanítvány hosszú éjjeleken át tanult, kisujjára gyertyát biggyesztve, hogy amikor az leég, figyelmeztesse léhaságára, és rögtön tovább tanuljon. A caddik azonban levette a gyertyát az ujjáról, hagyta aludni, s láss csodát, a tanítvány másnap úgy beszélt a Vörös-tenger kettényílásáról, hogy szinte megnyílt hallgatói előtt a víz. Mert bizony alvással is lehet szolgálni az Istent, mondá neki a caddik. De vajon lehet-e Istent szolgálni beat-boxolással, azaz szájdobolással?
Matthew Paul Miller az Egyesült Államokban született, előbb volt szájdobos, mint a parancsolatokat megtartó zsidó. Izraelben is élt, ott lett tagja a Chábád-Lubavics zsidó közösségnek. Jelenleg az egyik legelismertebb reggae énekes, jelölték Grammy-díjra is, klipjeit a legnagyobb videómegosztón több millióan látták. Szerepelt David Lettermann műsorában, ahol szinte kizárólag a hitéről, a zsidóságáról beszélt.
A reggae gyűjtőnév. Minden jamaicai zene besöpörhető alá: a ragga ugyanúgy, ahogy a dancehall, a dub, vagy a rockteady, a ska. Ezért is pontosításra szorul, voltaképp milyen stílusban is énekel Matisyahu. Népszerűbb szerzeményei dancehall slágerek. De azokat is megfűszerezi dub-os kísérettel, raggával. Matisyahu tehát reggae ritmusalapokra mond zsidó történeteket, vallási szövegeket: beszél a világ romlottságról, s arról, hogy milyen könnyen megfertőződnek a nagyvárosokban a fiatalok a bűnnel. Sok szövege alig különbözik a bevezetőnkből talán már felsejlő hazai énekesétől, Pajor Tamásétól. És beszél, szövegel persze a Messiás eljöveteléről is, az Új Világról, arról, hogy együtt alszik majdan a farkas és a bárány.
A zenei alap tehát részint dancehall – hasonló, mint a német Gentlemané, de Matisyahu olykor még a bristoli nagy popegyüttesekhez hasonló hangzásokat is produkál (nem áll messze tőle a nálunk nagyon népszerű Faithless); részint pedig dub. A dub mély basszusokkal dübörög. Az eget-földet rázó basszusokra mondja fel szövegét a mindig ciceszben – nálunk ezúttal nem feketében, hanem piros melegítő felsőben – fellépő Matisyahu.
 Matisyahu |
Szövegeiben ugyanúgy megjelenik Cion és Babilon, mint a legnagyobb reggae-sztár Bob Marley szövegeiben, de természetesen egészen más kontextusban. Marley esetében Cion (Zion) Etiópia, a megváltás földje. Babilon a bűnös, legyőzendő világ megtestesítője. Matisyahu ellenben e neveket mindig ószövetségi értelemben használja.
Matisyahu pozitívan vibráló számai csak azért más hangvilágúak, mint egy közönséges dancehall, mert Matisyahu olykor kántál is, vagyis a kántorok előadásmódjához is visszatér. Ezekben a fontos pillanatokban valóban érezni lehetett azt, hogy Matisyahu számára a zenélés szolgálat is, hogy komolyan lehet venni nyilatkozatait.
Mindazonáltal Matisyahu nem jobb előadó, mint a dancehall – változatosabb dallamokat gyártó – mai sztárja, Capleton. Viszont beat-boxolni lenyűgözően tud: beat-box készségét egyik legnagyobb slágerében, a Youth-ban fitogtatta. Legismertebb dalait a koncert második felére tartogatta, ekkor hangzott el a Jerusalem (Out of Darkness Comes Light), a Time of Your Song, a koncert végén pedig – a közreműködők bemutatását követően (Jonah David dobolt, Aaron Dugan gitározott, Josh Werner játszott basszus gitáron, és kezelte a kütyüket) – a One Day.