Feydeau – Desvallières: A tartalék tartalékos / Weöres Sándor Színház, Savaria Történelmi Karnevál 2010
2010.08.22.

Hol van már az az idő, amikor Szombathely színházszerető közönsége leginkább a nyári karneválszínház előadásaiban bízhatott! Amikor még a vasi megyeszékhelynek nem volt kőszínháza; amikor nyaranta még nem babra ment a játék. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.

Zayzon Zsolt
Zayzon Zsolt

A Savaria Történelmi Karnevál nemcsak azért tölt(ött) be jelentős szerepet Szombathely városának színházi életében, mert évről évre újabb bemutatóval örvendezteti meg a nézőket, hanem azért is, mert Jordán Tamás, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Weöres Sándor Színház létrehozásában és működtetésében, részben karneválszínházi rendezései, vendégszereplései révén vált a város kulturális platformjainak állandó résztvevőjévé. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a 2000-ben (újra)alapított Savaria Történelmi Karnevál és az első előadását 2009-ben prezentáló Weöres Sándor Színház a kezdeti években ugyanazzal a stratégiával közelített a színházcsináláshoz és a közönséghez. A Savaria városának ókori, középkori, újkori történetét megelevenítő produkciók (többek között: Játék az isteni Claudiusról, Szombathelyi pajzánságok), de még az ókori latin szerzőket színpadra állító előadások (például Plautus A hetvenkedő katonája vagy A bögréje) is egyenesen a nézőkhöz és a nézőkről igyekeztek szólni: saját pátriájukról, annak múltjáról, jelenéről, jövőjéről – éppúgy, mint a Weöres Sándor Színház nyitó előadása, a 9700, vagy a tavalyi évad első bemutatója, a Béres Attila rendezte Anconai szerelmesek. És ez a szándék tette nemcsak rokonszenvessé, de életképessé azokat a produkciókat, amelyek esztétikai értelemben kevésbé bizonyultak méltánylandónak, innovatívnak: a szórakoztatás nyilvánvaló igényén átsejlő kommunikációs szándék.

Orosz
Orosz Róbert, Csonka Szilvia és Hollósi Frigyes

Az idei karneválszínházi előadás, a Georges Feydeau – Maurice Desvallières szerzőpáros Champignol malgré lui című vaudeville-e, melyet a Savaria Történelmi Karnevál és a Weöres Sándor Színház egyszerre jegyez, legfeljebb látszólag folytatja a fenti tendenciát. A kontinuitást garantálja például a rendező Jordán és a fordító-átdolgozó, Szombathelyre újra meg újra visszatérő Hamvai Kornél személye, meg az a gesztus, hogy az átdolgozás a cselekmény jelentős részének színhelyét éppen a vasi megyeszékhelyre teszi, ám – amint éppen Jordán Tamás jelzi egy interjúban – „ennek nincsen konzekvenciája”, vagyis a tér és az idő az előadásban tökéletesen irreleváns: a történet játszódhatna Párizstól Pekingig csaknem bárhol. Innentől kezdve pedig tét sincsen, ami van helyette: jól megcsinált darab, ügyesen kompilált jelenetek, színvonalas komikus alakítások.

Nagy Cili
Nagy Cili

Feydeau és Desvallières darabja Hamvai átdolgozásában A tartalék tartalékos címet kapta, utalva a duplafenekű bohózati cselekményre: a tartalékos katonának behívott festőművész férj szerepét játszani kénytelen szeretőnek kell lerónia a tartalékos katonai szolgálatot bizonyos félreértések okán, miközben a kiképzőtiszt leányával való eljegyzésben fogant saját identitását is magára kell öltse, hogy e gazdag partiról is lemaradjon bizonyos további félreértések okán, miközben mindenki más boldogsága mederbe terelődik. Ily módon a tartalék tartalékost, név szerint Szénpatakyt játszó Zayzon Zsolt az egyetlen, akinek valamiféle összetett – tragikus árnyalatokat is megvillantó – szerepet van módja eljátszani, és Zayzon, aki önmarcangoló karakterjegyekkel ruházza fel a Feydeau-nál különben gátlástalan szoknya- és hozományvadász bonvivánt, nem is marad adós a minőségi teljesítménnyel. Zömmel ő diktálja az előadás tempóját, melyet megsegít Hamvai mulattató, a ki-kifulladó feydeau-i helyzetkomikumot rendre szövegszintű (elsősorban félreértés- és félreejtés-) poénokkal átszövő magyarítása.

Zayzon
Zayzon Zsolt és Schlanger András. Fotó: Mészáros Zsolt (A képek forrása: Weöres Sándor Színház - wssz.hu)

Jordán Tamás nagy rutinnal, szakszerűen, értelmesen vezényli le az összetett cselekményt, rendezői munkája elsősorban a színészek helyzetbe hozásában és a szerepek eltalált kiosztásában érhető tetten. Lugosi György egyetlen testtartásból és ingoványos járásból talál telibe egy teljes karaktert; Schlanger András a saját hatalmába és a mind több elfogyasztott konyakba egyszerre belerészegülő katonatiszt figuráját nagy-nagy apai szívvel toldja meg; Hollósi Frigyes aprókockás ancugjában kiköpött életvidám osztrák nagybácsi, aki a v-t olykor f-nek (’fau’-nak) ejti, ráadásképpen az augusztus 20-i előadáson a váratlan színpadi helyzetek megoldásából is iskolát ad. Szabó Tibor vértolulásos kiképzőhonvéd, Orosz Róbert ellenállhatatlan humorral szöszmötölő kispolgár, Bajomi Nagy György makulátlan öltönyben imitál gyakorlatozó gyilkos bálnát. Kihozzák, ami a helyzetből kihozható – még ha mindannak, amit tesznek, nincsen is semmiféle valóságos konzekvenciája.

Cím:  A tartalék tartalékos,  Szerző:  Georges Feydeau,  Maurice Desvallières,  Fordította és átdolgozta:  Hamvai Kornél,  Rendező:  Jordán Tamás,  Szereplők:  Kálmánchelyi Zoltán,  Nagy Cili,  Zayzon Zsolt,  Hollósi Frigyes,  Csonka Szilvia,  Orosz Róbert,  Schlanger András,  Bálint Éva,  Balogh János,  Lugosi György,  Szabó Tibor,  Szabó Róbert Endre,  Horváth Ákos,  Budai Dávid,  Bajomi Nagy György,  Endrődy Krisztián,  Vass Szilárd,  Takács Dániel,  Poppre Ádám,  Borbiró András
Megítélt támogatás: 15 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A fesztivál megrendezésére (2010)