I. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
2010.08.22.

Méretes remekművek után a fesztivál augusztus 14-i esti hangversenyén meglehetősen színes válogatást hallottunk a romantika és a posztromantika kamarazenéjéből, a műsor végén egyetlen, de annál kiadósabb többtételes kompozícóval, Dvořák op. 81-es A-dúr zongoraötösével. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Kocsis Zoltán
Kocsis Zoltán

Először Debussy korai remeklésének, az Egy faun délutánjának Ohad Ben-Aritól származó, sikerült ensemble-átirata hangzott fel Drahos Béla fuvolaszólójával, klarinéttal, kürttel és hárfával kiegészített vonósnégyes kíséretével, Kocsis Zoltán vezénylete alatt. A fesztivál rokonszenvesen közvetlen és laza, rögtönzésektől sem idegenkedő légkörére jellemző, hogy Kocsis a koncert délutánján ugrott be a produkcióba, miután a próbán ezt hasznosnak ítélték. Nos, mi, a közönség is hasznosnak ítéltük – igaz, azt nem tudhattuk, milyen lett volna az előadás Kocsis nélkül, vele mindenesetre kitűnő volt. Persze Drahos játékának makulátlan szépsége, érzékisége és érzékenysége nyilván nem ennek volt köszönhető, de az, hogy a kamaraegyüttes hangzása – a kitűnő hangszeres teljesítményeken túl – tűnékeny és lebegő, ám plasztikus és szinte tapintható képpé olvadt össze, bizonyára jelentős mértékben Kocsis érdeme. 

Második számként ugyancsak Drahos Béla adta elő – José Gallardo társaságában – Schumann op. 94-es A-dúr románcát; míg az előző darabban a kíséret volt átirat, ezúttal ő játszott fuvolán egy a szerző által oboára, klarinétra vagy hegedűre elképzelt szólamot, persze megvesztegető természetességgel és anyagszerűséggel; Gallardo pedig puha, bársonyos hangon, rokonszenves tartózkodással kísérte őt. 

Wierdl Eszter
Wierdl Eszter

A félidő záró száma eredeti kompozíció: Britten négy francia szövegre írott chansonja volt, Wierdl Eszter előadásában és Oberfrank Péter kíséretével; a szövegek magyar fordításait Mácsai Pál mondta el, élményszerű tisztasággal. A dalok tisztán zenei tartalma, dallamainak íve, színessége és szuggesztív líraisága magas színvonalon érvényesült az előadásban: Oberfrank hallatlanul tiszta eszközökkel, áttetszően és differenciáltan zongorázott, Wierdl Eszter pedig hangilag, technikailag és a zenei kidolgozottság szempontjából is kiváló teljesítményt nyújtott. Egy ponton azonban kielégítetlenül hagyott az éneklése, nevezetesen francia szövegmondásának nem is annyira az érthetősége, hanem a plaszticitása, a mássalhangzók explozivitása tekintetében. Hiszen csak mindezek maximális megléte teheti teljessé egy dal vagy dalciklus, mint szöveges műalkotás hallgatóra gyakorolt hatását. 

A koncert második félideje Debussy A lenhajú lány című halhatatlan miniatűrjének hegedű-zongora átiratával kezdődött. A hegedűszólót Joshua Bell játszotta rendkívüli hajlékonysággal és agogikai gazdagsággal, José Gallardo pedig most is finom hallású és előzékeny kísérő volt. 

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás
Kokas Katalin és Kelemen Barnabás

Dvořák cseh népzenei karakterekben – szokása szerint – bővelkedő kvintettje a szerző mércéjével is terjengősnek mondható darab, és az előadásnak valóban koncentráltnak és differenciáltnak kell lennie ahhoz, hogy az édes dalolás meg a ringató vagy motorikus ritmusok ne csupán az előadóknak szerezzenek örömöt, hanem a hallgató figyelmét is ébren tartsák. Ezúttal az előadás mintha inkább az előadók örömét szolgálta volna, s ebben több inherens probléma is szerepet játszott. Az egyik a vonósok bizonyos fokig elengedett, nem százszázalékosan kontrollált játéka, a feszesség hiánya, amelyet Rados Ferenc minden erejével igyekezett fenntartani, a darab ritmikai tartását megőrizni, ám ez még neki sem sikerült. Fennállt továbbá egy hallható különbség a koncentrációban és a finom intonációban a hegedűk (Joshua Bell és Kelemen Barnabás), illetve a mélyebb vonósok (Kokas Katalin és Kokas Dóra) között is. Ennek következtében egy sok szép pillanatot (a II. tétel pátosza! a zárótétel végének izgalmas non-vibrato kitartott hangjai!) és sok szép egyéni teljesítményt hozó, de kissé széteső előadásnak voltunk tanúi, amelyből világítótoronyként emelkedett ki Rados zenei fegyelme, lényeglátása és virtuozitása.

Szerző: Malina János
Helyszín:  Református templom, Kaposvár,  Időpont:  2010. augusztus 14.
Megítélt támogatás: 14 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál megrendezésére (2010)