Barabási kötetének szerkesztése amennyire briliáns, annyira hatásvadász is. Persze érezhető ám az elejétől, hogy ez a randomitás, amelyre a kötet szerkezete kifejezetten rájátszik, csupán látszólagos, de épp így reprezentálja jól azt, amiről szól.
A komplex hálózatok kutatójának, Barabási Albert-Lászlónak a Helikon Kiadónál jelent meg előző kötete, a Behálózva (Linked). Az Erdélyben született, a Harvardon és Bostonban is dolgozó Barabási új, Villanások (Bursts. The Hidden Pattern Behind everything We Do) című, digitális lenyomatainkat tapogató írását már a Nyitott Könyvműhely gondozta. Kemény kötés, kellemes borító, szép kivitel, húsz oldalnyi, irodalomjegyzékkel bővített jegyzet, valamint név- és tárgymutató társul a – magyar tudományos kötetekhez képest – köznyelven és izgalmasan megformált fő tartalomhoz. S ez nem kis teljesítmény, amikor a Gauss- vagy például a Poisson-eloszlás lényegét kell megfogalmazni. Ennyire könnyed és közérthető megformáltságot talán csak Mérő László könyveinél tapasztaltam.
A gondolatmenet kiindulópontja az, hogy bár az emberi viselkedés megfigyelhető, ma is ugyanolyan titokzatosnak tűnik, mint a XV. században. Sem a pszichológia, sem a szociológia, sem az etnográfia nem tudta feloldani ezt a távolságot: utóbbi megfigyelő-leíró tudomány, az objektivitásba vetett reménye miatt nem törekszik értelmezésre. A kritikai kultúratudomány tendenciákat, motívumokat értelmez ugyan, de a hétköznapi emberi cselekvések, viselkedések átfogó megközelítését még nem dolgozta ki, a pszichológia pedig főként a normától való eltérésre fókuszál, a kollektív viselkedés mintázata rejtve marad általa is. Mindezekhez képest Barabási könyve újra és újra azt kérdezi, lehetséges-e nemhogy megérteni, de előre megjósolni az emberi viselkedést egy kütyükkel lefedett világban: „Ma többet tudunk a Jupiterről, mint a saját szomszédunkról. Valóban, előre tudjuk jelezni egy elektron pályáját, ki-be tudunk kapcsolni géneket, képesek vagyunk robotot küldeni a Marsra, ám tanácstalanul tárjuk szét a kezünket, ha olyan jelenségeket kell előre jeleznünk vagy megmagyaráznunk, amelyekről pedig a legtöbbet illene tudnunk, nevezetesen embertársaink cselekedeteit.”
Jogos, ráadásul a témának hihetetlenül nagy jelentősége van. Aki feltette már magának a kérdést, hogy miből is lesz mém és miért pont abból, vagy akár azt, hogy működni fog-e egy ötlet, terv és megfog-e majd különféle társadalmi-gazdasági jellemzőkkel rendelkező embereket, az érti, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy más-más érdeklődésű és műveltségű emberek másképp tekintenek különféle témákra, tárgyakra, eseményekre, képekre, de hogyan és mi a közös bennünk? Alapvető kérdés ez rengeteg szakmában, nem csupán a társadalomtudományokban. Barabásinak igaza van, szinte semmit sem tudunk: meglévő információinkból levont következtetéseink egyelőre megbízhatatlanabb képet adnak, mint az időjárás-jelentések.
A kötet jól reprezentálja azt, hogy hogyan is működik a tudomány: egy kérdés kaput nyit ezernyi másik kérdésre. A fertőző betegségek megelőzéséhez például az a legjobb stratégia, ha tudjuk, merre mozognak az emberek. De merre is mozognak? Ez az alapkérdés az a szelence, amelyből e lebilincselő kötet kiugrik, kibontakozik – sokféle tudás és kutatás összefonódásával, természetesen adódó újabb kérdésekkel. Hogyan mozognak az emberek? Véletlenszerűen? Kiszámíthatatlanul vagy nagyon is kiszámíthatóan? Ezek azok a kérdések, amelyek a legkülönbözőbb témákat is összekötik. Kihat-e az egészségi állapotunk ismerőseink egészségi állapotára? Valójában meddig hír egy hír? Hogyan mozog a pénz? Megszámlálhatatlanul sok kérdés rejlik a fraktálban, és rengeteg, jövőbeli változás alapja lehet a téma: hozzájárulhat kezelhetőbb városok tervezéséhez, praktikusabb közlekedési struktúrákhoz, és szinte minden életterülethez, hiszen kommunikációnk alapstruktúrájáról van szó.
A Villanások azt járja körül, hogy a normatív emberi tevékenységek közül mi számít átlagosnak és hol kezdődik az egyedi. A választ a természettudományban és a technológia fejlődésével szaporodó adatbázisokban keresi Barabási. Az információtechnológiai, matematikai, történeti megközelítés számos egyéb tudományterülettel kiegészítve kreatív megoldást adott Barabási és azok (sokak) kezébe, akik e téma kutatására vállalkoztak.
Miközben Barabási arról írt, hogy hogyan vált az FBI tekintetének tárgyává egy bizonyos férfi, és hogyan figyelték meg a nap 24 órájában, amire válaszképp az illető (megfigyeltből megfigyelővé avanzsálva) közkinccsé tette minden egyes lépését (nemcsak az FBI, hanem az egész világ számára), a Foursquare percenként pittyegve jelezte telefonomon, hogy egyik ismerősöm épp hol tartózkodik. Mindezt úgy, hogy ő maga akarta, hogy tudjak minden lépéséről. Hát nem ironikus?
Nem szándékom a legizgalmasabb részeket néhány mondatba zsúfolni, de aki a véletlenszerűségben reménykedett, jobb, ha elolvassa a könyvet. Csupán néhány kiragadott példa: megfigyelték, hogy a gazdagok jóval, de jóval gazdagabbak, mint amit egy véletlenszerű eloszlás magyarázhatna? A madarak élelemkeresése vagy éppen csuklómozdulataink sem véletlenszerű mintát mutatnak. Mi a közös e-mailezési és telefonhasználati szokásaink, a pénz mozgása és mondjuk egészségi állapotunk között?
Nos, az, hogy mindennapjainkat meghatározott törvények irányítják: viselkedésünk, cselekedeteink hasonló struktúrát mutatnak. Ahogy Barabási fogalmaz: „Akármilyen emberi tevékenységet vizsgáltunk, ugyanezzel a villanásszerű mintázattal találkoztunk.” Hogy mik ezek a villanások? Akit egy kicsit is megmozgat, hogy mi is kommunikációnk alapmintázata, hogy hogyan viselkedünk és milyen stratégiákat használunk öntudatlanul is mindennapi életünkben, ne habozzon, mert a kötet az érthető, addiktív, letehetetlen könyvek közé tartozik.
Vö. Álmodó robotok vagyunk / Gömöri Márton és Simon Tamás interjúja a szerzővel
Ötvös Zoltán: Az erdélyi magyar, aki behálózta a világot