Zenés korzó az Andrássy úton / Erkel, Mahler és Liszt belvárosa
2010.09.09.

Örvendetes, hogy Erkel, Mahler és Liszt ünneplése elegendő indokot szolgáltatott az Andrássy út lezárásához. Az autók helyét végre elfoglalhatták a zongorák. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Ennél csak az lenne még örvendetesebb, ha mindehhez nem is kéne külön apropót találni, s a zongorák rendszeresen megjelennének a flaszteren. Mert amint vasárnap világossá vált: igény lenne rá.  

Liszt Ferenc a zongoránál
Liszt Ferenc a zongoránál

Az indok, ami miatt az Andrássy út Bajcsy-Zsilinszky út és Oktogon közti szakaszát átadják a zenélőknek és a zenét kedvelőknek, az jelen esetben az volt, hogy a fent említett három zeneszerző (az idén évfordulós Erkel és Mahler valamint a jövőre jubiláló Liszt) művészi tevékenysége és élete részben itt, az Operaház környékén, az Andrássy út tájékán zajlott, s e tényt a Hungarofest Klassz Irodája most kulturális események sorával ünnepli majd. Nem tagadható, hogy biztosan akadt olyan is, akit a majálisi hangulat csábított be a város szívébe, és elsősorban jókat enni, nézelődni, sétálni akart, de a lófrálók döntő többsége így is meg-megállt a pódiumok mellett, hogy belehallgasson a soron lévő előadó zongorajátékába.

Az időjárás megkegyelmezett a szervezőknek, az esős napok után ha nem is ragyogó, de térzenélésére mindenképpen alkalmas idő köszöntött be. A napsütéses délutáni órákra már a zongoristák sem panaszkodhattak. A reggel fellépők viszont a bőrükön tapasztalhatták, hogy a térzenészek miért is a fúvósok közül kerülnek ki: egyrészt egy fúvós toporoghat, másrészt sem a hangszere, sem az azt megszólaltatni hivatott eszköze nincs kiszolgáltatva a hidegnek. Az ujjak elgémberednek, a fázós zongorista nehézkesebb, nehezen vállal be könnyedséget igénylő futamokat. Ennek ellenére csak Csalog Gábor volt az, aki - egyébként joggal – visszalépett egy műtől. A többiek derekasan helytálltak.  

A délelőtt az ifjú tehetségeké volt. Azok, akiket marasztalt az utca, vagy később érkeztek, délután hallhattak olyan nagyságokat a billentyűk mellett, mint az említett Csalog Gábor, Hauser Adrienne, Mocsári Károly, Szokolay Balázs, Oravecz György vagy a jazz színpadnál Oláh Kálmán és Oláh Dezső. A legismertebbek természetesen az emlékezések központjában, az Opera előtt szólaltatták meg a hangszert, az Erkel, Mahler és Liszt belvárosa névre keresztelt, valamint az Erkel, Mahler és Liszt kortársai és a Csoki színpadokon (a koncerteket öt színpadra osztották el a szervezők). A Jazz és 20. századi könnyűzene színpadon játszók olykor lemerészkedtek a 19. századba is.

Erkel Ferenc
Erkel Ferenc

Marczi Mariann, Kis Péter – ő egyébként Csalog Gábor tanítványa –, a II. magyar rapszódiát vagy négyszer abszolváló Holics László és a már a tiszadobi zongorafesztiválra is meghívást kapott Nicolas Marmoladze olyan gazdagon, érzékenyen és átélten játszotta Lisztet, hogy nem csak azt nem lehetett érezni, a körülmények mily mostohák, de jószerint azt sem, hogy évekre és sok-sok fellépésre vannak a fentebb említett nagy nevektől. Mindahányan koncentráltan, perfekt technikával játszottak. Vitán felül nagyszerű fiatalokat ismerhetett meg a szélesebb közönség. Az más lapra tartozik, hogy ma már az ilyen rendkívül kiemelkedő játék sem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy valaki a zongorista pályán érvényesüljön. Nem tudom megjósolni, mi lesz a Debussyt és Csajkovszkijt igen érzelmesen játszó Mester Dáviddal, az elmélyülten formáló Tóth Fruzsinával és a többiekkel: reménykedjünk benne, hogy sokat hallunk még róluk. Mindenesetre rengeteg szurkolójuk akadt ezen a zongorajátéknak csak kevéssé kedvező délelőttön.

Nem egy színpad tövében több tucatnyi ember szorongott, üldögélt a fekete műanyag székeken. (A leghosszabban és a legtöbben Holics Lászlót ünnepelték.) A szorgos konferansziék hasznos információk adagolásával töltötték ki a rövidke szüneteket. Lukácsházi Győző a Csoki színpad előtt csokival csábította a zene közelébe a kisdedeket, Fazekas Gergely értően elemzett műveket, Oláh Dezső a jazz színpadnál pedig rájátszott arra, hogy mindenkit ismer: ő volt a bennfentes ember, aki kedélyesen terelgette a színpadra a jazzistákat. Délelőtt Liszt- és Chopin-műveket lehetett legtöbbször hallani, délutánra már Chopin abszolút elsővé lépett elő: volt óra, amikor a sétáló lépten-nyomon Chopinbe botolhatott.  

Mocsári Károly sötét, komor f-moll noktürnt játszott. Oláh Kálmán melankolikus népdal variációkat, Hauser Adrienne kecses keringőket. Liszt és Chopin után szóhoz jutott Debussy is (többször), Schubert (olykor), valamint Schumann, akit az olykor komikusan hamis kultúrtörténeti etűdöket előadó levezető nemes egyszerűséggel depressziósnak titulált.

Summa summarum: a három ünnepelt zenéjéből kevesebbet kaphatott a konflisokkal és derekasan helyt álló kifőzdékkel is elkápráztatott közönség. De ez nem váltott ki csalódást a publikumból, s panaszt a recenzens sem emel. A kezdeményezés átütő sikert aratott: derűs ezrek hallhattak kiváló zenészeket az Andrássy úton.

Helyszín:  Andrássy út,  Időpont:  2010. szeptember 5.
Megítélt támogatás: 9 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Az összművészeti program megvalósítására (2010)