 Roskó Gábor rajza. Forrás: raday-galeria.hu |
Azt írja Fáy Miklós valahol, hogy az ember bevallhatja egyszer, ha valamiből nem ért egy szót sem, de egy kritikusi életművet mégsem lehet arra alapozni, hogy fölteszünk nagyívű kérdéseket, amelyeket a megválaszolhatatlanság eleganciájával otthagyunk lifegni a szöveg végén. Úgy érzem, számomra eljött a pillanat, hogy kihasználjam az egyszeri lehetőséget, és bevalljam: én Roskóból nem értek egy kukkot sem.
Van ebben valami idegesítő. Vannak olyan művek, amelyek narratíva híján nem követelik az embertől azt, hogy bekapcsolódjon a történet értelmezésébe, de ha már van történet, amely az orrunk előtt folyik ugyan, de nélkülünk, mert olyan régen kezdődött, hogy esélyünk sem volt fölugrani rá, mert lehetetlen megfejteni az antik népek és állati nyelvek modern kori szintetikus archaizmusát, szóval akkor igenis bosszantó, hogy nem értjük. Pedig tetszik.
Roskó műveinek nyelve ráadásul nem változott sokat az elmúlt évtizedekben, talán csak az iróniája mélyült el, és a száradó freskóhatást váltotta fel az intenzívebb színezés azon a számszerűleg szolid festői életművön, amely a 80-as évek óta keletkezett. Nincs sok festmény tehát a Ráday Galéria kiállításán sem, öt-hat talán a fal magasabb tartományában, mivel alattuk Az elmúlt ötezer év – Kifestő könyv nem csak kicsiknek nevű kötet eredeti lapjait állították ki.
Az első, farostlemezre készült nagyméretű munkák freskószerűsége, a képek távolságban kifejeződő aurája semmit sem csökkent a kezdetek óta, és talán jót is tesz nekik a háromméteres magasság perspektivikus nézőpontja. Ha jól gondolom, most az ezredforduló környékén keletkezett képekből válogattak, leginkább 2003-2004-ből, úgyhogy föl lehet fedezni olyan pajzán kedvenceket, mint a Ne nyúzzál már állandóan, vagy a gitározó kismajmosat, amelynek nem ismerem a pontos dátumát, viszont a rajta lévő Eminescut negyven évig reprodukálták a százlejesen.
Van tehát a változatlan ember-állat konstelláció, amelyet ezúttal karneváli (a kifejezésnek ezt a tagját Mélyi Józseftől kölcsönöztem) szürrealizmusként definiálnék, de csak azért, mert nem tudok rá jobbat, és mert a szakma definíciója – „progresszív konzervativizmus” – sem visz közelebb az igazsághoz. A „karneváli” ebben az esetben a belső ikonográfia enigmatikus, animális, bolondos szereplőit jelöli, a szürrealizmus pedig a módszert, amellyel a szereplők találkozása megvalósul. Ebből a szürrealizmus a döntő, mert nélküle nem jönne létre az a distancia, amely a képek megfejthetetlenségének a fő okozója. Roskó esetében a distancia nem szimplán a szürrealizmus mechanizmusának a velejárója, hanem inkább olyan következmény, amely a szubjektív-történeti elemek kiszámíthatatlan viszonyrendszeréből, a gyermeki és a tragikus váratlan fölcseréléséből, a vizuális egyszerűség és a kulturális feszültség összekeveredéséből táplálkozik. Zsánerből bújtatott dráma. Vagy valami efféle.
Mondom, nehéz Roskóval, mert a grafikák esetében meg úgy jártunk, hogy hosszasan kellett magyaráznom az asszírokat a hároméves Hannának, akinek eszébe se jutott kifesteni bármit, viszont gyanús volt neki ez a sok egyszeműség, szakáll meg oldalrafordulás, vagyis a kulturális rétegek feltűnősége a „szimpla állatos” helyett. Arra még nem képes (gondolom, csak pillanatok kérdése), hogy a zsidó töredék-szimbólumok jelentését is fölismerje, az itt-ott elszórt Dávid-csillagot, és az ötezer éves zsidó történetek kortársi formáit, meg Józsefet a kút mélyén, de értette, hogy az időnek itt jelentősége van. Másrészt meg nem jelent semmit, ha mondhatok ilyet, végigtekintve a zsidóság évszázadról évszázadra kiújuló problémáin, amelyektől elapad az ember humora és optimizmusa.
Ha fölfogok valamit Roskó talányos fekete tollrajzaiból (ha hibázik, irodai kifestővel korrigálja őket), az a tradíció mélységes mély kútja, amelyből a múltjához ragaszkodó ember csupa olyan dolgot halászik elő, ami csak a tradíción kívüliek számára okoz meglepetést, neki, aki benne van, ez a polgári kultúra természetes merítkezőhelye. Hacsak nem téves ez az egész, mindenestül.
A kiállítás megtekinthető április 14-ig.