Barabási Albert-László: Villanások. A jövő kiszámítható
2010.09.06.

Járványok, hírportálok, Dózsa György, esküdtszékek, pápaválasztás, keresztesek, Haszan Elahi. Látszólag egymástól távol eső, random egymás mellé helyezett szavak és történetek. SZALÁNSZKI EDIT ÍRÁSA.

Barabási kötetének szerkesztése amennyire briliáns, annyira hatásvadász is. Persze érezhető ám az elejétől, hogy ez a randomitás, amelyre a kötet szerkezete kifejezetten rájátszik, csupán látszólagos, de épp így reprezentálja jól azt, amiről szól.

A komplex hálózatok kutatójának, Barabási Albert-Lászlónak a Helikon Kiadónál jelent meg előző kötete, a Behálózva (Linked). Az Erdélyben született, a Harvardon és Bostonban is dolgozó Barabási új, Villanások (Bursts. The Hidden Pattern Behind everything We Do) című, digitális lenyomatainkat tapogató írását már a Nyitott Könyvműhely gondozta. Kemény kötés, kellemes borító, szép kivitel, húsz oldalnyi, irodalomjegyzékkel bővített jegyzet, valamint név- és tárgymutató társul a – magyar tudományos kötetekhez képest – köznyelven és izgalmasan megformált fő tartalomhoz. S ez nem kis teljesítmény, amikor a Gauss- vagy például a Poisson-eloszlás lényegét kell megfogalmazni. Ennyire könnyed és közérthető megformáltságot talán csak Mérő László könyveinél tapasztaltam.

A gondolatmenet kiindulópontja az, hogy bár az emberi viselkedés megfigyelhető, ma is ugyanolyan titokzatosnak tűnik, mint a XV. században. Sem a pszichológia, sem a szociológia, sem az etnográfia nem tudta feloldani ezt a távolságot: utóbbi megfigyelő-leíró tudomány, az objektivitásba vetett reménye miatt nem törekszik értelmezésre. A kritikai kultúratudomány tendenciákat, motívumokat értelmez ugyan, de a hétköznapi emberi cselekvések, viselkedések átfogó megközelítését még nem dolgozta ki, a pszichológia pedig főként a normától való eltérésre fókuszál, a kollektív viselkedés mintázata rejtve marad általa is. Mindezekhez képest Barabási könyve újra és újra azt kérdezi, lehetséges-e nemhogy megérteni, de előre megjósolni az emberi viselkedést egy kütyükkel lefedett világban: „Ma többet tudunk a Jupiterről, mint a saját szomszédunkról. Valóban, előre tudjuk jelezni egy elektron pályáját, ki-be tudunk kapcsolni géneket, képesek vagyunk robotot küldeni a Marsra, ám tanácstalanul tárjuk szét a kezünket, ha olyan jelenségeket kell előre jeleznünk vagy megmagyaráznunk, amelyekről pedig a legtöbbet illene tudnunk, nevezetesen embertársaink cselekedeteit.”

Jogos, ráadásul a témának hihetetlenül nagy jelentősége van. Aki feltette már magának a kérdést, hogy miből is lesz mém és miért pont abból, vagy akár azt, hogy működni fog-e egy ötlet, terv és megfog-e majd különféle társadalmi-gazdasági jellemzőkkel rendelkező embereket, az érti, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy más-más érdeklődésű és műveltségű emberek másképp tekintenek különféle témákra, tárgyakra, eseményekre, képekre, de hogyan és mi a közös bennünk? Alapvető kérdés ez rengeteg szakmában, nem csupán a társadalomtudományokban. Barabásinak igaza van, szinte semmit sem tudunk: meglévő információinkból levont következtetéseink egyelőre megbízhatatlanabb képet adnak, mint az időjárás-jelentések. 

A kötet jól reprezentálja azt, hogy hogyan is működik a tudomány: egy kérdés kaput nyit ezernyi másik kérdésre. A fertőző betegségek megelőzéséhez például az a legjobb stratégia, ha tudjuk, merre mozognak az emberek. De merre is mozognak? Ez az alapkérdés az a szelence, amelyből e lebilincselő kötet kiugrik, kibontakozik – sokféle tudás és kutatás összefonódásával, természetesen adódó újabb kérdésekkel.  Hogyan mozognak az emberek? Véletlenszerűen? Kiszámíthatatlanul vagy nagyon is kiszámíthatóan? Ezek azok a kérdések, amelyek a legkülönbözőbb témákat is összekötik. Kihat-e az egészségi állapotunk ismerőseink egészségi állapotára? Valójában meddig hír egy hír? Hogyan mozog a pénz? Megszámlálhatatlanul sok kérdés rejlik a fraktálban, és rengeteg, jövőbeli változás alapja lehet a téma: hozzájárulhat kezelhetőbb városok tervezéséhez, praktikusabb közlekedési struktúrákhoz, és szinte minden életterülethez, hiszen kommunikációnk alapstruktúrájáról van szó.

A Villanások azt járja körül, hogy a normatív emberi tevékenységek közül mi számít átlagosnak és hol kezdődik az egyedi. A választ a természettudományban és a technológia fejlődésével szaporodó adatbázisokban keresi Barabási. Az információtechnológiai, matematikai, történeti megközelítés számos egyéb tudományterülettel kiegészítve kreatív megoldást adott Barabási és azok (sokak) kezébe, akik e téma kutatására vállalkoztak.  

Miközben Barabási arról írt, hogy hogyan vált az FBI tekintetének tárgyává egy bizonyos férfi, és hogyan figyelték meg a nap 24 órájában, amire válaszképp az illető (megfigyeltből megfigyelővé avanzsálva) közkinccsé tette minden egyes lépését (nemcsak az FBI, hanem az egész világ számára), a Foursquare percenként pittyegve jelezte telefonomon, hogy egyik ismerősöm épp hol tartózkodik. Mindezt úgy, hogy ő maga akarta, hogy tudjak minden lépéséről. Hát nem ironikus?

 

Nem szándékom a legizgalmasabb részeket néhány mondatba zsúfolni, de aki a véletlenszerűségben reménykedett, jobb, ha elolvassa a könyvet. Csupán néhány kiragadott példa: megfigyelték, hogy a gazdagok jóval, de jóval gazdagabbak, mint amit egy véletlenszerű eloszlás magyarázhatna? A madarak élelemkeresése vagy éppen csuklómozdulataink sem véletlenszerű mintát mutatnak. Mi a közös e-mailezési és telefonhasználati szokásaink, a pénz mozgása és mondjuk egészségi állapotunk között?

 

Nos, az, hogy mindennapjainkat meghatározott törvények irányítják: viselkedésünk, cselekedeteink hasonló struktúrát mutatnak. Ahogy Barabási fogalmaz: „Akármilyen emberi tevékenységet vizsgáltunk, ugyanezzel a villanásszerű mintázattal találkoztunk.” Hogy mik ezek a villanások? Akit egy kicsit is megmozgat, hogy mi is kommunikációnk alapmintázata, hogy hogyan viselkedünk és milyen stratégiákat használunk öntudatlanul is mindennapi életünkben, ne habozzon, mert a kötet az érthető, addiktív, letehetetlen könyvek közé tartozik.

 

Vö. Álmodó robotok vagyunk / Gömöri Márton és Simon Tamás interjúja a szerzővel 
Ötvös Zoltán: Az erdélyi magyar, aki behálózta a világot 

Fordította:  Kepes János,  Kiadó:  Nyitott Könyvműhely,  Kiadás éve:  2010,  Terjedelem:  336 oldal,  Ár:  3980 Ft,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott