Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TOVATŰNŐ VITORLA

Euripidész: Helené / Wiener Festwochen 2010
2010. jún. 23.
Luc Bondy, a Wiener Festwochen intendánsa Euripidész Helené című művét, Peter Handkénak erre az előadásra készült új fordításában rendezi a Burgtheaterben, az egyik legnagyobb ottani sztár, Birgit Minichmayr címszereplésével. BORONKAY SOMA KRITIKÁJA.

A plakátokon jól mutatnak ezek a nevek így együtt. És a színpadon?

Helené bejön, felmászik a könyvtári létrán, elővesz egy Egyiptom-térképet, megmutatja, hol játszódik az előadás. A bécsi színházba járóknak a térkép jól ismert Bondy-gesztus: a legutolsó (2007-es) Burgtheater-beli előadása is pontosan ugyanígy kezdődik: Lear király Anglia hatalmas térképével jön be a színpadra, melyet aztán feldarabol lányai közt.

Ernst Stötzner és Birgit Minichmayr
Ernst Stötzner és Birgit Minichmayr

Egyiptom és a hőség nemcsak a szövegben, hanem a színpadképben és a jelmezekben is megjelenik. A szereplők könnyed, nyári ruhákat viselnek, Helené eleinte fehérben, majd később (Euripidészhez hűen) feketében jelenik meg, magas sarkú cipőben. Theoklümenosz feketében, szandálban. Meneláosz végig meztelen felsőtesttel van a színpadon, életerős, ősz férfi, mindössze borostáján látszik a több napja tartó bolyongás.

Karl-Ernst Herrmann díszlete két jól elkülönülő részből áll. Bal oldalt hajópadlós könyvtárrészlet könyvespolccal, olvasóteremmel; jobb oldalt pedig sivatag, homokbuckával és partra vetett csónakkal. A rivaldánál sírgödör, az előző egyiptomi király sírja. Mellette földhalom: mintha még nem fejezték volna be a temetést. A két színpadrészt kis fémcsatorna választja el. A színpad hátsó vége és a színház mennyezete között fényesen világító zsinór feszül – mintha az egész színház egy nagy vitorlás lenne. Hátul, a színpad végénél fényesen csillog a tenger. A színpadot végig egységes fehér reflektorok világítják meg, felerősítve a hőségérzetet a nézőben. Az összes olyan entrée-t, melynek során a színész a színpad hátsó részéről vonul előre, fénnyel jelzik, a színésszel együtt jön az egész színpadot megvilágító fehérség is, hangsúlyozva azt, hogy az ókori görög tragédiákban az új szereplő mindig új információt hoz a szereplők számára.

Birgit Minichmayr
Birgit Minichmayr

Összetett színpadkép, melyen nem könnyű kiigazodni – még Bondynak sem. Az előadás alapvetően statikus, a fő hangsúly a szövegen van. Ehhez képest a díszlet túl sok látványos, ámde öncélú vagy teljesen funkciótlan elemet tartalmaz (például a partra vetett csónak, a nézők felett húzódó fénysor). A fémcsatornát kétszer használják az előadásban. Először, amikor Helené azt hazudja, hogy férje meghalt. Ekkor víz indul a csatornából, Theoklümenosz (Dietmar König) és Helené levetkőzteti, majd rituálisan megmosdatja a halottnak titulált Meneláoszt (Ernst Stötzner). Szép rendezői gesztus, csak a kivitelezés zavaró: a víz épp annyi ideig folyik, míg Meneláoszt fürdetik – se előtte, se utána. Akkor ez most zuhanyzó vagy folyó? Másodszor akkor folyik víz a csatornából, amikor a Hírnök az egyiptomi hajósok lemészárlásának és Helené elszökésének hírét hozza Theoklümenosznak. A király a sírgödörben áll, véres víz folyik a csatornából lábai elé. A hátsó falon pedig látni, ahogy távolodik a Görögország felé tartó hajó vitorlája.

A kar könyvtárban kutató diáklányokból áll. Kevés szövegük van, mindössze egyszer mondják együtt a verssorokat – egyikük vezényel, a többiek kántálnak -: nem túl elegáns megoldás. Máskor felváltva beszélnek illetve olvasnak fel mondatokat a könyvtári könyvekből (végre valamire használják is azt a teret, amiben vannak). A kar szinte végig a színen van, olvasnak, viháncolnak, futkároznak. Gyakran zavaróak (holott ez nem a cél), az előadás leggyengébb elemei.

Jelenetkép
Jelenetkép

Theoklümenosz valódi diktátor: fegyverekkel játszik, a kar sikongva fut el előle. Magán hordja a teljhatalmú vezetők negatív sztereotípiáit: perverz és kegyetlen. Perverzitására a legjobb példa, mikor apja sírjánál, őseire emlékezvén a kar tagjainak szoknyája alatt nyúlkál. Az, hogy a nyílt színen nem követ el gyilkosságot, mindössze a valódi deus ex machinaként a zsinórpadlásról leeső két hatalmas vasgömbnek köszönhető, amelyek/akik Helené meghalt testvérei, a békehozó Dioszküroszok lennének. Ők csupán a technika segítségével jelennek meg: két díszletelem és a felvett hang ritmusára villogó lámpák révén.

Theoklümenosz megjelenésével az addigi statikus, hangjátéknak beillő előadás komédiába fordul át. Ettől kezdve a fő hangsúly az egyiptomi király átverésén van, és Helené ezt tökéletesen viszi véghez: bolondot csinál belőle. Birgit Minichmayr rideg, kimért és végtelenül okos asszonyt alakít, aki úgy játszik a férfiakkal, ahogy akar. Meneláoszt újból meg kell hódítania, az eszével tudja megszerezni – be kell bizonyítania, hogy ő valóban a felesége. Ez a nehezebb feladat, mivel nőiségével Theoklümenoszt könnyen ráveszi bármire. Beleül az ölébe, gügyög a férfinak, és máris minden el van rendezve. Helené és Theoklümenosz búcsúja a komédia csúcsa. Helené elköszön, Theoklümenosz utánaszalad és visszaráncigálja – ezt többször is eljátsszák. König és Minichmayr erős színészi játékkal erősíti a komikus hatást. König a naivan szerelmes, egyszerű, hatalmával visszaélő király, míg a gyönyörű Minichmayr ebben a jelenetben mindent bevet, egy arcrándulásán dől a röhögéstől a közönség, ripacsságát mégsem érezni.

Birgit Minichmayr és Johann Adam Oest. Fotó: Ruth Walz. A képek forrása: Wiener Festwochen
Birgit Minichmayr és Johann Adam Oest. Fotó: Ruth Walz (A képek forrása: Wiener Festwochen)
Bondy rendezése hűvös, szenvedélyektől mentes. Helené és Meneláosz szerelme inkább retorikai szenvedély, semmint testi, valódi szerelem. Monológok és gondolatok viaskodnak egymással, valódi emberek helyett. Társalgási színmű ókori tragédia helyett. Egyetlen emberi figura van az egész előadásban, Theoklümenosz, ezért is lehet rajta nevetni. Helené és Meneláosz tiszta, érinthetetlen, már-már isteni alakok. Néhány szereplő hendikepes, mozgásuk abnormális. Az egyik Hírnök mankókkal jár, a másik úgy gurul végig a színpadon Theoklümenosz lábai elé, a kopasz Theonoé pedig csak csúszva közlekedik hatalmas selyemruhájában, akár egy kígyó. Ezek a rendezői ötletek azonban sajnos különösebb mondanivaló nélkül, csupán effektként jelennek meg. Az előadás nem egységes, inkább egymástól független rendezői ötletek és gesztusok halmaza, kiváló színészi játékkal párosulva.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek