 Bollywood Night az Iparművészeti Múzeumban (a szerző fotói) |
Hogy az egzotikum mi is pontosan, nehéz megfogalmazni. Legyen színes, legyen szagos, sejtelmes, titokzatos és nagyon-nagyon távoli. Ez a megragadhatatlanság és ismeretlenség egyrészt bosszantóan definiálhatatlanná teszi az egzotikum fogalmát, másrészt a lényegét is adja egyben. Hiszen amit jól ismerünk, az nem is lehet egzotikus. Az ismeretlenből származó titokzatosság pedig hihetetlen vonzerővel bír, ennek argumentációja fölösleges, elég, ha megnézzük, mennyi pénzt hajlandóak az emberek áldozni egy pálmafás-szigetes-bennszülöttes nyaralásra. Ha pedig mégsem utazunk, maradnak a múzeumok, ahol kicsiben ugyan, de mégiscsak kaphatunk némi ízelítőt a hőn áhított kultúrsokkból.
A Múzeumok Éjszakáján több intézmény is a távoli, ismeretlen kultúrák vonzerejét aknázta ki, egzotikus estekre invitálva az éji műtárgyvadász közönséget. Na persze nem hűbelebalázs módjára válogattak a Föld tőlünk legtávolabbra eső tájai közül, hanem az intézményben épp vendégeskedő kincsek anyagát ágyazták mélyebb kontextusba. Így a kiállítások nemcsak egy teremnyi különlegességként, hanem egy köréjük álmodott, egész épületnyi csodapalota részeiként jelentek meg.
 Gergye Krisztián és Dus Polett árnyjátéka a Néprajzi Múzeumban |
A Néprajzi Múzeum természetesen élen járt az egzotikumjátékban. A fókuszban a Múzeumok Éjszakáján búcsúzó Aranyba rejtett arcok ‒ aranymaszkok Ázsiából című kiállítás állt. A tárlat csodásan példázza az egzotikum ismeretlenből fakadó vonzerejét. Mivel a gyűjtemény feldolgozása folyamatban van, ezért számos darabról nem tudni, mikori és honnan származik. Így a furcsa arcok a nagyon régen/nagyon messze mesés távlatából pillantanak ránk, teret engedve a vad rítusokat és dúsgazdag uralkodókat fantáziáló képzeletnek. Maga az épület remek keretet szolgáltatott a kiállításhoz: az impozáns csarnok pompás fényárba öltözködött, a boltívek pirosban, kékben és sárgában játszottak.
A mesés mítoszok világát idéző hangulatot autentikus indonéz táncbemutató, valamint Gergye Krisztián és Dus Polett Időszövet című jávai tánc- és wayangprodukciója fokozta. A galéria három boltívére erősített vásznon a táncos Gergye, míg az alatta elhelyezett szöveten Dus Polett csipkézett bábfigurái rajzoltak különös árnyat. A tradicionális, a Mahábhárata történeteit feldolgozó bábjáték figurái és mozgásai a távoli múltat idézték. Gergye óriási, sematikus, kétdimenzióssá vetített alakja egyszerre tette élő emberivé és mégis távolivá, tárgyszerűvé, szimbolikussá az alatta zajló mítoszjátékot.
 Frida Kahlo-hasonmások a Budapesti Történeti Múzeumban |
Az Iparművészeti Múzeum nem annyira az autentikus kultúrprodukciókra, mint inkább a kulturális keveredés szemet gyönyörködtető parádéjára fókuszált. A Bollywood Night gondolatát az épület indiai díszítése eleve sugallja, de az újonnan nyílt, Álomjárók Indiában című kiállítás is ezt a tematikát támogatta. A két magyar nő, Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet a huszadik század első felében végigfestette Indiát, olyan hírességeket kapva ecsetvégre, mint Mahátmá Gándhí, Rabindranath Tagore, a Nehru család tagjai vagy a dalai láma. Anya és lánya az egzotikumot keresve jutott el a távoli országba, és magyar szemmel örökítette meg Indiát.
A távoli tekintetből fakadó különlegesség és csodálat képei a Múzeumok Éjszakáján a vetítővásznat ölelték körbe, ahol bollywoodi filmsikerekből vetítettek ízelítőt. Az őzikeszemű szépségek és perzselő tekintetű sármőrök szerelemről, kicsike és savanyú citromokról, meg a benáreszi bételről énekeltek slágereket. A nyugati szemmel szokatlan, időnként mókásan együgyű jelenetek pikantériáját a zenés-táncos show-t átható tradicionális indiai elemek adják. A grandiózus látvány voltaképp rendkívül hasonló az amerikai musicalfilmekhez, de itt a harisnyakötős Catherine Zeta-Jones helyett száriba bugyolált filmcsillagok tündökölnek a vásznon, a videoklipek világát pedig jócskán nyakon öntik indiai hangzással és szimbolikus mozdulatokkal, mimikával. A látvány ettől egyrészt kellemesen ismerős, mégis sejtelmesen távoli.
A múzeum csarnokában eközben szitárzene és erős fűszerillat lengte be Lechner keleti stílusú boltíveit. Az indiai hangulatot a kelet jegyében zajló iparművészeti vásár, indiai teaház, koncertek és a jógapozíciók kipróbálására ösztönző szőnyegek fokozták.
 A Bálna tervrajza a Budapesti Történeti Múzeumban |
A Budapesti Történeti Múzeumban szintén az egzotikusan távoli kultúrákkal igyekeztek közönséget csalogatni. Ők azonban Kolombuszt követve nem kelet, hanem nyugat felé indultak, így nem is Indiába, hanem Amerikába érkeztek. Latin-amerikai estjükön helyet kapott gitárkoncert, tangóbemutató, salsatanítás és –táncház valamint latin-amerikai piac is. Az est kultikus sztárja a mexikói festőnő, Frida Kahlo volt, aki nemcsak az árusok mütyürjein, hanem külön programpontként is visszaköszönt. A Frida Kahlo hasonmásverseny résztvevői kitűnően vizsgáztak összenőtt szemöldökből és gigantikus virágapplikációkból, egyedül Diego tekintetében volt némi hiányosság.
Az Estrella del Oriente csoport kiállítása és performance-a nem annyira a távolság és az egzotikum építésén, mint inkább ennek lerombolásán fáradozott. Fiktív hajójuk, a La Ballena, azaz Bálna fedélzetén az utasok egy többlépcsős folyamattal műalkotássá alakulnak, majd az általuk választott múzeumban műalkotásként állíttatnak ki. A falakon a világ múzeumainak listája sorjázott, amelyek közül a látogatók bátran válogathattak. Egy jelentkezési lap kitöltésével így bárki, bárhol műalkotássá válhatott, leküzdve a távolság és a művészet korlátait is. Az utazás által a látogató lesz a távoli országok látványossága, tehát ő maga válik egzotikummá. A távoli és titokzatos egzotikum itt az önmagunkban felismert idegen gondolatával gazdagodott, túlmutatva az egyébként pazarul megkomponált, mámorító színekbe és szagokba csomagolt mesevilágokon.