Erkel Ferenc: Sakk-játék / Forte Társulat, Gyulai Várszínház 2010
2010.07.27.

Egy mára elveszett, alkalmi jellegű pantomimjáték ugyancsak erősen alkalmi jellegű táncszínházi rekonstrukcióját ígérte Erkel szülővárosának tószínpada július 20-án. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

A Nemzeti Színház 1853-as maszkabáljára készült pantomim, mely a címének megfelelően valóban egy komplett, s hozzá meglehetősen hosszú sakkjátszmát mímelt a sakkbarát Erkel Ferenc zenei összeállítására, jószerint mindenestől elveszett. Ha nem tévedünk nagyot, hát épp az idei emlékév körül is komoly érdemeket szerző Bónis Ferenc, az Erkel Ferenc Társaság elnöke volt az, aki a 20. századi kutatásban elsőként utalt a mű egykori létezésére, melyre utóbb Németh Éva színháztörténész munkája hívta fel a mostani alkotók figyelmét. A bicentenáriumra elkészített produkció, a Forte Társulat előadása sajnos továbbra sem támaszkodhat sem a változatlanul lappangó, vagy még rosszabb esetben megsemmisült partitúrára, sem az eredeti pantomim mégoly lecsupaszított vázára. Voltaképpen csak a cím azonos, mely cím ezúttal a sakk-metafora és az élet tükröztetését, szűkebbre fogva Erkel életének és a neoabszolutista elnyomás, közismertebb nevén a Bach-korszak világának költői és táncszínházi ábrázolatát kínálja.

Jelenetek az előadásból.
Jelenetek az előadásból

Kétszeresen is különös hangsúlyt helyezhetünk a költői jelzőre, hiszen az előadásnak egyszerre legfőbb erőssége és alapvető gyengéje a költői fogalmazásmód. Nem vitás, hogy az oratórikus szöveget jegyző Szálinger Balázs nagyszerű munkát végzett: teljesítménye sokkalta több alkalmazott és alkalmi poézisnél, egyes fordulataiban a filológiai pontosságú, bár sosem öntetszelgő utalások a történetiségen átütő versélmény elemeivé válnak. „Áldozatokban gazdag stílus az élet…” – halljuk a tószínpadról, s Szálinger sorai sakk-metaforán innen és túl rendre meggondolkodtatják a hallgatót. „Még egy kanállal több poézis…” – ez is Szálinger sora, s e sorból, ha úgy tetszik, akaratlanul is kifeslik a produkció fájdalmas problémája: a zavaró mértékű felülfogalmazás. A történeti Erkel Ferenc személyiségéhez és az előadásban megszólaltatott zenéjéhez (ez utóbbiról alant még ejtünk szót) ugyanis, szimplán fogalmazva, nem passzol ez a hangütés. Több ez, mint amit egy órában megbír a mégoly viharos, megtört besúgókat és elborult elméjű honfiakat termő, ám mégiscsak telivéren nemzeti romantikus korszak, vagy épp az alkotói válságok és ellankadások közepette is a reformkorban meghódított szerepét éberen őrző Erkel alakja. Mintha ebben az interpretációban éppenséggel Kemény Zsigmond dúlt ábrázata sejlene fel az évfordulós komponista szigorú arcvonásai mögül.

A Horváth Csaba által igazított előadás egyebekben inkább lazán, mint szorosan kötődik a sakk motívumához, s a mozgásszínházi eszköztár szolid leltárát felvonultatva Kentaur kevéssé fantáziadús színpadán, hol erősíti, hol gyengíti Szálinger szövegének hatását. A kor, melynek jelképes erejű játéka amúgy nem a sakk, hanem a titkolózás és nyíltság elegyét kínáló tarokk volt, mindenesetre felködlik az egymásnak feszülő, fellelkesülő és letörő táncosok mozgása láttán, ám revelatív élményt azért nem kínál az életre-halálra menő játék.

Halász Nóra fotói.Fotó: Halász Nóra

A zenei kíséret jelentős részét az egyik szereplő, a szóban és mozgásban egyaránt jól teljesítő Krisztik Csaba veri ki a színpad szélére telepített zongorán, s bár a fiatal művész zenei jártasságának szép bizonyságát adja ez az attrakció, koncepcionálisan mindez nehezen igazolható. Részint mert az Erkel-dallamok inkább csak becsületesen monoton, semmint érzéki körvonalazása roppant vitatható döntés egy Erkelt ünneplő előadás alkotóitól, részint mivel a túlzott megterhelés idővel egyre jobban beárnyékolja az alkalmi zongorista teljesítményét. S jóllehet, Krisztik élő játéka mellett Kassai István felvételről bejátszott, üdvösen professzionális zongorázásának is jut némi szerep, Erkel jelenléte mégsem igazolható teljes bizonyossággal ezen a gyulai estén. Döntetlen zárul a parti.

Vö. Kutszegi Csaba: Jubileumi "sakk-torna" 
Horeczky Krisztina: Erkel, az alter 
Kónya Orsolya: Erkel 64 mezőre 

Cím:  Sakk-játék,  Rendező-koreográfus:  Horváth Csaba,  Szövegkönyv:  Szálinger Balázs,  Díszlet- és jelmeztervező:  Kentaur,  Szereplők:  Andrássy Máté,  Blaskó Borbála,  Bora Gábor,  Földeáki Nóra,  Horváth Virgil,  Kádas József,  Krisztik Csaba,  Nagy Viktória,  Simkó Beatrix,  Sipos Vera,  Szent-Iványi Kinga,  Vati Tamás
Megítélt támogatás: 20 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Gyulai Várszínház 2010. évi összművészeti fesztivál megvalósítására (2010)
További támogatás: 1 000 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás létrehozására (2010)