EL|AWAY – közösségi diskurzus építő projekt / Pécs, EKF 2010
2010.09.09.

Tényleg kell? Boldogulni csak másutt lehet? Patartics Zorán Ybl díjas pécsi építész és kezdeményezése választ remél a még mindig aktuális kérdésre: szükségszerű-e, hogy a tehetség útja a forrástól mind távolabb vezet? ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Bár a kérdésfeltevés módja nem sugallja és nem is előlegezi meg a kiábrándító választ, sőt címében is diskurzusra buzdít, kimondatlanul mégis ott bujkál mögötte az ezredéves lesújtó tapasztalat: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Kínálkozik mondjuk a kulturális főváros egyik nagyszabású rendezvénye, a Magyarok a Bauhausban kiállítás, ahol bárki szembesülhet vele, hogy a magyar, elsősorban Pécsről elszármazott művészek milyen szellemi töltetet jelentettek a nemzetközi jelentőségű mozgalom számára. Ami önmagában miért is lenne baj, sőt inkább örvendetes: ha úgy tetszik, büszkeségre lenne okunk, nem búslakodásra. 
 
A kiállítás részlete
A kiállítás részlete
Általában azonban mégis veszteségként éljük meg a tehetségek távozását, mert fizikai távollétük automatikusan szellemi erőterünk halványulását, sorvadását vonja maga után – az ott maradottak vajmi keveset profitálnak a nagy elődök, a távozó, másutt boldoguló helybeliek munkásságából. Ha általánosságban akarunk keseregni, kiterjeszthetjük a kérdést a térbeli elszigeteltség problémájától a szellemi elszigeteltség, a „mega-kommunikatív” korszak teljes kommunikációs csődje irányába. Patartics Zorán projektje ez ellen veszi fel a harcot – több fronton indítva támadást a közöny, a bezárkózás ellen. 
 
A program gerince egy honlap,  http://www.elprojekt.hu/, ahol a menni vagy maradni? kérdésre keresik a választ közösen az érdeklődők és a témában megszólaltatott ismert interjúalanyok, valamint egy kiállítás a pécsi Nádor Galériában, ahol a Pécsről származó, másutt eredményesen dolgozó építészek mutatkoznak be egy-egy tabló erejéig. A hajdani Nádor Szálló romgalériájában megrendezett tárlatra a szervezők mindazok munkáit várták, akik Pécsről „elszármazva” másutt érték el sikereiket: Budapesttől Miskolcon át az USA-ig. A 27 alkotó 66 munkája szembesíti a látogatókat azzal, mit is veszített a város, vagy ahogyan megnyitó beszédében a program védnöke, Takáts József irodalomtörténész fogalmazott: milyen lenne Pécs, ha a tehetségek ma a városban alkotnának? Takáts a Pécs2010 EKF program A határtalan város címet viselő pályázatának írója volt. Nem véletlen tehát, hogy a megnyitó beszéd némileg az EKF értelmiségi összefogással megálmodott kulturális küldetésének nekrológjaként hatott.
 
Megnyitó a Nádor Galériában
Megnyitó a Nádor Galériában
„Ahogyan sok más emberi tevékenységgel megesik, az EKF-programmal is az történt, hogy a megvalósítás során részben (majdnem egészében) elfelejtődtek azok a célok, amiért valaha valakik belekezdtek ebbe a nagyszabású vállalkozásba… Ez a kiállítás és a már hónapok óta működő honlap viszont még emlékszik az EKF-program olyan egykori, átfogó céljaira, mint a közösségépítés; …a társadalmi beleszólás kultúrájának kimunkálása – szinte egyfajta demokráciaiskola kialakítása súlyosan demokráciadeficites társadalmunkban.” 
 
Az ötlet kimunkálója, Patartics Zorán hangsúlyozza: bár az építészet felől indulnak, a kérdés nem az építész szakma dilemmája, hanem általános érvényű. Így jött létre az a kulturális együttműködés, amelynek keretében a Jelenkor, a Pannon Filharmonikusok, az Árnyékszínház, az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete és az EL|AWAY projektet befogadó Dél-Dunántúli Építész Kamara ugyanazon témához kapcsolódva szervez programokat. (Az EL|AWAY egyébként az Építészet és Kontextus című, a kulturális fővároshoz kapcsolódó építészeti program-sorozat egyik eleme).
 
Maga a megnyitó is a multikulturális élveztek jegyében zajlott; a pécsi születésű Jandó Jenő adott mini-koncertet, mely azonnal demonstrálta a minőség mint kulturális vitamin élénkítő hatását: egy ifjú helyi tehetség – nagymamája és a közönség poroszos nevelést preferáló hányadának konstans rosszallása ellenére – élénk és átélt gesztikulálással kísérte  a produkciót. 
 
Rövid előzetes a közelmúlt és -jövő programjaiból: a Jelenkor az EL-litera-túra című pódiumbeszélgetésen a Pécsről „elszármazott" Parti Nagy Lajost, a városhoz több szállal kötődő Konrád Györgyöt, Németh Gábort és a beszélgetést vezető Babarczy Esztert ültette egy asztalhoz. A beszélgetésnek a Jelenkor szeptemberi számában megjelenő, az EL-projekt felvetéseire reflektáló esszék, írások adnak indítást. Az ELjátszva című programban egy alkalmi jazz trió lépett fel: két elszármazó - Szabó Dániel és Juhász Gábor -, valamint egy „ideszármazó", Bujtor Balázs. Szeptember 13-án egy Los Angelesben élő építész hölgy lesz a pódium vendége, szeptember 16-án pedig az MTA RKK szervez minikonferenciát A centrum és a periféria közötti értelmiségi mozgásról címmel, itt közérthető előadásokat tart a folyamatokról Izsák Éva (ELTE), Mészáros Rezső (Szegedi Tudományegyetem), Bozóky András (CEU) és Pálné Kovács Ilona (MTA RKK DTI). 
 
Fotó: Körtvélyesi László. (A képek forrása: EL projekt)
Fotó: Körtvélyesi László (A képek forrása: EL projekt)
A programokat minden esetben kötetlen beszélgetés zárja, ahogy történt ez a megnyitó másnapján, az elsősorban építész közönség előtt lezajlott, tematikus pódiumbeszélgetések esetében is. A meghívottak – távozottak, helyben maradottak, és tudatosan a centrumtól távol élő alkotók – ugyanarra a kérdésre keresték a választ. Mi motiválja a választást: menni vagy maradni? A nyilvánvaló evidenciákon túl (megélhetés, olthatatlan szerelem, állandósult ideiglenes tartózkodás) két véglet látszott kirajzolódni: az önként vállalt remeteség küldetéstudata, amelyet a helyi közösségért végzett munka, az onnan érkező hála és elismerés igazol vissza, és a „nagy” feladatok érdekében vállalt „elvándorlás”, amely szakmai elismeréssel, közszerepléssel csábít. Kérdés azonban: meddig lehet „előre” menekülni? Ahogy az egyik szimpatikus önkéntes remete (U. Nagy Gábor, az Őrségben élő és dolgozó építész) intett: Gyűrűfűről Pécsre, Pécsről Pestre, Pestről Amerikába, és onnan, hova tovább? 
 
A vallomásokat végighallgatva úgy tűnt, talán nem is a menni vagy maradni a valódi kérdés. A projekt céljául megjelölt végeredmény (kommunikáció, diskurzus) szempontjából aggasztóbbnak tűnik, hogy akár mennek, akár maradnak a kultúra építésének résztvevői, akár helyi, akár nemzetközi mércével mérhető értéket igyekeznek létrehozni, nem céljuk és nem érdekük a kommunikáció, az eredmények publikálása, önmaguk megmutatása. A média devalválta a reklámízű szereplés műfaját, és ez elzárja egymástól a szakma aktív résztvevőit, nem is beszélve a laikus közönségről. 
 
A diskurzus, a közösség-építés az építész-társadalomban fájón hiányzik – erről árulkodott a sok, a beszélgetések során elhangzott „most erről nem beszélnék” típusú válasz. Az EL|AWAY projekt ilyen értelemben kiemelkedően fontos, és hosszú távon feltétlenül haszonnal kecsegtet. A további rendezvények, és a nyomukban megélénkülő diskurzus remélhetőleg fenntartja a létrehozók elszántságát, mert tomboljon akármekkora demokrácia: a közösség építése mégiscsak az elszánt egyéneken múlik. 

A Nádor Galéria kiállítása 2010. szeptember 19-ig látogatható. 
 
 
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.
Szerző: Zöldi Anna