És nemcsak a 2007 őszén bemutatott, az ibrányi sötét éjszakában játszódó Pintér-darab kritikai visszhangjáról jelenthető ki mindez. A tizenkét éve a Szkénében, a Műegyetem emeletén működő, mára nemzetközi hírnevet szerzett társulat lassan minden bemutatója után borítékolhatóan kétféle reakció érkezik a szaksajtó részéről. Ott van a(z alig) leplezetlenül rajongó, aki az író-rendező-főszereplő-társulatvezető Pintér Bélában all round színházi zsenit lát, s szorosan a nyomában ott vannak azok, akik végre valamiféle megújulást várnak el az évtizede hasonló stílusban dolgozó Pintértől és csapatától. Meg persze ott van a közönség: a nézőket ugyanis a fenti megosztottság nem különösebben érdekli, hiszen sokadszor is szívesen mennek zenés-táncos üzemlátogatásra a Pintér-művekbe. Lehet, hogy nekik van igazuk?

Jelenetkép

A jelen cikknek semmiképpen sem lehet célja az igazságtétel, csupán előzetes magyarázattal kíván szolgálni a kritikák értékelései közötti feltűnően széles szakadékra. A mese majdhogynem követhetetlenné történő túlbonyolítása például nyilvánvalóan alkotói szándék, még ha olykor valóban nem is világos, hogy miért van szükség egy újabb, tökéletesen valószínűtlen fordulat közbeiktatására. Így aztán nem csoda, hogy a cselekményt lejegyezni próbáló kritikus a pontosságra törekvés közben kudarcot vall.

Akkor már tényleg célravezetőbb felsorolni az egymás mellé nem való elemek kavalkádját, mint Csáki Judit teszi a „kétségbeesetten bonyolult mese” apropóján. „Vidéki házeladás, örökösödési perpatvar, osztrák rendőraffér motoros üldözéssel, a pálinka-hungarikum problémái gyakori ízlelgetéssel, ugyancsak osztrák panziós, idegen bolygó ideszakadt, félénk űrlényei – egyikük civilben cipőfelsőrészt készít, legalábbis ezt mondja -, napi (vagy múlt heti) politikai utalások, autós kiruccanás Írországba (de nem jutnak el oda), FBI-tiszt álruhában, aztán két falusi ’közlegény’ ugyancsak álcázva, távirányítóval működtetett nyelvhasználat, tiszta szesszel működtetett autó, és mindenek közben, előtt és alatt szövevényes szerelmi bonyodalmak, melyek végén, avagy eredményeképpen eggyel kevesebben maradunk itt a Földön, mert a két űrlény magával viszi az ibrányi kisembert. ”

Szamosi Zsófia

A pintéri világ kulcsai lassan a kezünkben vannak: az egyik a meglepetés illetve a nevetés ereje, a másik pedig a kis magyar valóságra történő, a direkttől az egészen áttételesig történő, de folyton jelen lévő reflektálás. A harmadik meg a majdnem állandóan szóló zene, ami Székely Szabolcs szerint itt is hozzájárul az előadás sikeréhez: „Mindebben persze jelentős szerepe van Darvas Benedek helyenként ezúttal is operaparódia-elemekkel tűzdelt zenéjének is. S bár az elmúlt évek egyik legsikerültebb színházi kísérletével, a Parasztoperával nem vetekedik az előadás, az áriafoszlányok most is dinamikusan turbózzák fel az abszurdba hajló párbeszédeket.”

Szalontay Tünde. Fotó: Perjéssy Gábor (A képek forrása: PORT.hu)

És hogy mi dolga például az operaparódiának az alkoholbarát, munkanélküli népművelő esetének mulatságos pertraktálásakor? Erre Szántai János ad meggyőző választ: „Az Árva csillag műfaját a rendező ’folklorisztikus science fiction’-ként határozta meg, a szókapcsolat jellege az előadás hangulatán túl a pintéri alkotói módszerről is elárul egyet s mást, amelynek egyik alapvető eljárása az egymástól távol eső vagy ellentmondó dolgok kontrasztos egymás mellé szerkesztése.”