Fenyvesi Márton igen aktív zenész; vagy hat projektben működik közre folyamatosan, honlapja szerint (elérhető itt – a szerk.) szinte nincs is olyan nap, hogy ne lépne föl az ország valamely pontján – vagy Ávéd Jánossal, vagy más hozzá hasonlóan fiatal, tehetséges zenésszel. Fenyvesi emellett két énekesnő, Hajdu Klára és Kovács Linda állandó kísérője is, az előbbit olykor csak egy szál gitárral kíséri. Annak ellenére, hogy Fenyvesi Márton még csak húszas éveinek az elején jár, kidolgozott egy egyedi, egyetlen mai nagy gitároséhoz sem hasonlítható, fiatal korát meghazudtolóan komoly és következetesen alkalmazott hangzásképet.

Sárospatakra azzal az együttesével jött, amelyben a legjobban tudja érvényesíteni ezt az eredeti hangzást: az Amsterdam-Budapest Underground nevű kvartettjével.

Fenyvesi Márton

A sárospataki koncert nem keltett csalódást; azt, hogy a második játékrészben az élmény kissé halványabb, visszafogottabb volt, annak tudhatjuk be – mi, akik a kései koncertet végigültük -, hogy a pataki Új Bástya központot úgy tizenegy tájban elhagyta a hallgatók java része. Nem mintha Fenyvesi dalai fárasztóak lennének, korántsem azok, de kétségtelen, hogy éppen a kitalált – és mindvégig kitartott – sound miatt kissé egyhangúak. A koncerten a kvartett csak Fenyvesi szerzeményeit játszotta. Egy kivétellel, amely a ráadásként előadott nagy sláger, a How deep is the ocean? volt, amit akár Fenyvesi-dalnak is gondolhatott volna, aki nem ismeri, mondjuk Miles Davis előadásában. A szám beolvadt a többi közé.  

Hangzásképet elmagyarázni lehetetlennek tetsző feladat, javaslom Fenyvesi Myspace oldalának felkeresését (elérhető itt –  a szerk.). Nem lehetetlen vállalkozás viszont feltárni az e hangzásképet kialakító hatásokat; maga Fenyvesi is segítségünkre siet. Kedvenc szerzői közt megemlíti ugyan Sosztakovicsot és Hindemith-et is, de foglalkozzunk inkább azokkal, akiknek hatása tetten érhető. Így Gadó Gáborral, Jimmy Hallal, a klasszikus gitáros Sárközy Gergellyel, Charles Ives-vel és Bill Frisellel. Gadó Gábor és Babos Gyula tanították a Zeneművészeti Egyetemet 2006-ban kezdő Fenyvesit, nekik köszönheti játéka pontosságát, amiként Jimmy Hallnak azt, ahogy felépíti, előre kitalálja egy-egy dal ívét, s hogy egy-egy improvizációjában több csúcspont is van. Sárközy Gergely hozzájárulhatott ahhoz, hogy Fenyvesi a gitárt olykor a klasszikus gitáros módján szólaltatja meg, intenzív hüvelykujj technikája teszi lehetővé, hogy egy pengetésre több hangot legatóban tudjon játszani. És Frisell sejlik fel a lassabb tételekben, amikor Fenyvesi – szemét mindig becsukva – belemerül, belefeledkezik a zenélésbe, ámbár játéka még messze nem olyan mély, mint Frisellé. Ives-nek pedig a tonalitásból kilépő ívekért lehet hálás.

Sárospatak felbolydult a koncert hétvégéjén: a kocsmák, éttermek telt házzal mentek, nem volt hiány külföldiekből, a fesztivál kifejezetten jót tesz a városnak és a környéknek is. A szomszédos étteremből például számos holland turista és zenész is érkezett, meghallván a gitármuzsikát.

Philippe Lemm

Fenyvesi Márton kísérő zenészei Hollandiában tanultak (ez hát a magyarázat a névválasztásra); a második részben szerény, visszafogott, nem különösebben merész improvizációkkal állt elő az indonéz billentyűs, Sri Hanuraga, az utolsó, kissé a popzenész Beck világát idéző, enyhén Coldplay-beütésű számban pedig a dobos Philippe Lemm brillírozott (basszusgitáron Kiss Benedek játszott). A mintegy nyolc-kilenc perces dalok közt volt egy Petri György-versre íródott, volt egy Száműzött nyelv és egy Elfelejteni az emlékezést című (mindkettő Kertész Imre életműve előtt tisztelgett); a Táncot a basszus és a szóló gitár párbeszéde tette izgalmassá; a szünet utáni Minden sárga cső Bukarestbe vezet című szerzeményt pedig a dob és a gitár pergetései.  

A leghosszabb ideig megmaradó – dúdolható – szerzeménynek a Kontrollált zene bizonyult, ennek alaptémája engem egy Beatles-dal alaptémájára emlékeztetett. Fenyvesi Márton improvizációiban kevés önismétlés volt. Sajnos, csak a koncert végén derült ki, hogy az együttesnek van egy Fenyvesihez igazán méltó tagja. A nagyon laza, nagyon érdekes hangokat, latin ritmusokat is a dalokba keverő Lemm.