A Holokauszt Emlékközpontban a sportra esküsznek. Piros lapot mutatnak a rasszizmusnak, ennek jegyében hívták meg a focivébén résztvevő országok nagyköveteit, a délutáni Ausztrália-Ghána és az esti Dánia-Kamerun meccset lehet nézni óriáskivetítőn, hátul csocsóasztalok állnak, a tévéstúdióból érkező Sallói István mellett Novák Dezső, ifj. Zsivótzky Gyula és Bodnár gyúró az esti lábtengózó celebritások – a labda és a pálya azonban már délután szabad –, sőt még a zsíros kenyérre is 6:3 feliratban szórták a paprikát.
 A Holokauszt Emlékközpont belső udvara egy korábbi Múzeumok Éjszakáján (Forrás: hdke.hu) |
Kellemes a hangulat, több mint családias a Páva utcában. A focivébé ürügyén tesztelhetjük, külön a férfiak és külön a nők, mennyire vagyunk toleránsak. Én belátásra késznek bizonyulok, ami egyébként abszolút nem igaz, mert tényleg nagyon-nagyon toleráns vagyok, és ez pontosabb kérdésekkel bebizonyosodott volna! A focikedvelés és a nőnek levés ugyanis nem zárja ki egymást.
Totózni lehet csokiért, a téma természetesen a sporttörténelem. A munkaszolgálatra, koncentrációs táborba hurcolt, a nyilasterror elől az öngyilkosságba menekülő zsidó származású sportolók és sportvezetők közül csak a vívó olimpiai bajnok Petschauer Attila, az MTK-elnök Brüll Alfréd és a sportdiplomata NOB-alapító Kemény Ferenc nevét ismerem, pedig a többiek közt van olimpiai bronzérmes gyorsúszó (Székely András) és világrekorder pillangózó (Engel György), sakkolimpiai bajnok (Steiner Endre), nem akármilyen kardvívók (Gerde Oszkár, Werkner Lajos, Garai János), világbajnok asztaliteniszező (Dávid Lajos), válogatott focista (Braun József) és ökölvívó (Mándi Imre) is. Címeres mezben néznek a kamerába a középkorú és fiatal férfiak. Értelmetlen halálok, megannyi meg nem nyert érem, el nem ért helyezés. A Holokauszt Emlékközpontban nem hagynak felejteni, ami azonban fontosabb, hogy az emlékezésen túl a jövőre figyeltetnek. Mert muszáj továbbmenni.
 A Szépművészeti Múzeum bejárata a 2008-as Múzeumok Éjszakáján |
Mint ahogyan Odüsszeusz is vándorolt tovább, egyik helyről a másikra vitte sorsa és természete. A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében az ő kalandjait, viszontagságait és hazatérését olvasták fel 24 énekben, 12110 hexameterben a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszéke, a Színház- és Filmművészeti Egyetem valamint a múzeum koprodukciójában, Karsai György spiritus rectorálásával. Kora délután kezdték a happeninget Karsaival, Vajdai Vilmossal, utána A-tól Z-ig következett 45 színész, továbbá amolyan kakukktojásként Ritoók Zsigmond, Konrád György, Nádasdy Ádám és Spiró György. Hevér Gábor sztorizik arról, mi történt a phaiákoknál, a sportverseny résztvevőinek névsorát élvezettel olvassa, Szabó Tibor tanmesébe fog, Szervét Tibor – saját könyvvel a kezében – a pikáns jeleneteket halvány iróniával és pikantériával vezeti elő, Dömötör András lassan, megfontoltan halad sorról sorra, Gyabronka József, Fekete Ernő, Bálint András – vele lépünk szombatból vasárnapba –, Hegedűs D. Géza arcán, gesztusaiban is megelevenedik a történet. Mielőtt következik, Hámori Gabriella beolvassa magát, Bíró Kriszta, Pogány Judit, Nádasdy Ádám hallgatják az utánuk következőket, az utolsó etapra kiírt Balázs Zoltán már a 16-17. ének táján megérkezik.
Egy dobogó, egy ión lábú asztal, egy szék, négy reflektor, két mikrofon, két hangszóró a színpad és a technika, a díszlet pedig nem is lehetne autentikusabb. Ülünk a Római Birodalom nyugati provinciáiból vagy épp Athénból származó szobrok, szarkofágok, domborművek és használati tárgyak közt, és beszippant a történet, amit a legtöbben, valljuk be, leginkább a 44 híres eposz tartalmi összefoglalójának mélységében ismerünk. A látogatók meg-megállnak, hogy belehallgassanak a 11 órán át tartó maratonba. Az olvasókat illik bámulni s meghökkenve csodálni, miközben szárnyas szavakat szólnak például arról, milyen hűséges asszony volt Penelope, és hogyan várt rendíthetetlen férjére.
 Koncert a Vajdahunyadvárban található Mezőgazdasági Múzeum szervezésében 2008-ban (A képek forrása: muzeumokejszakaja.hu) |
A férjjelöltek, valljuk be, ritkán vannak olyan mennyiségben, mint mondjuk Penelope esetében, s valljuk be, kedves hölgyek, örülünk annak az egynek is. A Mezőgazdasági Múzeumban éppen ezért legényfogó praktikákkal látták el a látogatókat. A népi bölcsességeket ebben az esetben viszont nem kevés fenntartással kell kezelnünk. No, nem azt a részt, hogy a szerelmi varázslásokat újholdkor végezzük az eredményesség érdekében, sőt, ha András, Borbála, Luca, Tamás vagy Katalin napján tesszük mindezt, akkor szinte garantált a legényfogás, mert ebben még lehet is valami. A higiénia miatt berzenkednék a leány hónalja szőrzetén átszűrt bor itatásától, vagy a női fehérneműn átszűrt tejjel készült pogácsa ellen, míg a lábnyomfelszedés mikéntjét elképzelni nem tudom. Úgyhogy kérjünk istennői segítséget, miközben szerelmi bájitalt kortyolgatunk. (A legegyszerűbb főzetek közé az tartozik, amit sárgarépaléből, kecsketejből és egy szem mogyoró reszelékéből készítünk, főzés közben 27-szer megkeverünk, kizárólag balra, s a tűzről levéve adjunk hozzá vörösbort, borsot és rózsaszirmot.) Állítólag az „Afrodité, szerelem istene! Töltsd meg ezt a teát erőddel és a természet erejével, hogy amikor választottam iszik belőle, szerelemre gyulladjon irántam!” varázsige nagy hatásfokkal működik. Ha a múzeum előtt párbajozó fiatalemberek és a benn koszorút fonó ifjú hölgyek számát vesszük alapul, akkor kedves szinglik, azonnal irány a piac és a konyha!