Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MAGYAR NYÁR, MAGYAR ECSETTEL

Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül / Kőszegi Várszínház 2010
2010. júl. 14.
„Móricz Zsigmond ebben a darabjában nem bírál, nem mond erkölcsi ítéletet, nem erőszakoskodik nagy életproblémákkal” – idézi Schöpflin Aladárt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás színlapja, s a Nyugat jeles recenzensének állítása éppúgy igaz a kőszegi produkcióra, mint a Móricz-színműre. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.

A Nem élhetek muzsikaszó nélkül nyomokban tartalmazza az Úri muri karaktertípusait, történetvezetési-narrációs technikáját, jelenetépítési módszereit, sőt részben a két mű alapkonfliktusa is egyezik – hangsúlyos különbség Móricz két darabjának előjelében, hangütésében van: az Úri muri tragédia, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül pedig komédia. Előbbi a mai korra rímel, éppen ezért dolgozta fel három színház az elmúlt két évadban – utóbbi ideális nyári színházi alapanyag, éppen ezért szerepel az idén két nyári színház, a pécsi és a kőszegi műsorán egyaránt. A dorbézoló feleségét megleckéztető nagygazda, Balázs, a férjét megleckéztető nagygazdáné, Pólika, a mindkettejüket megleckéztető ősöreg bölcs nagynéni, Zsani, és a teljes mezőnyt (benne önmagát is) megleckéztető nagybácsi, Lajos története ugyanis arányos, szövegpoénokkal, helyzet- és jellemkomikus elemekkel egyformán rutinosan vértezett felépítmény, telis-tele jobbnál jobb karakteralakítási lehetőségekkel.

 

Pogány Judit, Molnár Piroska és Grisnik Petra
Pogány Judit, Molnár Piroska és Grisnik Petra

A Kőszegi Várszínház 2010-es bemutatójának szövegkönyvét Lőkös Ildikó gömbölyítette-súlyozta a lehető legkerekebbre, s munkájának két fő célja tűnik ki a megvalósításból: egyrészt a produkcióban nagy súllyal latba eső zene dramaturgiailag szerves inkorporálása, másrészt a központi figurák szerepeinek arányosítása, egyensúlyba hozása. Előbbi szándékot – köszönhetően Kovács Márton remek zenei összeállításának és a Némedi Árpád vezette zenekar nagyszerű működésének – teljes siker koronázza: a népzene és a tízes-húszas évek sanzonettjei a narráció eszközévé válnak az előadásban, vagyis nem csupán illusztrálják vagy megerősítik a színpadi közléseket és cselekményeket, hanem olykor szervezik és vezetik is azokat. Jelentőségük különösen az előadás első, hosszabb, etapszerű jelenetekből álló részében – s főleg a darab első felvonásának cselekményében – nagy: a produkció úgy exponál, hogy közben hibátlan stílusérzékkel helyezi magát adekvát miliőbe.

 

A szereparányítások következtében – köszönhetően persze Móricz eredetijének is – a produkció megkapja a lehetőséget arra, hogy csupa főszerepeket működtessen, és Znamenák István rendezése rendre él is a kínálkozó lehetőségekkel. A rendező látható törekvése, hogy minden színpadra lépő kapjon legalább egy magánszámot, így lubickolhat Lábodi Ádám e.h. mint fővárosi ügyvédbojtár két sanzon előadásával, vagy mutathat be Gazsó György ízlésesen kulisszahasogató és meghatóan méltóságteljes részeg kilépőt.

 

Keresztény Tamás, Lábodi Ádám és Decsi Edit
Keresztény Tamás, Lábodi Ádám és Decsi Edit

Az ugyancsak Znamenák István tervezte díszlet a cselekmény két színterét – Balázs és Pólika, valamint Zsani néni, Pepi néni és Mina néni házát – egymás reciprokaként jeleníti meg, ezzel a két, egyébként teljes realizmusból építkező tér a felcserélhetőség többletjelentését kapja. Az aránylag szerény technikai adottságokkal rendelkező kőszegi színpad elkeseredett és hosszas küzdelmet folytat a színpad kiforgatásával-beforgatásával – tehát kényszerszülte, mégis kamatozó ötlet a felvonásközi átdíszítések egy-egy kvázi-koreografált részegség- vagy daljelenettel való kitöltése: Béli Ádám e.h., Formán Bálint e.h. és Vitányi-Juhász István e.h. kissé túlhabzó clownparádéja a bemutatón éppúgy tapsot ér, mint Sarkadi Kiss János lendületes kis éji zenéje.

 

A kőszegi előadásban főszereplővé lép elő a két szolgáló, Biri és ikertestvére, a darabban eredetileg nem is szereplő Bori. Lőkös Ildikó Zsuzsiból, Pólika szolgálójából és Biriből, Zsani, Pepi és Mina néni szolgálójából gyúrja össze a karaktert, melyet Znamenák minden jelenetben egy-egy apró, gazdáit idegesítő játékkal ajándékoz meg. Grisnik Petra túl azon, hogy Biri és Bori karakterében más-másféleképpen megy ellene a különféle szolgálólány-sztereotípiáknak, mozgásban, testtartással is eljátssza a figurák eredendő egyformaságait és különbségeit. Bánfalvi Eszter a Nemzeti színházi Úri muri után az évadban másodszor játszik Móricz darabban kívülálló szerepet. Pólika a cselekményben furcsa visszafejlődési folyamaton megy keresztül: decens fiatalasszonyból gyerekesedik vissza hisztis tinilánnyá. A fiatal színésznő a figura kiindulóállapotát játssza el igazán hitelesen: ahogyan a dajdajozó vendégek között közlekedve csak az arcizma rezdül egy-egy megjegyzésre. Hogy a továbbiakban haloványabb az alakítás, bizonyára azért van, mert a dramaturgiai változtatásoknak leginkább Pólika esett áldozatul: a móriczi kadenciától eltérően például nem Balázs megbánó mondata – „Megélünk mi muzsikaszó nélkül is, ugye, kicsim!” – zárja az előadást, hanem Balázs és Pólika vad tánca, vagyis ha a történetnek győztese van, az nem az asszony, hanem a férfi. Kocsis Pál fafejű, huncut, mégis jólelkű karaktert hoz Balázs szerepében.

Jelenetkép az előadásból. A képek forrása: Kőszegi Várszínház
Jelenetkép az előadásból. A képek forrása: Kőszegi Várszínház

Molnár Piroska és Pogány Judit ugyancsak nem először játszik testvérpárt az évadban, s kettősük teljesítménye Ecsedi Erzsébettel kiegészülve (aki ugyanebben a szezonban szintén játszott már süket vénasszonyt anyaszínházában, Zalaegerszegen) felér az Örkény színházi Macskajátékban mutatott minőséghez. Ecsedi Minája jó tempóérzékkel és nagy önmérséklettel aknáz ki minden poénlehetőséget. Pogány Judit Pepije talán abban a jelenetben a legeszményibb, amikor nővére parancsára keménynek kellene lennie Balázzsal, saját belső kényszere pedig arra indítja, hogy ölelje, jól tartsa a férfit, e kettős akarattól pedig szörnyen kétségbe esik. Molnár Piroska egyenes derekú, hajlíthatatlan Zsani, akinek életbölcsességénél csak jó mélyre rejtett szíve a nagyobb. Alakítása azért az előadás lejobbja, mert komikus felszíne mögött valami rejtélyes tragikum, beletörődéssel vegyes megértés dereng föl. Hogy tán volt idő, amikor ő sem élhetett muzsikaszó nélkül.

Vö. Ugrai István: Ki az úr a háznál?  

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek