Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TÜKRÖZŐDÉSEK

Jean Genet: Cselédek / Aradi Kamaraszínház. Zsámbéki Színházi Bázis 2010
2010. aug. 22.
Három férfi játszik három nőt a jeles román rendező, Radu Dinulescu Genet-fantáziájában. Teátrális fizikai színház virtuóz clownokra és megkopott patinájú színdarabra. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Könnyedén alakot váltanak. Elmélyült komolysággal bohóckodnak. Derekasan birkóznak, elszántan kitárulkoznak. Úgy emelgetnek mázsás súlyokat, mintha csak tollpihékkel zsonglőrködnének. A román rendező kezén a színjáték nem kisrealista pepecselés, hanem nyers, vad, hatásokra törő és látványos attrakció, amely egy pillanatra sem leplezi a színházi masinéria működését. Sőt a játék részévé teszi a színházcsinálás folyamatát és értelmezését. 
 
Váta Loránd, András Lóránt és Harsányi Attila
Váta Loránd, András Lóránt és Harsányi Attila
Miközben András Lóránt, Váta Loránd és Harsányi Attila gazdagon mintázott, vérbő és érzéki figuráit nézem, nem tudok szabadulni a gondolattól: vajon miért is elementárisabb ez a fajta színészi jelenlét a mi hazai színjátszásunk átlagánál? Talán mert merészebb? Csúfondárosabb? Jobban belefeledkezik az ábrázolt életanyagba? Radikálisabb eszközrendszert használ? Valószínűleg ez mind együtt, s akkor még mindig nem jutottam sokkal közelebb e színjátszás lényegéhez. 
 
A színpadkép roppant egyszerű és funkcionális, egy hatalmas, leomló fehér lepel jelöli ki a játék terét; a nagyrészt álló lámpák-reflektorok többsége ugyancsak a játéktérben kapott helyet, a lámpatestek állványzatait színes művirágcsokrokkal tűzdelték tele (a díszletet, s a jelmezeket is a rendező, Radu Dinulescu tervezte). Jobboldalt bordóvörös színházi függöny keretezi a játékot, amely amikor elkezdődik az előadás, csakhamar pompás nagyestélyivé lényegül át, az egyik szereplő, Claire csavarja izmos teste köré; a vörös bársonyhoz csillogó, hidegen csörömpölő fémláncot párosítva, mintha csak szado-mazo szexjáték vagy dominajáték kezdődne. A színtér előterében kis állványzaton plazmatévé: egy könnyen kezelhető kézikamerával-fényképezővel élőképeket közvetítenek buja dulakodásaikról a játékosok. A kamera szuper-közeliben kinagyítva mutatja az arcokat; néha el-elkalandozik nézői figyelmünk, mert a mozgóképeken nemcsak szimultán eseménysorok peregnek, hanem vibráló képkockák a múltból vagy az elképzelt jövőből, s a csapongó képzelet víziói. 
 
Harsányi Attila és Váta Loránd
Harsányi Attila és Váta Loránd
A tárgyak, a kellékek multifunkcionális módon működnek Radu Dinulescu színpadán, jelzésszerűségükben is tökéletes színházi illúziót keltve. De gazdag jelentéstartományban „játszanak” a jelmezek is: egy-egy hófehér kötényke, a férfiak lábára feszülő fényes combfixek vagy Solange (Váta Loránd) vörösbarna csillogó gumikesztyűi, amelyek egyaránt használatosak háztartási védőfelszerelésként és a gyilkolás univerzális eszközeiként. 
 
Genet drámájának régóta sokféleképpen értelmezett, önmagába is tükröződő tükörrendszere, amely anno, a múlt század közepén még forradalmi ábrázolási mód lehetett valóság és képzelet egymásba játszatására, mára, úgy vélem, nagyrészt kiüresedett formai játékká degradálódott. Nemigen hoz már lázba a cselédlányok imitált szerepjátéka, ahogy eljátsszák, hogy úrnőjüket szolgálják, miközben sorozatos alakváltoztatások közepette figurát váltanak, a másik bőrébe bújnak, mígnem látszat és valóság végül összeér egy igazi gyilkosságban. Ami megtörténik, vagy mégse. 
 
Radu Dinulescu koncepciózus szereposztása, miszerint a három nőalakot három ruganyos testű férfiszínészre osztotta, valószínűleg a tükröződések sorát kívánta még eggyel növelni. A férfiak alakformálása a női létet ironizálja; s a férfiként eljátszott nők ábrázolása az intim fehérneműkkel, a combokra simított harisnyákkal, az erős sminkkel s a homoerotikus vonzások és taszítások játékba emelésével képes végig a groteszkben tartani az előadást. (A nemváltások értelmezési tartománya ennél természetesen tágabb lehet.) S ugyancsak a szerepjátszó tükröződések funkcionálisnak szánt eleme lehet(ne) a videós élőkép és mozgókép-installáció játékba illesztése (készítője Armand Richelet), amely, persze, mint sokszor alkalmazott és jócskán elhasznált technikai eszköz, nem sokat tesz hozzá a drámaértelmezéshez. Amikor az egyik szereplő odaáll a tévéképernyő elé, s a mozgóképen látjuk, amint megsokszorozódik a tükörkép tükörképe, meditálhatunk egy keveset e masinéria működésén. Ám a sötét plazmaképernyő akkor működik a legfunkcionálisabban, amikor valamelyik alak sziluettje árnyként tükröződik a felületén. Bármelyik figura akárcsak egy percnyi jelenléte is jelentésgazdagabb e közhelyes technikai eszköz működésénél.
 
Váta Loránd. A képek forrása: Zsámbéki Színházi Bázis
Váta Loránd (A képek forrása: Zsámbéki Színházi Bázis)
A színészek a színjátszás magasiskoláját mutatják be az előadásban, kiváltképp a Madame-ot játszó András Lóránt s a Solange-ot adó Váta Loránd. András Lóránt Madame-ja csupa elomló érzékiség, barokkos tobzódás, maníros vonaglás; a nagyvilági dáma finom ecsetvonásokkal mintázott képe, egyúttal a mimikának, az aprólékosan cizellált és koreografált gesztusnyelvnek virtuóz testbeszéde. Maga a túlcsorduló édesség, lágyság és érzékiség kevercse; testi-lelki tünemény. Váta Loránd Solange-a rusztikusan mintázott bohóc, csúfondáros és cinikus, hízelgő és agresszív, szűkölő és magabiztos.  Nemcsak megalázott, lázadó szolgaként, hanem gyilkos indulatoktól fűtött emberként is félelmetes. Harsányi Attila vitális és magának való, rámenős és benső ambivalenciát is sugalló Claire-t formál. A három pompás színészi alakítás könnyedén viszi vállán az előadást, feledtetve a videojáték üresjáratait, s a színmű másodlagos frissességű tartalmait. Mert miközben lenyűgöz szerepformálásuk metaforikus sokértelműsége és eleganciája, majdnem végig lebilincselően izgalmas és mulatságos marad a játék: radikális színházat látunk. 
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek