Puccini: Gianni Schicchi
2008.03.27.

A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Szinte tékozlóan bőséges és hosszas, ám fikarcnyit se hosszadalmas előjáték indítja a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégszereplését; a jó híre által jócskán megelőzött Puccini-előadás magasan indít, s a beszédes némajáték rögvest megelőlegezi az est két téveszthetetlen ismertetőjegyét: a minuciózus aprólékossággal lelkesített csapatjátékot és a megvesztegetően üde humort. A teli bukszájú Buoso Donati egykedvűen fújja furulyáját, miközben szivaccsal megmosdatják tetemét, gyertyákat gyújtanak körötte, s végül előírásos ravatali pózba merevítik a drága, tréfás kedvű halottat. S már jönnek is a rokonok, a Silviu Purcărete rendezésében megkettőzött, sőt megtriplázott gyászsereg, hogy aztán a dupla unokatestvérek és négyszeres sógornők garmadája hozzáláthasson a tornak. Szilajul megülik a tort a halottas ágyhoz tolt asztalsor mentén, tömik magukba az obligát csőtésztát, s brillíroznak a sajtreszelővel. A napsütötte délszaki komédiázás elszabadult lazzijai betöltik a színpadot, s még a széksorok között kialakított járásba is bőséggel jut belőlük.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Míglen végre befut (ez esetben szó szerint) a karmester Incze G. Katalin, s fölcsendül Puccini felismerhetőségig áthangszerelt muzsikája. A társulat döntően prózai erőkből áll, s így az énekesi produkció olykor bizony csak körvonalazza a partitúrában foglaltakat, ám e tényt most még a legélvetegebb operarouék is derűs nyugalommal nyugtázzák. Az ellentételezés ugyanis fejedelmi, hiszen a Helmut Stürmer díszletei, akkurátusan összecsomagolt bútorhalmai és páhollyá emelt kanapéja körül levezényelt örökségvadászat elementárisan szellemes. A lázas sertepertében nemcsak a família ötletesen egyénített tagjai (pl. az egykori kisvárosi podestából inkontinens trotlivá aggott Bogdán Zsolt) jeleskednek, de a halott bácsi is: Bíró József mint Buoso Donati hol az ismerős bohózati tetempakolás mesterien passzív elszenvedője, hol meg maga is beleelegyedik a játékba. Így teljes családjával egyetemben az élő holttest is nekitérdel Lauretta slágerszép kérlelő áriájának, amelyet a vánkosra ereszkedő Kató Emőke sérülékeny hangon, s egyszersmind hatáskeltően ad elő. (Hasonlóképp ügyesen, mesteri háttérjátékkal, de ugyancsak esendően csendül fel az opera másik komoly vokális követelményeket támasztó áriája, a tenor Rinuccio magándala Pataki Adorján előadásában.)

Sándor Árpád
Sándor Árpád

Sándor Árpád remekel a címszerepben, a játékkészség az ő esetében operai volumenű hanggal párosul. A Dante által a pokol alsóbb bugyrainak egyikébe elhelyezett végrendelet-hamisító figyelmesen eltávolítja a színről lányát (akit Puccini és Purcărete egyaránt bájosan poétikus pillanatokkal ajándékozott meg), s átveszi az örökséghajhász banda irányítását. Kéjesen tűri az ajnározást, a nőrokonok vetkőztető figyelmességét, s győzi a hullarészeg orvosdoktorok, a miópiás jegyző, s a világtalan hiteles tanúk megtévesztését.

A diadalmas halott: Bíró József
A diadalmas halott: Bíró József

A végrendelkezési szcéna gondosan megkomponált, festőien elrendezett csúcspontjain, azaz a rokonok kiforgatásának pillanataiban a tömeges tagsággal rendelkező família lehervadását a halott burleszkesen túlgesztikulált, diadalmas örömnyilvánítása kíséri. A cselekményt mindvégig irányító és ellenpontozó szőkeparókás vamp, aki egyszer spagettivel táplálta a tetemet, máskor meg teátrális allűrdohányzással kísérte az opera lírai zártszámát, leálcázza magát, s hirtelen már két Buoso Donati áll a színpadon: Molnár Levente kosztümös animája elégedetten szemléli a fejleményeket, s a közönség meglepődését. Gianni Schicchi pedig, ahogy az meg van írva, prózára vált és fegyelmezetten alámászik a pokolba.

Neki pokol, nekünk mennyország.

Kapcsolódó cikkünk:
Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008 (A támogatás részleteit ld. ott)

Rendező:  Silviu Purcărete,  Karmester és zenei vezető:  Incze G. Katalin,  Hangszerelte:  Stollár Xénia,  Díszlettervező:  Helmut Stürmer,  Jelmeztervező:  Lia Mantoc,  Dramaturg:  Vajna Noémi,  Szereplők:  Sándor Árpád,  Kató Emőke,  Bíró József,  Vindis Andrea,  Skovrán Tünde,  Pataki Adorján,  Bogdán Zsolt,  Salat Lehel,  Sinkó Ferenc, Péter Hilda,  Albert Csilla,  György Jakab Enikő,  Laczkó Vass Róbert,  M. Fodor Edina,  Pethő Anikó,  Mányoki Bence,  Szűcs Ervin,  Balla Szabolcs,  Panek Kati,  M. Kántor Melinda,  Csutak Réka,  Galló Ernő,  Dimény Áron,  Bács Miklós,  Buzási András,  Fogarasi Alpár,  Molnár Levente
Megítélt támogatás: 1 800 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás megvalósítására