Bruno Schulz: Értekezés a próbabábukról avagy a Genezis második könyve / Kompánia Társulat, Zsámbéki Színházi Bázis 2010
2010.08.26.

„Kevesebb tartalmat, több formát!” – írja a Próbabábuk című elbeszélésében Bruno Schulz. A Kompánia Társulat Zsámbékon bemutatott új produkciója mintha ezt a gondolatot követné, bár az alkotói szándék valószínűleg nem egészen ez lehetett. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból

A színházi formanyelv lehetőségeivel kísérletező Kompánia Társulat immár hetedik előadását hozta létre a Back to Babylon nemzetközi projekt keretében, a jelen esetben a lengyel Egy Vers Színházzal lezajlott közös műhelymunka keretében. Az Érkezés a próbabábukról avagy a Genezis második könyve című előadás alapja Bruno Schulz azonos című novellája, de ez nem azt jelenti, hogy az alkotók a novella dramatizált változatát állították színpadra. A rendező, Krzysztof Žyliñski és a csapat vezetője, a társrendezőként jegyzett Lukács László Schulz szövegeit, ars poeticáját inkább asszociációs bázisként, alkotói módszerük alapjául használták.

 

A novellák női testek iránt rajongó apafigurája és egy-egy szereplő, a szigorú Adela vagy a csivitelő varrólányok karakterei felfedezhetőek az előadásban, mégis Schulz (illetve az apa) sajátos mitológiája, a dolgok átlényegüléséről, az anyagi világ állandó változásáról vallott nézetei, a világ jelenségeinek analizálására, értelmezésére irányuló kétségbeesett szándéka nem az előadás tárgyaként jelenik meg. Mindez inkább arról szól, hogy a műhelymunka során a szereplők a schulzi világszemlélet és látásmód, ha úgy tetszik, filozófia vizsgálatával illetve annak alapos elsajátításával igyekeztek magukat és interperszonális viszonyaikat új szemszögből definiálni. Az előadás mitologikus világot teremt, de ennek elemei már nem feltétlenül a schulzi mitológiából, hanem a szereplők egyéni történeteiből jönnek létre, az előadást ezáltal sűrű, homályos keretbe burkolva. Az előadás szürreális víziókból és álomszerű képekből épül fel, látványos, emlékezetes pillanatokkal és igen erős vizuális hatásokkal. Az erőteljes és titokzatos, olykor pedig sötét és barátságtalan hangulatot fokozza Heppes Miklós, Lukács László, Christopher Carlile zajokból, népies és jazzes dallamokból illetve dallamtöredékekből építkező zenei anyaga, melynek koherenciáját a nagybőgő és a fúvós hangszerek mellett a víz hullámzásának, homok csikorgásának, tárgyak súrlódásának és a szereplők néma mozdulatainak zörejei és ritmusai erősítik.

 


Az előadás homokkal beszórt játéktere, ez a titokzatos garázs vagy fészer amolyan képzelet- vagy álombéli táj. Itt minden a feje tetején áll és minden megtörténhet, talán erre utal a plafonra helyezett, fejjel lefelé lógó városmakett. A zegzugokból váratlanul szereplők bukkannak elő, mások eltűnnek egy repedésben vagy mélyedésben, az egyik fehér falon létra mutat a magasba, a másik falon emeletnyi magasságban palló vezet körbe, itt-ott ablakok és ajtók, oldalt egy rozsdás lavór, jobbra hinta lóg le a magasból, középen pedig egy nagy kád látható. Az előadás jelenetei alkalmanként artikulálatlan hangokkal kísért, szöveg nélküli szólók és duettek, de a szín állandó változásban van, mindig történik valami, legyen az bármily kicsiny mozdulat: egy lámpa fényének imbolygása vagy a hinta íves himbálódzása. Jobbra elöl az apafigurára emlékeztető alak kissé aberráltan női lábak makettjeit rakosgatja erre-arra, aztán valahonnan egy próbababa-lábat is előkerít. Az otthonkára emlékeztető ruhát viselő lányok figuráit talán a novella Poldája és Paulinája ihlette – ők izegnek-mozognak, kavarognak a térben, piros harisnyával szaladgálnak, papírhajót húznak orrukra, meztelenre vetkőznek, tollpihét szórnak, cuppogva lekvárt nyalnak és ujjat szopnak. A vénlányos-nevelőnős figura (ő lehet a rettegett és barátságtalan Adela) révedezve ücsörög a hintán, görögdinnyével lába között magát simogatja, később nagydolgát végzi egy vödörbe, és van valamiféle hatalma a többiek felett, mert sokszor úgy tűnik, hogy ő irányítja az eseményeket. Az emeleten követ cipelve Sziszüphoszként jár körbe a fiatal fiú, aki később cirkuszi akrobatának öltözve kelleti magát, majd ő is a kádba kerül, a vénlány kezei közé. A háttérből fekete rémalakok bújnak elő, az egyik leány fekete, a vénlány pedig fehér tüllszoknyás balerinává vedlik át, majd mindannyian madárszerű lényekké lesznek.

 

Nincs konkrét cselekmény vagy történet, csak történetfoszlányok és apró motívumok, melyekből sejthetőek a szereplők közötti viszonyok, összefüggések, háttértörténetek. A gyermeki motívumok erős erotikus és szexuális tartalommal telítődnek, mintha a tudattalanban rejtőző titkok kerülnének felszínre. A tárgyak - a dinnye, a virágcsokor, a bohócorr, a nejlonzacskó és a citera - mind szimbolikus tárgyak, melyek sokféle jelentést sűrítenek magukba. Néző legyen a talpán, aki a részleteket és foszlányokat egészben képes látni, értelmezni, és mindebből – ahogyan a színlapon utalnak rá – a maga történeteire ráismerni. A képek és a szimbólumok néhol feleslegesen túlbonyolítottak, máshol unalmasan közhelyesek, az erős képi világ semmitmondóan üressé válik, így a forma mögött elvész a lényeg. Pedig a szereplők tudják a dolgukat, összehangoltan és pontosan játszanak: szembeötlő a rengeteg befektetett energia, és az alapos munka során a részletek kidolgozására is maradt idő.

Fotó: Ilovszky Béla (A képek forrása: Zsámbéki Színházi Bázis)
Fotó: Ilovszky Béla (A képek forrása: Zsámbéki Színházi Bázis)

A társulat életében valószínűleg ez egy nagyon fontos előadás. A közös munka nem csupán az új színházi formanyelv kidolgozásának kísérleteiről szól, mert mostantól talán többet értenek magukból, egymásból, szembenéztek jobb-rosszabb emlékeikkel. De mintha elfeledkeztek volna arról, hogy vannak nézők is. A nézőtéren pedig nem kevesen vannak olyanok, akik zavartan pislognak körbe-körbe, és azon gondolkodnak, hogy e különleges novellákat mégis inkább olvasni érdemes.

Cím:  Érkezés a próbabábukról avagy a Genezis második könyve,  Szerző:  Bruno Schulz,  Rendező:  Krzysztof Žyliñski,  Képzőművész:  Börcsök Anna,  Lukács Máté,  Zsabokorszky Lili,  Zene:  Lukács László,  Heppes Miklós,  Christopher Carlile,  Szereplők:  Mózes Zoltán,  Mayer Zita,  Hantos Násfa,  Szalay Henrietta,  Kemény Rozi,  Lukács Mihály,  Alföldi Anna,  Lukács László,  Vendégművészek:  Pawel Warunek,  Marián Andrisek
Megítélt támogatás: 15 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Zsámbék Színházi és Művészeti Bázis Fesztivál 2010. évi programjainak megvalósítására (2010)