Neil Simon: A 88. utca foglyai / Centrál Színház, POSZT 2010
2010.06.21.

Komoly kellemetlenség, ha nincsen a lakásban fűtés vagy víz, a szomszédok hangosak, a közös képviselő pedig nem segítőkész. Így szinte létezni sem lehet. Akkor is ez a helyzet, ha nagy erkélyes, panorámás lakásban lakunk New Yorkban. És a tetejében még válság is van. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.

Papp János, Básti Juli
Papp János, Básti Juli, Borbás Gabi és Szabó Éva. Fotó: Puskel Zsolt

Neil Simon szellemes vígjátékainak sorában komorabb hangulatú A 88. utca foglyai című darab, legalábbis a témája alapján. Az állását elvesztő férj idegösszeroppanással kezelteti magát, de mire (több hónap elteltével) a férfi meggyógyul, és ismét minden rendben lesz, a feleséget is kiteszik az állásából. Röviden ennyi a történet, persze van egy kis családi dráma is: megjelennek a férfi testvérei, akik kötelességüknek érzik, hogy segítsenek a nehéz helyzetbe került rokonokon, de mint kiderül, a testvéri szeretet csak látszat, szeretnék ők ezt minél olcsóban megúszni. És vannak kis hétköznapi bosszúságok: a sokemeletes házban nem működik a fűtés, máskor nincs víz, hangosak és idegesítőek a szomszédok. A darab szép példázat a szeretetről, a férj és a feleség – minden apró civódással és kisebb-nagyobb konfliktussal egyetemben – igyekeznek maximálisan segíteni egymást a nehéz helyzetben is.

 

Az alkotók darabot egy felvonásosra rövidítették, és a húzások minden bizonnyal jót tettek az egyébként nem éppen pörgős és gyors ritmusú szövegnek. A darab még így is kicsit lassú: a szövegben sok az üresjárat, a jelenetek hosszúra nyúlnak, akkor is, ha a párbeszédek alapvetően jól szerkesztettek és a poénok helye, mértéke, aránya megfelelő. A darab szerencsés esetben – minden könnyedségével együtt – tragikomikus színeket is rejthet, hiszen a válságos szituáció alaposan próbára teheti a két embert. Az előadás azonban nem mutat tovább könnyed komédiánál. Ennek oka, hogy (legyen a darab témája bármily aktuális) nem érezzük magunkénak a sztorit, a szereplők távoliak és idegenek maradnak számunka, egyikükkel sem tudunk igazán azonosulni.

 

Básti Juli - Fotó: Martincsák István
Básti Juli

A darab egy helyszínen, a házaspár lakásában játszódik. Gyarmathy Ágnes díszlettervező olyan lakást tervezett a színpadra, melybe a nézőtérről valószínűleg bárki szívesen beköltözne. Amerikai konyhás nappalit láthatunk, balra a lakás bejárata, jobbra a háló felé vezető folyosó, a lakás napfényes és panorámás: velünk szemben üvegajtó vezet az erkélyre, ahonnan csillogó felhőkarcolók körvonalai láthatóak. A bútorzat nem hivalkodó, de látszik, hogy nem IKEA-leárazáson vásárolták, és hogy a házaspár ezidáig nem különösebben volt rászorulva a testvéri támogatásra. Az bőr ülőgarnitúra előtt jobbra nagy plazmatévé villog, igaz, ez a második jelenetben eltűnik, ugyanis Edisonék lakásába betörnek. A betörés jelenti a bonyodalmat a darabban, és előreviszi a cselekményt, hiszen ezután a házaspár hosszasan elemezheti, hogy mi mindent vittek el (még whisky se maradt, hogy jól leihassák magukat, vagy Aspirin, hogy a fejfájásukat enyhítsék). De ekkor derül ki az is, hogy Melt már több napja elküldték az állásából, csak eddig nem merte bevallani feleségének. A férj akkor omlik össze teljesen, amikor rájön, hogy egy sportruházat kivételével minden ruhadarabja eltűnt, a következő jelenetben pedig térdzokniban és baseballsapkában rója a kilométereket a lakás két átellenes pontja között. A házaspár ízlésével nincs nagyobb probléma (legalábbis a lakás berendezéséből ez derül ki), Edna jelmezeit azonban nem sikerült jól eltalálni: a középkorú hölgy fellépése fiatalos, de a konzervatív, sötét kosztüm, fényes-hímzett kabátka koránál idősebbnek mutatja.

 

Kern András
Kern András. Fotó: Martincsák István (A képek forrása: PORT.hu)

A 88. utca foglyai igazából kétszereplős darab, kiváló játéklehetőség a házaspárt alakító színészeknek. Básti Juli és Kern András még sohasem játszottak együtt, de az előadásból az derül ki, hogy nagyon jól kiegészítik egymást. Kern mogorva, kicsit megkeseredett, világra haragvó kisember, aki képes kívülről tekinteni önmagára, van hajlama az öniróniához, megalázó helyzetekben is képes megőrizni méltóságát, és van benne némi filozofálgatással vegyes intellektuális sértettség. Kern kisujjból hozza a figurát, játékstílusát azonban egyfajta kimódoltság jellemzi: lassú, kissé lomha figurát játszik, de gesztusaival a kelleténél több hatásszünetet hagy, mintha kifejezetten a nézők reakcióit várná. A Básti Juli Ednéja kicsit hisztis, mégis erős karakter, aki képes kezelni a helyzeteket, és a legrosszabb pillanatokban is csak rövid ideig hagyja el magát. Segítőkész, törődő és aggódó feleség, aki jól ismeri a férjét, így annak mogorva megjegyzésein nem bántódik meg, akkor sem, ha tehetné. Egyenlőnek tűnnek a szerepek, a házaspár egyike sem túlságosan domináns vagy háttérbe húzódó. Papp László, Borbás Gabi és Szabó Éva hármasa szórakoztató epizód, a családi segítségnyújtás apropóján kellemesen elpletykálnak, szúrós megjegyzéseteket tesznek Ednára és Melre, elég elviselhetetlennek mutatkoznak, így nem csoda, ha a házaspár kerüli a társaságukat, akkor is, ha ők a legközelebbi rokonok. A rokonság meglepően jólszituált, Harry öltönyben van, Pauline és Jessie fényes anyagból készült, vidám színű kosztümöt viselnek, színben harmonizáló kiegészítőkkel, vagyis éppen olyanok, mint az amerikai filmek felső középosztályhoz tartozó középkorú szereplői.

A jeleneteket sötétek választják el egymástól, közben pedig a WNNC rádió híreit hallhatjuk, mely tájékoztat New York épp aktuális bulváreseményeiről: a Brooklyn híd dugóiról, kórházi sztrájkokról, liftben rekedt pszichiáterekről. A színpadot nem nagyon kell átrendezni, mégis hosszúak a jelenetek közötti szünetek, hogy minden rádiós poénnak maradjon hely, de a sokadik rádióbejátszás már inkább unalmas, mintsem humoros. Olyan ez az előadás, mint a szereplői: kellemes, de kicsit lassú, lomha és komótos. A szereplők be vannak zárva a 88. utcába, és szomorú, hogy előlünk is elzárva maradnak. Súlyos témákról esik szó, de munkanélküliség, egzisztenciális félelmek ide vagy oda, annyi itt a dráma, mint a rádióbejátszás időjárás-jelentésében. Ha próbálunk együtt érezni a szereplőkkel, azt annak tudatában tehetjük, hogy nálunk úgyis minden másképp működik. Itt sincs ugyan munka, de erkély és panoráma sem.

Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Ugrai István: Még az ág is 

Cím:  A 88. utca foglyai,  Szerző:  Neil Simon,  Rendező:  Ilan Eldad,  Dramaturg:  Radnai Annamária,  Díszlet- és jelmeztervező:  Gyarmathy Ágnes,  Producer:  Orlai Tibor,  Szereplők:  Básti Juli,  Kern András,  Borbás Gabi,  Szabó Éva,  Papp János,  Helyszín:  Pécsi Nemzeti Színház,  Időpont:  2010. június 7.